A gyulai játékváros alapötlete Ditzingenből származik. Magyarországon először Gyulán szervezték meg tavaly a játékvárost, Hetedhét város néven. A nagy siker után idén is felépült, és több mint 10 napig áll, elsősorban a gyerekek nagy örömére a Gyulai Alapfokú Közoktatási Intézmény 5. Sz. Általános és Sportiskola Tagintézményében. A játékváros-projekt célja a gyermekek önállóságra nevelése, kreativitásának, kommunikációs- és problémamegoldó képességeinek fejlesztése, a minőségi munka iránti tisztelet, és a fizetésükből való gazdálkodás megtanulása. Mindez Uniós feladatként, stílusosan uniós nemzetekre bontva történt.
Hetedhét városban a csemeték kipróbálhatják a felnőttek életét, ők irányítanak, dolgoznak, alkotnak. Munkájukért fizetés jár. Játékváros pénzneme a Diro, amit ételre-italra, játékokra, ajándéktárgyakra és szabadidős tevékenységekre költhetnek. A felmerülő problémákat - kis segítséggel - önmaguknak kell megoldani, a városka szülőmentes övezet, ahol a felnőtt ember csak idegenvezetővel tájékozódhat.
Így kaptam én is magam mellé Falaty Balázs 5. osztályos tanulót, aki ekkor idegenvezetőként dolgozott a városban, és nem utolsósorban polgármesterjelöltként is indult a választásokon. Körbevezetett a helyszíneken, lelkesen bemutatva „városukat”. Az udvaron felnőtt tűzoltók tartottak bemutatót, de a zuhogó eső miatt csak kevesen látogatták az általában nagy érdeklődésre számító eseményt. Ideiglenesen a műhelyek is beköltöztek az iskola épületébe, vagy jobb híján sátrak alá. Ilyen volt például a szemetes műhely, ahol szelektíven gyűjtötték a hulladékot az ott dolgozók, vagy a különböző kézműves műhelyek, ahol zászlókat festettek, nemezeltek, batikoltak, vagy éppen az Eiffel-tornyot építették meg fából.
Ezek után érkeztünk a munkaügyi központhoz. Itt lehetett jelentkezni a falon kifüggesztett, még nem telítődött állásokra. Akadt is sok lézengő és tanácstalan, akár a való világban. Az ittenieknek azonban valamivel könnyebb dolguk akadt, ugyanis játékvárosban másfél óránként válthatott mindenki munkahelyet...
A közelben egy nagyfiú jött ki a Hamizóból, finomságokkal telepakolva.
Kedvetlen, szemüveges kis fiúcska bámulta a sok nyalánkságát.
– Te mit dolgozol? – kérdezte a nagyobbik.
–Semmit – mondta emez csalódottan. – Nálatok nem dolgozhatnék?
– Dehogynem. Menj a munkaügyre, és jelentkezz hozzánk.
– Óó, nem szeretem a munkaügyet! Sorban állni, várakozni, á... – távozott legyintve a kissrác.
A falakon számtalan választási plakát virított minden színben, vagy éppen minden faxni nélkül a jelölt nevét ismertette és népszerűsítette.
– A választó helyiségben a polgármesterjelöltekre lehet szavazni, aki a legtöbbet kapja, az lesz Hetedhét város polgármestere. Ezután rajta kívül még öten lesznek képviselők – tájékoztatott vezetőm, az egyik jelölt.
Kifelé jövet egy beszélgetésbe botlottunk.
– Te Gáborra szavaztál?
– Á, dehogy! Gábor nem is tud reppelni, csak úgy mondta a szöveget!
Emellett állt a rádió terme, ahol többek között közérdekű információkat mondtak be, és zenei kívánságműsor működött. Ezután az utazási iroda következett, ahol utakra lehetett befizetni, például a lovastanyára. A tűzzománcműhelyben – ahogy más kézműves műhelyekben is – tárgyakat készítettek a gyerekek, amiket később a boltban árulhattak, eladhattak. Az egyetemen az uniós országokról tanulhattak a kis hallgatók, persze játékos formában.
Szerkesztősége is volt ám Hetedhét városnak! A kis újságírókat Viki istápolta, aki a „civil” életben társadalomtudomány szakos hallgató a szegedi egyetemen.
– Éppen elkészült a játékváros lapjának első száma, ami rejtvényeket, játékokat tartalmaz, riportokból és a játékváros termékeinek információiból áll. Öt Diroba kerül, és már több tucatot eladtak belőle a gyerekek – mondta a „főszerkesztő asszony”.
A Vikihez hasonló, úgynevezett kortárs segítők – akik felnőttekből, egyetemistákból és gimisekből álltak – nagy türelemmel és kedvességgel segítettek a város kis lakóinak mindenben, amiben éppen elakadtak.
Az udvaron gyrossütés folyhatott, mert jellegzetes, kellemes illat szállt a folyosón.
– Nem nézzük meg, mi van ott kint? – kérdezte lelkesen társát egy kislány.
– Á, dolgoznom kell – válaszolt őszinte lemondással a másik.
A bankban a fizetések és adózások feldolgozása folyt. A gyerekeknek saját kiskönyvükbe írták, hogy mennyit dolgoztak, illetve hogy mennyi Dirot kaptak érte, ami után még adózni is kellett. Érdekes életkép volt, ahogy egy biztonsági őrnek látszó „alkalmazott” fegyverét az asztalán hagyva, a pénzügyeseknek segített diktálni a számokat.
Valamelyik szomszéd teremben posta működött postafiókokkal, amellett házasságkötő terem, ami egyelőre zárva állt. Játékvárosban a házasoknak adó- és más kedvezmények járnak!
A varrodában mindenféle textiláru készült, a decoupage műhelyben gyönyörű üvegcsék, ajándéktárgyak száradtak. A környezetbarát műhelyben mindenféle hulladékból újságpapírpapucs, kartonkard, és egyéb játékok készültek, és váltak újra használhatóvá. A drámajáték feliratú ajtó mögött színészkedhettek a csepűrágó ifjak, míg a zene műhelyében a számos hangszerből és zajcsinálóból a Hetedhét város indulója állt össze.
Balázs sokat dolgozott, ahogy körbekalauzolt hangulatos kis városukban. Búcsúzóul azt mondta, hogy most ebédelni fog, pihen egy kicsit, majd szakmát vált. Sok sikert kívántam neki a választásokhoz. Remélem nem vettem el az idegenvezetéstől a kedvét…
Szabó Enikő, a Mi egy Másért Közhasznú Egyesület titkára, illetve a Hetedhét város projektmenedzsere elmondta, hogy a játékváros Gyula város, a Gyulai Alapfokú Közoktatási Intézmény, a Mi egy Másért Közhasznú Egyesület és a Kortárs segítők együttműködésével jött létre, főként egy általuk megnyert, ötmilliós NCA-s pályázati erőből.
– Hetedhét városnak 214 gyermek lakója van, sok pici és sok nagy. Csakúgy, mint a valóságban, akad közöttük mozgásában akadályozott, diszlexiás, figyelemzavaros, hiperaktív, illetve mindenféle etnikum is. Az őket segítő 55 ember Gyuláról, Ditzingenből, Aradról érkezett, és vannak német-, vagy angolajkúak is, akik toleranciával és odafigyeléssel remekül kommunikálnak a gyerekekkel. A következő cél az, hogy Arad testvérvárosunkba is eljuttassuk a játékváros ötletét, ahogyan mi is megkaptuk Ditzingenből – tette hozzá Szabó Enikő.
