1956. október 6-án, Rajk László újratemetése napján mutatták be a budapesti József Attila Színházban a Szabadsághegy című drámát. Az erősen politizáló, személyi kultuszt bíráló darab többek véleménye szerint előrevetítette a forradalom kitörését. Szerzője, Gáli József 1930. február 10-én Gyulán született, és itt töltötte fiatalságát. Orvos szülei ismert, köztiszteletben álló emberek voltak, édesapja, Gáli Géza, a József szanatóriumot igazgatta a két világháború között. A család története tragikus véget ért. 1944-ben az akkor már rég katolikus hitet gyakorló Gáli házaspárt és két fiatalabb gyermeküket, a 14 éves Józsefet (keresztapja Apor Vilmos apátplébános volt) és az orvostanhallgató Évát Auschwitzba hurcolták, ahonnan csak a kamasz fiú tért vissza. Bátyját, Ákost, munkaszolgálatosként érte a halál.
Hazatérte után a Karácsonyi János Katolikus Gimnáziumban fejezte be a középiskolát (tanulmányai egy részét korábban Pannonhalmán folytatta), majd 1954-ben diplomát szerzett a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahonnan 1949-ben mint osztályidegent kizárták, és csak két év múlva, immár József Attila-díjas íróként vették vissza.
Az 1956-os forradalom- és szabadságharcban tevékeny részt vállalt. Október 25-től az Igazság c. lap, majd a forradalom leverése után az Október Huszonharmadika, illetve az Élünk című illegális lapoknál szerkesztősködött. Tagja volt a Péterfy Sándor utcai kórházban működő ellenállócsoportnak. 1956. december 5-én tartóztatták le „ellenforradalmi tevékenység” vádjával.
A Tóth Ilona és társai elleni perben 1957. június 20-án halálra ítélték. Kegyelmet barátjával és szerkesztőtársával, Obersovszky Gyulával együtt nemzetközi tiltakozásra kapott. (Másik barátját, a magyarbánhegyesi Angyal Istvánt 1958. december elsején kivégezték.) Gáli büntetését 15 évre mérsékelték, majd amnesztiával szabadult 1961. április 4-én.
A forradalom előtt elsősorban dramaturgként, mese-, mesejáték- és színdarabíróként volt ismert, szabadulása után, számos sorstársához hasonlóan, elsősorban műfordítással foglalkozott. (H. Böll, B. Brecht, P. Handke, H. Hesse, Ö. von Horváth. H. Ibsen, F. Kafka, F. Schiller, F. Wedekind és mások műveit fordította.)
1981-ben, 51 évesen távozott. Szúnyogok és nemeskócsagok című novelláskötete, számos gyulai vonatkozással (szanatórium, Százéves Cukrászda, „Osi bácsi”, Apor Vilmos alakja, hogy csak néhányat említsünk), posztumusz jelent meg.
