Az önkormányzati ciklus felén túl érdemes egyfajta összegzést, számvetést készíteni. Félidőben című sorozatunkban a város tizennégy egyéni választókerületének képviselőivel beszélgetünk; arra vagyunk kíváncsiak, ők hogyan látják és értékelik az eltelt időszakban végzett munkájukat, s milyen terveik vannak a választásokig. Kérdéseinkre ezúttal dr. Kovács József, a 7. számú választókerület képviselője válaszolt.
• A 7. számú választókerület, amely a belvárostól északra a Béke sugárút és a Nagyváradi út által határolva, a Madách utcáig, illetve a Csókos útig nyúlik, zárt, csendes városrésznek tűnik.
• Igen, van ebben némi igazság, a kerület megegyezik az Újvárossal és mint családi házas terület, általánosnak mondható, hogy mindenki igyekszik a saját környezetében rendet tartani, ezért a közterületek többnyire rendben vannak. Sajátossága, hogy nincs játszótere, sőt egyáltalán nincsenek zöldfelületet alkotó terek, és nincs olyan önkormányzati tulajdonban levő telek, amelyet ki lehetne nyitni erre a célra. Nagy öröm, hogy sok családos fiatal telepszik itt le, akik építkeznek, vagy a szintén újonnan létesített társasházakban laknak, de a beépítések során egyúttal meg kell találni azt az arányt, amely mellett az udvarokban, kertekben elegendő hely marad zöldfelületi célra. A fásított utcák, a gondozott előkertek is pótolnak valamit a hiányból, és büszkén említhetem, hogy itt van a város legszebb, legvirágosabb háza a Furminc utcában.
• Vannak témák, mint például a közlekedés, a járdák, az utak állapota vagy a csapadékvíz elvezetése, amelyek egy képviselőnek állandóan adnak tenni- és intéznivalót.
• A forgalmi rend ésszerűsítéséről soha nem lehet lemondani. Bevált a Kálvin utca elejének egyirányúvá tétele, próbálkoztunk a Furminc utca esetében is, de a hatóság egyelőre nem hagyta jóvá, mindenesetre tábla kitételével mérsékeltük a forgalmat. A Tomcsányi és a Kerecsényi utca találkozásánál van egy ötös útelágazás, ahol egy kis körforgalommal tervezzük egyértelművé tenni a forgalmi rendet, és úgy néz ki, hogy sikerrel pályáztunk a szükséges pénzre. Gyalogátkelőhelyre lenne szükség a Munkácsy és a Tomcsányi utca kereszteződésénél, valamint a vasútállomásnál. A Béke sugárút helyzete kritikusnak mondható a kétoldali parkolással, a rengeteg gyalogátkelőhellyel, a kerékpárút hiányával, a magam részéről mindig elkerülöm, meghagyom az idegeneknek, akik nem ismernek más útvonalat. Sokat javult az utak állapota, a Munkácsy, az Erdélyi Sándor és a Tomcsányi utca új burkolatot kapott, parkolók is épültek. A csapadékvíz elvezetésében jelentős lépés volt az elvezető csatornák kiépítése az Erkel-és a Wesselényi-tóig. Örvendetes esemény a Megyeház utca sarkán, a Ferenczy-ház patinás épületében a panzió és a vendéglátóhelyiség megnyitása. A harisnyagyárnak egyelőre nincs meg a funkciója. Ha fejlődik a város, akkor én az ilyen épületeknek turisztikai szerepet szánnék, mert kedvező fekvése, belső udvaros adottsága erre kínálja magát, reméljük a jövő meghozza ehhez is a jó befektetőt.
• Négy esztendeje Ön a város vezetésén számon kérte a szigorúbb gazdálkodását és pénzügyi tervezését azzal, hogy a túlságosan szárnyaló elképzelésekhez kevés volt a pénz, s ilyenkor csak a lakosság terhelhető.
• Nehéz volt követni, hogy mikor, mire és hogyan mentek el a város pénzei. Ahhoz képest ma a Galbács Mihály alpolgármester úr tevékenysége felelősebb pénzügyi magatartást tükröz azzal, hogy minden döntésnél érezhető, hogy konkrétan vigyáz a város pénzére. Senki nem vitatja, a Kossuth tér és a belváros rehabilitációjának időszerűségét, részleteiben nem kívánom kritizálni, mert összességében jobb, mint azelőtt volt. Az egész ügy azonban felszínre hozta azt a kérdést, hogy szabad-e egy városrészt ennyire elszakítani a csatlakozó területtől, így akár az Újvárost is említhetem. Véleményem szerint nem helyes, ha ilyen különbségeket hozunk létre, és az sem megoldás, hogy a beruházással öt méterre „bemegyünk” a belvárossal érintkező területekre, onnan tovább pedig nincs semmiféle fejlesztés. Ezért nagyon jó az egyéni képviselői keret, amelyet még egy kicsit növelni lehetne, hogy a helyben lakó képviselő a helyi kívánalmakat figyelembe véve költhesse el. A perifériák és a központ soha nem lehet ugyanaz, de a kettőt mindig közelíteni kell egymáshoz. Fontos az ide látogató turisták közérzete, de még fontosabb azoké az embereké, akik itt laknak több mint harminc ezren.
• Ritkán felvetődő, de nagyon jogos igény a helyben lakók közérzete, talán ha egy példával is megvilágítaná.
• Helytelen dolog, amikor egy üdülőváros polgára egy közmeghallgatáson azt mondja, hogy ne jöjjenek ide idegenek, kirándulók. Igenis jöjjenek, de ehhez a kereteket úgy kell meghatározni, hogy az itt élő emberek számára is lakható legyen a város. Az én körzetem nagyon közel van a várhoz, ahol sokszor éjfélekig, hajnalokig tart a rendezvények sora. A lakosok közül sokan korán reggel dolgozni mennek és pihenni szeretnének, de ott, ahol folyamatosan tart a zenebona, az ébrenlét, ott bizony nem könnyű az élet. A zajos rendezvényeket ezért belátható időn belül ki kell telepíteni a városból, természetesen nem a puszta szántóföldre, hanem megfelelően kialakított szórakoztatóközpontba. E téren is van előrelépés, hiszen a Kisökörjárás fejlesztései többek között ezt a célt is szolgálják. Ott is laknak emberek, de talán a távolság jobban elnyeli a hangot. Itt jegyzem meg, hogy a vállalkozói és egyéni törekvések megjelenése normális dolog, ez mindenhol így van a világon. Amikor azonban az önkormányzati és magánérdekek keverednek, akkor mindig felmerül bennem a kérdés, hogy a jól jövedelmező rendezvények hasznának egy részét miért nem forgatják vissza, ez tudná ugyanis egy kicsit előre vinni a rendszert, egyébként egy helyben marad, nem képes prosperálni.
• Hogyan értékelhető a testület és a városvezetés kapcsolata az előző ciklushoz képest?
• Nem könnyű erre válaszolni, mert a legutóbbi választások eredménye folytán kialakult arányokból adódóan jelenleg nincs klasszikus értelemben vett ellenzék Gyulán. Úgy látom, hogy a város vezetése, a polgármesteri hivatal és a képviselő-testület is inkább a közös utakat próbálja keresni, ezért a város érdekét véve alapul, mindenképpen pozitív elmozdulást látok ezen a téren. Elég, ha arra utalok, hogy sok esetben a város érdekeit szolgáló kérdésekben a polgármester és a főállású alpolgármester szavaz együtt a jobboldali frakcióval. A város érdekeit említve arra gondolok, hogy a vállalkozói intézményrendszerében tapasztalható volt olyan magatartás, amely a város érdekei elé helyezte az intézmény érdekét. Ezek a vállalkozások száz százalékos önkormányzati tulajdonban vannak, ezért esetükben mindenképpen időszerű a szemléletváltás. Lehet, hogy kissé szigorú ez a mostani gazdálkodás, de tudnunk kell, hogy egy ilyen kissé mínuszos költségvetésből nem lehet egyik évről a másikra csodát tenni. A kényszerűségből végrehajtott intézmény-összevonások megtételéhez sikerült a többséget megnyerni. Ezek nem szimpatikus lépések, de a testületet azért választották, hogy a város egészének stabilitása érdekében vállalja a felelősséget az ilyen döntésekért is.
• Mit tervez, milyen fejlesztési elképzelései vannak a ciklus hátralevő részére?
• A kétmilliós képviselői keret elmegy apró-cseprő dolgokra, járdák, utak felújítására, az Újvárosra jellemző zugok rendbetételére, forgalmi ésszerűsítésekre, ezért inkább az ezeken túlmutató elképzeléseimről szólnék. Hihetetlenül nagy érték volt egykor az Újvárosi Kör, amely a városrész lakói kulturális és társasági életének, színvonalas időtölté-sének központja volt. Sír is a szemem, meg nevet is, hogy most a Hajnalcsillag óvoda működik benne, hiszen arra is nagy szükség van. Egy kis szellemi központként működő intézményt szívesen látnék a körzetben. Gyula idősotthonai nem fedik le az igényeket, tehát itt is lenne létjogosultsága egy ilyen intézménynek. Szeretném, ha az Újvároson egyre több családos fiatal telepedne le, és ezáltal egy kicsit frissülne a lakókörzet élete. Ezt a város jövője szempontjából rendkívül fontosnak tartom, különösen a gyulai fiatalok hazatelepülését és itteni családalapítását. Ezt a célt valamilyen formában az önkormányzat is támogathatná.
(Megjelent a Gyulai Hírlap Félidőben című interjúsorozatában.)
