Gyulán a búcsújárás a középkorra nyúlik vissza. 1398-ban IX. Bonifác pápa búcsújárást engedélyezett az akkori Szűz Mária tiszteletére szentelt templomban. Gyula monostora akkor vált igazán a hitélet központjává. A Körösök vidékéről ekkor még csónakokkal, a nádasokon keresztül érkezett a hívő nép, de a kegyhely híre messzi vidékre eljutott. Gyula monostorába, a Nádi Boldogasszonyhoz zarándokoltak a szegények, a betegek, a lelki megerősítésre vágyók. A török időben a kegyképet a nádasokba menekítették, és soha többé nem került elő.
A törökök megkímélték a templomot, majd mecsetnek építették át. Az 1714-ben érkezett telepesek a templom köré építkeztek, és a város címerébe a Boldogasszony képét festették, pecsétjükre azt vésették. A Mária-tiszteletet mindvégig a szívében őrizte a Körösök vidékének népe.
Pintér László, a váradi egyházmegyerész apostoli kormányzója kérésére a Gyulai Mária-napokon mondott beszédében újította föl Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek a Nádi Boldogasszony-tiszteletet Gyulán. 1951-ben készült el a Nádi Boldogasszony oltár. A kegyképét Borsa Antal győri festőművész készítette.
Mária mennybevételének ünnepét mi, magyarok, Nagyboldogasszony napjának nevezzük. Mi, gyulaiak pedig Máriát Nádi Boldogasszony néven tiszteljük. Templomunk nagybúcsúját pápai bulla engedélyezi. Az idei szónok Sárközi Balázs címzetes kanonok volt. A zarándokok Nyíradonyból és környékéről, valamint Békés megye számtalan településéről érkeztek. A szentmise után a templom körül szentségi körmenetet tartottunk, mely a katolikus hívek számára hitük tanúságtételét is jelenti. A nagyszámú zarándoksereg részt vett az egész napos lelki programon is.
Kovács Péter
esperesplébános
