Az önkormányzati ciklus felén túl érdemes egyfajta összegzést, számvetést készíteni. Félidőben című sorozatunkban a város tizennégy egyéni választókerületének képviselőivel beszélgetünk; arra vagyunk kíváncsiak, ők hogyan látják és értékelik az eltelt időszakban végzett munkájukat, s milyen terveik vannak a választásokig. Kérdéseinkre ezúttal Dr. Erdmann Gyula, a 4. számú választókerület képviselője válaszolt.
• Földrajzilag talán a legjobban körülhatárolható választókerület a 4. számú, hiszen a térképre nézve most is jól látható az egykori Kukorica-sziget, a Németváros, ahová a németeket letelepítették.
• Igen, ehhez jön még a sugárút páros oldala, az Eötvös utca és a Nürnbergi utca által határolt terület a Lila iskoláig, tehát a Göndöcs-kert és a Ferencesek tere is. A sugárúton jól működő üzletsor van egészen az evangélikus templomig, bár ezeknek az épületeknek a megjelenésére nem vagyunk büszkék. Van elképzelés igényesebb homlokzatok kialakítására, de ezt a bérlők többsége egyelőre nem támogatja. Egy külsejére igényes fürdővárosnak azonban előbb vagy utóbb kezdenie kell velük valamit, esetleg olyan bérlőket keríteni, akik részt vállalnak átépítésükben. Ha kissé akadozva is, de a Jókai és a Patócsy utca találkozásánál is kezdenek megtelepedni boltok szép üzleti portálokkal. Fontos intézmény még a művelődési ház, a Kohán Képtár, az Erkel-ház, az óvoda, az idősek otthona és a Német Kisebbségi Önkormányzat.
• Több jelentős kulturális intézmény van tehát, amelyek mindegyike pénzre, korszerűsítésre vár. A művelődési ház felújítására is egészen nagyvonalú építészeti elképzelések születtek.
• Költséges megoldásnak most nincs esélye, de elbontani sem kellene, mert akkor Gyulának belátható időn belül nem lesz ötszáz személyes színházterme. Véleményem szerint felújítható, és homlokzata is elfogadhatóbbá tehető. Néhány éve 350 millióra becsülték a beruházás költségét, amely most valószínűleg elérné a 450 milliót. Egy olyan városnak, amelynek működéséhez átmeneti hitelek kellenek, adósságállománya pedig jelentős – bár ezen könnyített a kötvénykibocsátás – jelenlegi költségvetésében nincs pénz 400-500 milliós felújításra. Pályázni kell, talán a 10-20 százaléknyi önrész előteremthető. A Göndöcs-kertben valóban minden létesítményhez hozzá kellene nyúlni. A játszótér felújítása 5-6 millió Ft-os költséggel jövőre megvalósul, ha csak a gazdasági válság közbe nem szól. Az egykori múzeum, illetve könyvtárépület rangosabb szerepet is betölthetne, mint most. Egyesek szorgalmazzák a Kohán-képeknek otthont adó Pavilon belső architektúrájának kibontását, ez esetben viszont a Kohán-anyagnak kellene új, méltó helyet keresni. Befejezetlenül maradt ott a háborús emlékműnek szánt Kohán-mozaik. A nyilvános illemhelyet gyorsan el kellene onnan tüntetni, és az emlékműhöz utat nyitva, méltó környezetet teremteni. Oda kerülhetnének megfelelő építészeti megoldással az első és a második világháború elesettjeinek, az elpusztított gyulai zsidó és német polgárok nevei.
• 2010-ben lesz híres zeneszerzőnk születésének 200 éves évfordulója, az Erkel-ház európai szintű felújítására készült pályázat mégsem nyert. Mi erről a véleménye, úgy is, mint kulturális ügyekkel foglalkozó alpolgármesternek?
• A gyulai pályázat bár megfelelt a kiírásnak, mégsem nyert a kétmilliárdos keretből. Úgy tűnik, hogy az Erkel-bicentenárium ügye nem tartozik a kormányzati prioritások közé. A minisztérium – még 1997 őszén Gyula város kérésére – létrehozta, de nem működteti a koordinációs bizottságot, az Erkel-évből pedig Erkel-Mahler év lett. Abban egységes a városvezetés, hogy ezek után elő kell teremteni azt a néhány tízmillió Ft-ot, amelyből a teljesen elavult kiállítás felújítható, és az épület 2010 tavaszára rendbe hozható.
• Az Erkel-ház talán a város egyik legszebb terén van, az Apor téren, amely sokat változott az utóbbi években.
• Valóban igyekeztem – főleg a képviselői keretből – felújításokat végeztetni. Először kivilágítottuk, majd körbeburkoltuk a templomot. Az ártézi kutat is rendbe tettük, díszítésként rátetettük Németgyula és Magyargyula címerét. A Máriás-ház felújítására is vannak kész elképzelések. Meg kellene vásárolni, és német tájházként működhetne, amelyben egy Dürer- emlékhely és műtermek is helyet kaphatnának, segítve a művésztelep munkáját. A költségeket a Bene- és a Gyarmati-ház eladásából fedezhetné a város, minthogy mindkét épület rossz műszaki állapotban van, felújításuk sok tízmilliós költséget igényelne. Természetesen Gyarmati István érdemei egykori háza falán emléktáblával lennének megörökítve. Nemcsak ez a tér szép, hanem a Németváros utcáinak jellegzetes zárt beépítési formája, sajátos hangulata is, amelyen az utóbbi évek építkezéseivel súlyos sebeket ejtettek. Sajnos az építési hatóság nem nagyon veszi magának a fáradságot, hogy ezeket a folyamatokat féken tartsa. Legalább a homlokzatnak illeszkednie kellene az eddig kialakult utcaképbe, függetlenül attól, hogy beljebb hogyan alakítják az építkezők. Ez szerintem elérhető, csupán rábeszélés és szakmaszeretet dolga, és a polgármesteri hivatal feladata lenne. Az a benyomása az embernek, hogy a hatóság sokszor a köz rovására enged az egyéni elképzeléseknek. Talán az új rendezési terv javít ezen a helyzeten.
• Megkerülhetetlen az Ajtóssy út kérdése, hiszen az ottani jelentős gépjárműforgalom már régóta zavaró.
• Ezt a problémát csak az északi elkerülő út fogja megoldani. Van olyan nyomvonal, amely az Észak-törökzugi lakótelep lakóit sem zavarná, szorgalmazni kellene megépítését. Gépjármű forgalmi gond egyébként bőven akad a körzetben. Több utca, pl. a Jókai és az Eötvös egyirányúsításra vár, nagyon kellene két körforgalom, az egyik a tornacsarnoknál, a másik a Jókai utca – sugárút kereszteződésénél, mindkettő, főleg az utóbbi nagyon veszélyes. Sajnos pályázati úton nem sikerült hozzá pénzt szerezni. A németvárosi részen is vannak lakossági kérések, amelyek a szűk utcák egyirányúsítására vonatkoznak, ezeket a szakapparátus egyelőre nem támogatja
• Hogyan tekint vissza az utóbbi két évre, és mi az, aminek a ciklus végéig meg kellene valósulnia?
• Mint jobboldali ember, a jobboldali frakció megerősödését pozitív fejleménynek tartom, ugyanis sok, a város szempontjából kedvező döntést könnyebb elfogadtatni a testülettel. Ennek köszönhető pl., hogy a Kisökörjárásban nem az álmok világánál, hanem a realitásoknál, az ingatlanfejlesztéssel kezdődnek a munkálatok. A polgármester és a legnagyobb frakció különböző pártállása már elő-előhoz konfliktusokat, de hát ezek nélkül semmi sem működik. A városvezetés folyamatosan egyeztetett, jól előkészített, vezetői értekezleteken kiérlelt álláspontja sokszor nagyon hiányzik. Kisebb, tehát két-háromszáz ezer forint költséggel járó dolgok megvalósítására mindig akad lehetőség, így az óvodára és a mellette levő idősek otthonára mindig figyelmet fordítok. Sajnos az idei három járdafelújítási kérésemből idáig csak egy teljesült, a Ferencesek terén. Az idén készült el a Béke sugárúti üzletsor és az emeletes házak közötti nagyon rossz állapotú útburkolat evangélikus templom felőli szakasza. A Körös-part fenntartási munkáit is igyekszem saját képviselői keretemből elvégeztetni. Mint történész, fontosnak tartom, hogy kiváló emberek emlékére emléktáblákat helyezzünk el, így már elkészült Stéberl András, Blanár László, K. Schriffert József és Patócsy Ferenc táblája, erre a ciklusra tervezek egy Bodoki- és egy Komáromi- emléktáblát is. Adósságaim közé sorolom egy-két utca tönkrement burkolatának felújítását. A járdák olyan állapotban vannak, hogy kétharmadukat ki kellene cserélni, de erre egyelőre nincs elegendő pénz, csak kisebb javításokat tudunk elvégezni. A Szent József temetőnél időszerű lenne egy parkoló létesítése, amelyhez talán az egyház is hozzájárulhatna.
(Megjelent a Gyulai Hírlap Félidőben című interjúsorozatában.)
