Az elmúlt hetekben városunk fotóművészei több helyszínen is megemlékeztek a gyulai születésű, önmagát „művészi fényképész”-nek nevező, Székely Aladárról. A korának legszűkebb európai élvonalába tartozó fotós 1870-ben született, pályája egyike a dualizmus kori nagy karriertörténeteknek.
Székely Aladár eredeti családneve Bleyer volt, felmenői Rácalmás, Dunaföldvár környékéről húzódtak le az Alföldre. Nagyapja mészárosként kereste kenyerét, apja az asztalos- mesterséget tanulta ki. A Bleyer család a korán asszimilálódó zsidó családok közé tartozott: a nagyapa 1848-ban nemzetőrként szolgált, Aladár apja – Bleyer Adolf – pedig olaszországi vándorlásai során beállt a Kossuth-emigráció által szervezett magyar légióba, sőt olasz sereg katonájaként is harcolt.
Bleyer Adolf Gyulára való visszatérése után odahagyta az asztalosmesterséget, és terménykereskedő lett. Négy fia közül három kiváló eredménnyel végezte iskoláit, s mindhárman ügyvédek lettek, Aladár volt a kivétel, ő még osztályt is ismételt. Apja az iparos pályára irányította, az alacsony, gyenge fizikumú fiú a szobafestéssel próbálkozott. A szerencse ekkor vette először ölébe: mestere, Szilágyi József szoba- és címerfestő értett a fényképezéshez, és feltűnően jól rajzoló tanítványát megtanította az akkor még ritka tudomány alapjaira. Ettől kezdve egyenes út állt előtte: az alapismeretek megszerzése után beállt egy neves kolozsvári műterembe, majd Pesten gyarapította tudását. 1893-ban visszatért Gyulára, és a Komló szállóval szemben bérelt műhelyt. 1897-ben Orosházára tette át székhelyét, majd következett a nagy ugrás, 1899-ben megnyitotta első pesti üzletét.
Jó időpontban érkezett a fővárosba, a század elején valóságos divattá vált a fotóztatás. A magát nyugat-európai tanulmányutakon képező Székely Aladár komoly üzleti sikereket ért el, két újabb műtermet nyitott. Maga a fotózás a század első évtizedében vált mesterségből művészetté, Magyarországon Székely Aladár volt e váltás kulcsfigurája. Ismertté válásához nagyban hozzájárult az, hogy megszerették az írók és művészek. Székely Aladár szakmai tudásának és empátiájának köszönhetően a művészek személyiségük lényegét megragadó fotókat kaptak a Váci utcai műhelyben.
Legnevezetesebb „kuncsaftja” Ady Endre lett, először – 1907-ben – Lédával fényképeztette le magát Székellyel. Egy-egy képet kért mindegyikük, az üvegnegatívot a szemük előtt kellett összetörnie a fotósnak. Ady, aki szeretett magáról fényképeket küldeni barátainak, rajongóinak, közel került Székely Aladárhoz, mintegy negyven kép készült róla a Váci utcai műteremben. Fényképeztette magát Csinszkával, édesanyjával, Babits Mihállyal. A talán legismertebb, „könyöklős” Ady-portré 1908-ban született. Nagyjából ettől kezdve három évtizeden keresztül Székely Aladár a művészvilág és a „felső tízezer” kedvelt fotósa volt, pályáját hazai és európai kiállítási sikerek kísérték.
1940-ben halt meg, a háború alatt műtermét bombatalálat érte, sok negatív elpusztult, de – ha ezt sokszor nem is tudjuk – így is az ő szemén keresztül látjuk a magyar szellemi élet számos kiválóságát.
