Balogh Gyula festőművész irányításával idén is műhelymunkával indult a több mint negyvenéves múltra visszatekintő Gyulai Nyári Művésztelep. Több alkotóval találkozhatunk munka közben a németvárosi utcákon, illetve évek óta vissza-visszatérő helyszínen, egy ajtósfalvi tanyán is. A több évtizedes működése során a művészcsoport összetétele változott, a telep célkitűzése, a realisztikus valóságábrázolás megmaradt. Balogh Gyulával a művésztelep festészeti programjáról, hitvallásáról, illetve a három héten át tartó gyulai munkáról beszélgettünk.
– Bár megvan a törzsgárda, az évtizedek során változott az összetétele a művészcsoportnak. Az alapító tagok néhány kivételével most is itt vannak. Végeztünk egy előzetes környezetfelmérő programot, ami abból állt, hogy szó szerint bejártuk a várost, és olyan témákat kerestünk, amiből később meg lehetett állapítani, hogy az nem véletlen. Tehát ismerkedvén Gyulával, szép lassan kialakult a mára már sajátunkká vált témakör, és azt lehet mondani, hogy egy festészeti programot hoztunk létre. Ez nyomokban negyven éve kezdődött, a java ideje majd’ húsz évvel ezelőtt volt. A természetszemlélet, a tanulmányozás menete az aktrajzolással kezdődik, az első időszakban leképzés történik. Később, megfelelő átírással, lírával vagy drámával módosul, gazdagodik, és akár képzőművészeti teljesítmény is lehet belőle. A lényeg, a tanulmányozás, mely az utcákra is kiterjedt. Nem sémák szerint ábrázoltuk a tájat, a várost, hanem egész pontos képe szerint. Lényegében ugyanazt tesszük a modelleknél a városban, mint bent a műteremben. Nem módosítjuk, nem idealizáljuk a helyzetet, hanem igazi valójában festjük meg, ahogy mindenki láthatja. Ezért mondható realisztikus valóságábrázolásnak, a tanulmánymunkánál is az alaposság a programunk. Ennek az a szerepe, hogy ha az ember megszokja, hogy azt ábrázolja, azt fogalmazza meg, amit lát, és ami előtte van, annak az értékét minden téren, színben, formában megtartja és kiemeli. Épp az a baj, hogy sok helyen, iskolákban, szakkörökben viszonylag kevés időt szánnak rá, nem kap elég hangsúlyt, így nem tud kialakulni a szemlélet – hangsúlyozta Balogh Gyula, majd a modellek kiválasztásáról beszélt.
– Gyulán találkoztunk azokkal az emberekkel, akik később modelljeink lettek. Néhányhoz eleinte csak látogatóként jutottunk be, majd később állandó látogatóvá váltunk. Volt egy-két olyan ismerős, akiknél letelepedtünk, évekig nála tartottuk a festőholmijainkat, és majdhogynem műteremként használtuk a házaikat. Egyedülálló idős emberek voltak ők, akiknek ez nem volt ellenükre, sőt kifejezetten élvezték a modellszerepet. Ezáltal az ő életüket, a nehézkes, szegény, egyedülálló öregemberek életét tudtuk ecsetvégre venni, úgy, hogy a gyulai vagy az általános vidéki emberek életének, a magára maradottságának az ábrázolásából festészetet hoztunk ki. Az elkészült alkotásokból július 30-án, este hat órakor vázlatkiállítás nyílik a művelődési házban.
