A meg-megeredő eső sem tudta útját állni a Mária Múzeum udvaráról kiszökdöső ínycsiklandó cibereillatnak pénteken, az érkezőt pedig a kellemetes orrélmény után a kapun belépve lekváros szájak, sőt orrok is fogadták. S a szíveslátás mellett egy kanál, így kóstolhatott, amennyi csak beléje fért. A fenséges szilvalekvárból, melyet a régi szokások szerint főztek a K. Schriffert Hagyományőrző Kör tagjai az udvaron. Sebestény András tűzmester felügyeletével, hatalmas rézüstben rotyogott az igazi németvárosi lekvár.
A tökéletes végeredmény elérését pedig egy igazi sváb találmány segítette: az alul propellerszerűen végződő, hosszú nyelű kavarószerszám, mely a lekvárt az odakozmálástól, az embert pedig az égési sérülésektől óvja meg, ugyanakkor a félkezes, könnyű kavargatást is lehetővé teszi. S hogy mi a titka a jó szilvalekvárnak?
– Kell hozzá a megfelelő fajta érett gyümölcs, a rézüst, ami megadja aromáját, s nagyon fontos a tüzelés technikájának, a kevergetés tempójának az ismerete is, osztotta meg lapunkkal Kovács Lajosné Murvai Zsuzsa, a kör elnöke. Régente hajnalban kezdték a főzést, ami 8-12 órán át is eltartott, és sok kéz szükségeltetett hozzá, a magvalástól egészen a köcsögökbe töltésig. S nemcsak a nők szorgoskodtak az üst körül, hiszen a sokkilónyi, egyre sűrűsödő lekvárt a főzés végén már csak férfikar tudta megkavarni.
– A szőlő mellett a szilva volt a leginkább elterjedt gyümölcs vidékünkön, s a belőle készíthető lekvár az egyetlen, amelybe semmilyen adalékot, még cukrot sem kell tenni, hogy elálljon, mondta el Szilágyiné Solymosi Mária, a Német Kisebbségi Önkormányzat elnökhelyettese. Legfeljebb „fényessé” tették a kész lekvárt egy kis cukorral, vagy vékony zsírréteggel vonták be tetejét a köcsögben. Hagyományosan két-három évenként főztek szilvát, addig kitartott a készlet, a végén már kockázható, villavégről falatozható lekvárból. Amit tettek kenyérre, derelyébe, gombócba, s számos süteményféleség alapanyaga is volt, melyből a hagyományőrző napon ízelítőt adtak a szilvás és szilvalekváros édességek versenyére készült finomságok. A lekvárkóstolásból, ahogyan a sütemények készítéséből még a legkisebbek, a németvárosi óvoda apróságai is kivették részüket.
