Vihar előtti fülledtség várta a várba készülőket szombaton késő délután, a Múzeumok éjszakájának kezdetén, ahol a nap fényének távozásával egyre több program várta az érdeklődőket. A várt sötétség megadta az alaphangulatot, megrövidítette a látóteret, meggyújtotta az árnymozgató, arcvillogtató lángú fáklyákat és gyertyákat, és nem utolsósorban eltakarta a készülődő felhőket.
A vihar fenyegetése elől az eddigi megszokott, vár előtti helyszín helyett – amennyire lehetett – védett helyekre költöztették a programokat. A vármúzeum termeiben kezdték meg munkájukat az arcfestők, a kovács és a bőrműves, ahol kipróbálhatták kézügyességüket kicsik és nagyok. A Kerecsényi -kapuba húzódott a jósnő és a grafológus, tőlük a kíváncsiskodók a múltjukról, jelenükről és jövőjükről érdeklődhettek. A lovagteremben a reneszánsz viseletet ölthette magára a jelenkor embere, a várkilátóba pedig az eső miatt sietnie kellett annak, aki a város éjszakai fényeit akarta megörökíteni.
Az udvari bolondnak külön jól jött szerepéhez a csúszós kövezet, amelyen gólyalába rendszeresen elcsúszott, nagy derültséget okozva a gyerekseregnek. A lassan készülő vihar csepergése hamarosan beterelte őt is, meg a népet is a vár védő falai közé. A kapuban mosolygós boszorkány osztogatta a friss szerencsesütiket, amelyek magukban hordozták a jótanácsokat. Nekem ez jutott: „Ha azt kéred, amit szeretnél, abból nem lehet baj”. Gondolom, nem egyedül kívántam akkor az égiek óvását!
A vár falai előtt – ahol ilyenkor a Szent Iván-éji sokadalom szokott hömpölyögni – már csak egy-két tűzugró gyerek merészkedett a gőzölgő lángok fölött. A fáklyák lángjait már sziszegve táncoltatták a ritka esőcseppek, amikor elkezdődtek a vár színpadán az előadások. Először a Human Bamboo ütősegyüttes pezsdítette a vért az erekben, majd a Maróti Hagyományőrző Egyesület tűzzsonglőrködése, középkori életjelenetei és élethű bajvívásai tartották fenn a figyelmet a lépcsőkön ülő nézők között, míg meg nem érkeztek a hastáncosok. A Semiramis Orientalis hastáncegyüttes bemutatója alatt már egyre nagyobb szemű szitán át hullott az égi áldás, finoman csillogtatva a hölgyek bőrét és a színpadot. Az előadás vége felé a nézők nagy része már fedett helyről vagy esernyő alól nézte a táncosokat, akik a sűrű, nagy cseppekre ügyet sem vetve végigtáncolták műsorukat.
Negyed tizenegykor, alighogy befejeződtek az előadások – a jóakaratú Isten két kezével nem tartva tovább vissza a vizet – leszakadt az ég. Az eddig még kitartó fáklyák folyamatos sercegéssel füstölve-gőzölve panaszkodtak a hömpölygő záporra, ami megritkította a népes seregletet. A kitartóbbja még megkóstolhatta a fazékban főtt vágyfokozó elixírt, hogy felmelegedjen tőle így vagy úgy…
Éjfélre ideiglenesen kieste magát az eső, hogy teljesülhessen sokak vágya, ha nem is száraz lábbal, de száraz fővel, biztonságban térhessen meg otthonába. Jó éjt vár, jó éjszakát, Corvin múzeum!
– Tartottunk tőle, hogy a mostanában jellemző szélsőséges időjárás otthon marasztalja az embereket, mégsem így történt. Az est folyamán több száz érdeklődő látogatott el a várba, és vett részt a programokon. Jobban féltünk azonban a készülődő esőtől, ami a lehető legjobbkor, a szabadtéri előadások után érkezett meg. Reméljük, hogy a novemberre tervezett Múzeumok őszi éjszakája is ilyen sikeres lesz – tájékoztatta a Gyulai Hírlapot Árgyelán Adrienn, a rendezvény fő szervezője.
