Manapság a zeneszerzők ritkán komponálnak szvitet. Ezek a különböző jellegű tételekből álló hangszeres művek a 17. században élték virágkorukat, amikor az udvari mulatságokon előadott táncok sorához adták a zenét. A modern kor szvitjeit már nem a táncok zenéje jellemzi, hanem a tételek egy közös gondolat alapján alkotnak füzért. A várszínpadon Erkel Ferenc emlékére elhangzott szvit a műfajon belül is egyedi alkotás, hiszen minden tételét más szerző komponálta.
Az ötlet, hogy az Erkel-díjas zeneszerzők a Mester születésének 200. évfordulójára alkossanak háromperces műveket, majd azokat valaki szerkessze egy szvitté, Gedeon Józseftől, a várszínház igazgatójától és Márta István zeneszerzőtől származik. Az Erkel-díj egyébként rangos állami alapítású elismerés, amelyet évente, március 15-én adományoznak kiemelkedő zeneszerzői, zenei rendezői és művészi teljesítményekért. A hatvan Erkel-díjas zeneszerző közül huszonheten tettek eleget a felkérésnek. Márta István keze nyomán így született meg Hommage à Erkel címmel egy hetvenperces alkotás, amelyet a Szolnoki Szimfonikus Zenekar adott elő Bolyky Zoltán vezényletével, zongorán Binder Károly működött közre. Az összekötő gondolat természetesen nagy nemzeti zeneszerzőnk életműve volt. A keretet a Himnusz dallamai adták, s a szerzők többsége igyekezett egy-egy Erkel-melódiát feldolgozni, míg néhányan, például Szörényi Levente vagy Petrovics Emil régebbi szerzeményeik egy részletét ajánlották fel.
Nem valószínű, hogy a zeneművek alkotásának ez a módja a jövőben nagyobb teret hódítana, ezúttal is inkább kedves kuriózumnak volt tekinthető. A komponisták igyekeztek melodikus alkotással hozzájárulni a szvit sikeréhez, s bár összességében meglehetősen eklektikusnak tűnt a mű, élvezhető zene csendült fel ezen a szép nyári estén, amit a közönség kitartó tapssal honorált. A várudvar függőfolyosóján felsorakozó, a Gyulai Erkel Ferenc Vegyes Karból alakult férfikórus Tolcsvay László és Petrovics Emil műveiben énekelt, s ha kissé megkésve is, de felmutatott rájuk a karmester, így a méltó ünneplésből ők sem maradtak ki.
Az Erkel-díjas szerzők közül számosan személyesen megjelentek a bemutatón, s talán érdemes megemlíteni, hogy közülük nyolcan a gyulai illetőségű és ma is városunkban élő Bántainé Sipos Éva nyugalmazott zeneakadémiai tanár tanítványai, hárman Hollós Máté, Márta István és Mohay Miklós föl is keresték szeretett mesterüket.
