Kik vagyunk? Miért vagyunk e világon? Mi dolgunk itt? Az ember kérdései. A színház kérdései. A válaszok, a jó válasz csak lehetőség, ami viszont bizonyos: a kérdés. A kérdések. Melyek feltevésével újra s újra kísérletezhetünk, mint színészek a próbán. Mint a konferencia résztvevői a Peter Brook próbán.
A gyermekként papírszínházban rendező Peter Brook 19 évesen már a valóságban is kipróbálhatta tehetségét, amit hamarosan Shakespeare darabok csiszoltak tovább. Az 1960-as évektől a stratfordi Shakespeare Memorial Theatre, a későbbi Royal Shakespeare Company rendezője. Színházi Biblia ő a számomra, vallotta meg Koltai Tamás kritikus, a Peter Brook monográfia szerzője, aki a konferencia levezető elnöke, s egyben előadója is volt. A Színházi Biblia és a színikritikus fiatalember sok évtizeddel múlt találkozása nyitottságról mesélt. Utakról, módszerekről, szellemiségekről, színháztechnikákról és esztétikákról, amiket a nagyszerű rendező kipróbált, s önmagába épített. Ami mind ott, egyszerre, elválaszthatatlanul, túllépve, mégis továbbvive létezik, keresve mindazt, ami játék, ami színház, s ami a színházon túl van. Ami fontos a világból. Első rendezéséhez Brook maga készített papírszínházat, tervezett, fölkészült, majd találkozván a színészekkel, a próba kezdetén mindent darabokra tépett. S jött: a nem tudom, annak az embernek a nem tudomja, ki nem dönt el előre semmit, mert a valóság minden pillanata mást nyújt csak a pillanatban megfoghatón.
Rómeó és Júliához George Bernard Shaw instrukcióit kérte, operarendezéséhez Dali tervezett díszletet. Mert csak a legjobb lehet elég jó. A legjobb színész, a legjobb darab, a legjobb színház. Sikerei csúcsán hagyta ott a Royal Shakespeare Companyt és Párizsban, a világ minden tájáról összesereglő fiatal művészekkel létrehozta a Centre Internacional de la Recherche Théatrale, a Nemzetközi Színházi Kísérleti Központ társulatát. Ahol a szó megszűnt nyelv lenni, a díszlet árnyalat, a színház kő lenni. Mert ami nem tökéletes, azt kisegíti a képzelet. Dolgoznak a Mester Emberek. Párizs külvárosai után a társulat végigjátszotta a világot, India, Afrika utcáin, vásárterein, folyópartjain olykor egyetlen leterített szőnyeg a kultikus tér: a színház. E szőnyeget a Peter Brook próbán Miriam Goldschmidt, a Warum, Warum darab fordítója s előadója, a csodálatos színésznő teríttette lábaink elé. Miriam Goldschmidt szinte a kezdetektől Peter Brook munkatársa, „megunva” a hagyományos színházat csatlakozott a párizsi társulathoz.
A színház – találkozás, mondta Brook. Találkozás másokkal, önmagunkkal, az ismeretlennel. Vagy csak úton lenni, mondta Goldschmidt. A kérdésekkel folytonosan szembekerülni: honnan jöttünk, kik azok a generációk, akik mögöttünk vannak, milyen vágyaik voltak, milyen bűneik? Mi a múltunk, melyből érkeztünk? Kik vagyunk? Warum, Warum – Miért, miért: Shakespeare, Antonin Artaud, Edward Gordon Craig, Charles Dullin, Zeami Motokiyo szövegeiből színész s rendező közösen keresett. A kérdés testet öltött, majd semmivé vált, távol kerülve a szavaktól, mégis közel érve hozzájuk. Miért. A színésznő mesél, játszik. Peter Brookról, kapcsolatukról, az improvizációkon keresztül létrehozott varázslatos színházról. Majd egy afrikai dalt énekel, s mi lehunyt szemmel hallgatjuk a „szőnyegen”: közös a nyelv. Mint a csönd, melynek végén nehéz szó. Nehezen szólalunk, de a kérdések mocorognak, majd újból útra kelnek. Georges Banu, román-francia esztéta Brookról szóló könyvéből következett egy részlet az improvizációról, mely a Nemzetközi Színházi Kísérleti Központ működésének sarkköve, a játék feltétele s elengedhetetlen eszköze.
Kékesi Kun Árpád színháztörténész Brook színházfelfogását, változás és állandóság viszonyát a színházi óriás három Hamlet rendezésén keresztül vizsgálta: a kísérletek közül az utolsó 2000-ben állt színpadra. Brook és Shakespeare kapcsolata, a komputeraggyal bírt reneszánsz mester, ki mindent megfigyelt, mindenre felfigyelt és a különleges rendező, ki mindent magába szippantva a modern színjátszástól eljutott az ősi kultúrák befogadásáig, találkoztak a zsenialitásban, Kovács Krisztina, a Vígszínház dramaturgja előadásában – mert egymáshoz igen, másokhoz viszont nem hasonlíthatók.
* * *
A Peter Brook próba, a konferencia zárult, a kérdésekből azonban újabb kérdések születtek, s néhányat közülük magam igazítok Gedeon József, a Gyulai Várszínház igazgatója felé: mert Shakespeare, Brook, Goldschmidt – szerző, rendező, színész találkozását, itt és most, a teátrum vezetője hozta létre. A szakmai beszélgetés sokféle szemszögből érintette Brook személyiségét, alkotásait, egész életművét, de mind egy irányba mutatva a folytonos újítást, a mindig új dolgok keresését láttatta. Ahogy a gyulai Shakespeare fesztivál is mindig új rendezőket, új koncepciókat, egyedi, különleges megoldásokat, látásmódokat keres: vezetőjének, Gedeon Józsefnek ez a célja, az innováció. S a gondolkodtatás, amit világunk most igen szűkre szab lakóinak. Az emberek nem gondolkodni, csupán szórakozni szeretnének, hangsúlyozta a várszínház igazgatója, melyhez napjaink sekélyes kultúradömpingje remek kiszolgálónak bizonyul. Nincs nyitottság, és sokszor még a bátorság is hiányzik.
Shakespeare midkult – gondolják sokan, pedig valójában mindenkit, bárkit megszólít. Mint a Shakespeare fesztivál az utcaszínházzal. A Puck Társulás a Szentivánéji álom vígjáték egy részletével, a Mester Emberek jelenettel járja Gyula városát és a környező kis településeket. A Rázd fel a várost projekt az Európai Shakespeare Fesztiválok Hálózata uniós pályázatának gyulai „vállalása”, célja, hogy olyan emberekhez jusson el Shakespeare neve, s üzenete, akiket eddig még nem talált meg. Amikor a lakótelepen még a homokozóban is megállt a játék, mert a gyerekek szájtátva nézték az előadást, tudtam, hogy megérkezett, mondta Gedeon József. Aki egyik kezdeményezője volt a fesztiválhálózat létrehozásának, ahol az alapító magyar, román, lengyel német és angol tagok mellé most spanyol, cseh, örmény fesztiválok igyekeznek. A világ legnagyobb rendezői mondanak igent, Gyulának. Ahol a tavalyi esztendőben 3000-en látták a Shakespeare előadásokat. Ahová idén hatodik alkalommal érkeznek a világ minden tájáról az emberek Shakespeare-t s a színházat ünnepelni. Játszani. Találkozni.
