Erkel Ferenc a magyar nemzeti opera megteremtője 1810. november 07-én született Gyulán. Szüleitől ugyancsak gondos nevelést kapott, főleg ami a muzikalitását illeti. Muzsikus családból származott, már nagyszülei is a zeneszeretetről voltak híresek. Édesapja is zenekedvelő ember volt, több hangszeren is játszott. Az Erkel család zenei kultúrájában a kis Erkel Ferenc kiemelkedőnek bizonyult. Édesapja már gyerekkorában ráfigyelt Erkel tehetségére és sokat foglalkozott fiával a zene terén.
Még csak tíz esztendős, mégis hibátlanul orgonált, így a gyulai templomban sokszor helyettesítette édesapját. Tizenegy éves korában nyilvánosan is fellép, zongorajátékával nagy feltűnést kelt környezetében. Erkel Ferenc a gimnáziumi éveit Nagyváradon kezdi a gimnáziumban, de még ugyanabban az esztendőben Pozsonyba kerül bencésrendi szerzetes iskolába, és itt folytatja tanulmányait. Pozsony abban az időben kiváló zenei központnak bizonyult. Leghíresebb tanárai Klein Henrik és Turányi Károly. E két mester irányításával haladt előre a zenei tanulmányokban az ifjú Erkel. Tökéletesen zongorázott és már a zeneszerzés tudományával is megismerkedett.
Néhány év alatt Erkel alapos zenei tudásra tett szert és kiváló zongoraművésznek ismerték el. Nyilvánosan is fellépett Pozsonyban. Középiskolai tanulmányait befejezve elhagyja Pozsonyt, 1826. körül Kolozsvárra költözik. Zenei pályájának kiteljesedése az erdélyi fővárosban Kolozsváron indul el. A tizenhét éves ifjú Kolozsváron zenetanítói megbízást is elvállal. Erkel Ferenc életre szóló barátságot köt Brassai Sámuellel, aki Kolozsvár egyik leghíresebb zenekritikusa volt. Brassai elbűvölten figyeli Erkel zenei kiválóságát és művészi zongorajátékát. Neki köszönheti Erkel a zeneszerzés mesterségének magas szintre való emelését. Brassai ösztönzi arra, hogy ne csak zeneművészként és tanárként érvényesüljön, hanem próbálkozzon meg a zeneszerzés művészetével is. Itt már kiváló zongoraművész tehetségével járja be Erdélyt és ismerkedik meg közelebbről a népdallal és a szomszédos népek zenei kultúrájával.
1834-ben zenetanítói állást vállal el Szemeréden. Odautazása során néhány napig Pesten maradt. Itt barátai unszolására egy zongorahangversenyen vett részt az alig huszonnégy éves művész. Ekkor figyelnek rá fel Budapesten a kiválóan ügyes zongoraművészre. A reménye valóra válik. A következő esztendőkben már Pestre telepedik le. A „Budai Magyar Színjátszó Társaság” felkéri karmesternek. Szenvedélyes zeneszeretete kiváló karmesterré formálja. Zeneszerzői tehetségének kibontakozása valójában a Nemzeti Színházzal kapcsolódik össze, mivel 1838. január 17-én szerződést köt és mint karmester itt folytatja tovább munkásságát.
Nagy siker ötvözi munkáját és szerepléseit, ambíciói végett még többre vágyott, nagy célokat tűzött ki maga elé. 1840. augusztus 8-án a Nemzeti Színház bemutatja Erkel első operáját, a Báthori Máriát. Az akkori kritika szerint nagy sikert aratott. Erkel intelligenciája és eszessége bizonyította azt, hogy tudta, mit vár tőle az akkori nemzet. De nem állt meg itt a piedesztán. Nagy akarata és ambiciózus személyisége 1844-ben még nagyobb sikerre törekedett, amikor egy pályázat alkalmával megzenésíti Kölcsey himnuszát. Korábban próbálkozott a szózat megzenésítésével, de ott nem ő nyert diadalt. A legnagyobb sikert mégis a magyar himnusz zenei produkciója hozta el számára.
1850-ben legnagyobb próbálkozásai a Filharmóniai Társaság létrehozása, ahol Erkel a zenei klasszikusok legjavát szólaltatta meg. 1852-ben újra Gyulára hozza sorsa. A gyulai várkert egyik terebélyes fája alatt megírja a Bánk Bánt, valamint a Dózsa György és a Brankovics György operájának nagy részét. 1861. március 9-én szólalhatott meg végre Erkel legnagyobb operája a Bánk Bán. Ez a műve a magyar nemzeti opera egyik kimagasló alkotása. 1860. körül feleségét Gyulára küldi, majd 1864-ben a gyulai rokonai körében kellemes napokat tölt el. Habár életének nagy részét Pesten töltötte, szíve mindig Gyulához köti.
Erkel a 60-as években támogatja a Magyar Dal Egyleteket, 1867-ben megalakult támogatásával az Országos Magyar Daláregyesület Aradon. Ettől kezdve tizennégy éven át vezette és irányította Erkel ezt a dalegyesületet és az országos megmozdulásait. Így alakult meg Gyulán is 1867. július 1-én a Dalárda Kör, melynek vezetője Erkel Ferenc egyik fia. Erkel azonban tovább járja a maga megszokta sajátos útjait, operateremtő művészete új utakat keres. 1880-ban a Névtelen Hősök című operájában a szabadságharc eseményeiről ír. 1874-ben megnyílt a Magyar Operaház, melynek fő zenei igazgatója Erkel Ferenc lett. 1887-ben a Nemzeti Színház fennállásának fél évszázados évfordulójára az „Új ünnepi nyitánnyal” emlékszik meg Erkel.
Jókai a nagy író magasztaló költői gondolatokkal emlékszik az eseményekre: „A fenségestől kezdve a népiességig, a paloták komoly méltóságától, a tragikum gyászától elkezdve a puszták méla ábrándozásáig, mindent feltalálunk eszményítve Erkel dalműveiben, ami magyar, ami a miénk. Ez örökíti meg Erkel alkotásait, míg magyar él, míg a magyar haza áll.” A magyar nemzet Erkelt aranykoszorúval ajándékozza meg, így szülővárosában tiszteletből az egyik kiemelkedő gimnázium megkapja nevét, a mai gyulai Erkel Ferenc Gimnázium. Ezekben az években nyilvánosan már nem nagyon szerepel, nyolcvan éves korában még egyszer megmutatja magát közönségének a Filharmóniai Társaság születése napján, mint alapítójának tagja.
Utolsó esztendeit a svábhegyi Placht villában töltötte. Szenvedélyes sakktehetsége, sakkjátéka tudósi mivoltát is igazolja. 1893. nyarán betegeskedése következtében saját otthonában halt meg, ahol hozzátartozói találtak rá.
Erkel Ferenc munkássága és élete nemcsak a történelmi kor eseményeit határozta meg. Megszületése és élete befolyásolta az egész magyar nemzeti tudatot, amit az is igazol, hogy személyisége kiemelkedő zsenialitással volt megáldva, amit saját korának közössége és rajongótábora is igazolt. Fennmaradt kevés írásaiból illetve kottaműveiből az írástudomány segítségével megadatott az a lehetőség, hogy grafológiai szempontból is vizsgálni lehessen értékeit.
Személy szerint jómagam a tudományos gondolkodót és elmét láttam egyéniségében. A kutatások során hozzám került levelei soraiból Erkel, mint tudós tündökölt a szemem előtt, mint az 1800-as évek kiemelkedően híres zeneművész személyisége. A tulajdonomba jutott két levelet tanárának, illetve az iskolaigazgató úrnak címezte.
Erkel írásait, leveleit elemezve figyelembe kellett vennem az akkori kor standardjának megfelelő írásstruktúrát. A magyar írás rendszerben az akkori kornak megfelelő angol Castairs 1817 mintájára alakult ki, az 1948-ig forgalomban tartott magyar szépírás. E kalligrafikus magyar írásmód jobbra dőlt, középvonásai ellipszisre épülnek. A szóköz nagysága egy kisbetűnyi távolság. A betűk függőlegesen 5o-68 százalékban döntöttek, az egy- és kétzónás betűk aránya pedig 1:2,5, és minden lefelé forduló alsó szár megvastagított. A vonalformázás hajszálvékony, főképp a felső szárakban. Ebben az időben kihegyezett lúdtollat használtak tintába mártva. A lúdtoll használata befolyásolta az akkori kézírást, ezáltal szabályosan lehetett kialakítani az írott vonal vastagságát, illetve az is számított, amit különböző kutatások bizonyítanak, hogy a lúdtollat hol fogták meg, milyen távolságra volt a kéz a papír felületétől. Ugyanis ez befolyásolta az írás dőlésszögét. Az akkori standardírást figyelembe véve Erkel kézírásos munkái mind szépírással voltak alkotva, ezért az akkori kornak megfelelően kellett megvizsgálni a szó- és sortávolságot, illetve a vonalvezetés és a vonalvastagság minőségét.
Erkel írásaiban a sor- és szótávolság teljes mértékben megfelelt az akkori standardnak és a szépírás szabályosságának, míveltségének és kiformázott, ívelt betűi kimagaslóan érzékelhetőek a sorok között. Erkel írásában a zónaarány az alsó, középső, és felsőzóna általában nem kiegyenlített. Az írás alsó zónája sokkal erőteljesebb, ami az ösztön az anyag és a realitás érzékét igazolja, erős ösztönenergiáit teljes mértékben jól fel tudta használni tudományos munkáinak kivitelezéséhez, mivel az ösztönenergiát tökéletesen képes volt átalakítani egy magas szintű szellemi energiává (a Freud-i tudatalatti átvált tudatos felettes énné). Az írásképben szereplő felsőzóna magas, hosszú szárai, tudományos gondolkodásra utalnak, elemző, logikus, tisztánlátó emberre vallanak.
A középzónás „m” és „n” betűi a társadalomban való beilleszkedését, hovatartozását tükrözi, kötésük árkádos, ami kitartó, erős akaratot és energiát mutat. Az „m” betűk három szára írásaiban többségében azonos mértéket illetve magasságot mutat, ami azt jelenti, hogy önmaga értékelését egyenrangúvá tette a társadalmi és a családi értékekkel. Az egyenlőség híve volt. Az árkádos kötésben benne van a zárkózottság, az introvertáltság, a befelé fordulás, a magányosságra való hajlam. A sorok, a szavak, a betűk formálását és a vonalvezetést tanulmányozva teljes mértékben Erkel tudósi mivolta tárul elém.
A sovány felső hurkok elemző, gondolkodó, kritikus szellemiséget takarnak. Valószínű nem volt túl beszédes ember, inkább mély gondolkodó volt, aki gondolatait, érzéseit a muzikalitás segítségével juttatta érvényességre. Realitásérzékét megerősíti bal a agyféltekés gondolkodása. Írásképe szabályos, írászónák átláthatóak, kötése szöges, árkádos, itt-ott girlandos, ékezetei egyformák, szabályosak. Írása éles, reliefes, és olvashatósága kiváló (jól olvasott), közepesen, illetve kevésbé kötött.
Az írásjelek alapján inkább tudós volt, mint művész, viszont személyiségének nagyságát minduntalan tükrözik a szó kezdő nagybetűk míveltsége (szépen kirajzolt, díszített nagybetűk). Személyiségének és munkásságának fontosságát akarta ezzel tükrözni. Írásvezetésére kiemelkedően jellemző a szabályosság, ami kemény, elszánt, szigorú, határozott jellemre vall.
Az írásdőlést és a margók (jobb és a bal margó) viszonyát vizsgálva nyitott volt az újra, az új lehetőségekre, kiemelkedő energiája munkásságát nagy sikerre juttatta. Kiváló elme volt és személyiség. Gondolkodása nyitott volt a magas szintű szellemi elvek iránt. Ezt tükrözik a felülről nyitott oválok. Erkel aláírását elemezve különleges jelenség állt előttem. A levelekben szereplő aláírás azonos struktúrájú a szöveg írással, ami azt tükrözi, hogy egyenes, önmagát felvállaló, őszinte, nyitott karakter volt. A vezetéknévben a díszített kezdőbetű, reális önértékeléssel rendelkező, erős öntudatra utal. Legtöbb helyen aláírásaiban a Ferencet kis kezdőbetűvel írja. A kis betűvel írott nagy kezdőbetű kifinomult, fejlett intelligenciára utal, de ez az intelligencia nem a személlyel kapcsolatos, hanem a személy által elért eredményekre vonatkozik. Előfordult, hogy a családnevét és az utónevét egybe írta. A két név egybeírása magas intellektusú írásjellemzőkkel párosulva, az életfeladatának és életcéljának alárendelt sorsot és egy kiemelkedő küldetéstudatot jelent.
Munkásságának, művészetének és tudományos alkotásainak ő teljes mértékben alárendelte saját személyiségét, az egész élete - írásjelei alapján is bizonyítva - a nemzeti fejlődés, a zenekultúra, a magas szellemiség fényében nyilvánult meg.
Kép és írás forrásanyag:
A Békés megyei Múzeumok Igazgatóságának gyulai Erkel Ferenc Múzeuma
Bokor Ildikó
