A Békés Megyei Levéltár lenyűgöző gazdagságú fényképgyűjteménye őrzi azt a megsárgult felvételt, amely egy báránybőrrel szegélyezett, paszománydíszítésű, bokáig érő bélelt kabátba öltözött idősebb férfialakot ábrázol. A XIX. század utolsó harmadában készült fotóról szakállas, csizmás, kalapos férfi tekint ránk, a kezében tartott díszbot sejteti az alabárdos foglalkozását. A lencsevégre kapott személy nem más, mint Békés vármegye kapusa, név szerint Fekete Mihály (1824–1907).
Fekete uram a megye kiszolgált, érdemeket szerzett alkalmazottja volt, kapusi posztja alapján a szolgaszemélyzet hierarchiájában – a házfelügyelő után – a második hely illette meg, maga mögé utasítva a tiszti hajdúkat és a központi hivatalszolgákat is. Apja, Fekete József (1800–1849) ugyancsak a megyei cselédek sorába tartozott, a gonosztevők kézre kerítése, a pusztai közbiztonság oltalmazása volt a feladata. Korai halálát egy rablóbanda üldözése során szerzett lőtt seb okozta. A tragikus esetet követően a császári királyi kerületi főbiztos utasítására Fekete József özvegye és kilenc gyermeke jelentékeny summában, 120 ezüstforint segélyben részesült.
Az édesapját ért balszerencse idején Fekete Mihály már maga is házas, családos ember volt, s a kenyérre valót vármegyei cselédként kereste meg. Később királyi szolgálatba szegődött, de a róla készült fényképfelvétel a XIX. század végén már ismét megyei alkalmazottként örökítette meg. Mint Békés vármegye kapusa vonult nyugállományba, tisztes öregkort ért meg, nyolcvan esztendősen gyémántmenyegzőjét ünnepelhette meg. Fekete Mihály és Kőfaragó Terézia (1828–1910) 60. házassági évfordulójáról 1904-ben a Békés is hírt adott. A hírrovat szerkesztője kettős családi eseményről számolhatott be, ugyanis Feketéék – a végzetes sorsú nagyapa nevére keresztelt – fia, József néhány nappal szülei előtt ülte meg ezüstlakodalmát. Fekete József egy gyulai szabómester lányát, Potóczky Lujzát vezette oltár elé 1879-ben, kitöltötte sorkatonai szolgálatát és városi végrehajtó lett.
