Pünkösd a húsvét utáni ötvenedik napon kezdődik, így a kereszténység egyik mozgó ünnepe, elnevezése a pentekosztész, azaz az ötvenedik jelentésű görög szóból származik. Pünkösdvasárnap minden esztendőben május 10-e és június 13-a közé esik, ekkor ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét és egyben az egyház megalapítását is.
Pünkösd is azon keresztény ünnepek közé tartozik, melyek ráépültek, illetve magukba simították az olykor több ezer éves pogány hagyományokat. Míg a húsvéti ünnepkör a régi tavaszi napéjegyenlőséghez kötődő tradíciókat váltotta fel, addig pünkösd a régi, termékenységet üdvözlő rítusokat olvasztotta magába, melynek kicsiny szelete mindmáig megmaradt népszokásainkban. Pünkösd napjára a hónapok óta lassan ébredező természet immár minden erejét egybegyűjtötte. Nedvektől duzzadtak a növények, virágok illata tölti meg a levegőt, zsibong, nyüzsög az élet. Társát keresi ember s állat. Őseink ilyenkor, az elkövetkezendő nehéz munkával teli nyári időszak előtt megálltak egy rövidke időre. Imádkozni a bőséges termésért és gyermekáldásért, köszönteni az új életet. Népszokásaink e hagyomány emlékeit őrzik.
Legjellegzetesebb közülük a pünkösdi király és pünkösdi királylány választásának szokása. A pünkösdi királyt az ifjú legények közül választották ki, különféle ügyességi játékokkal, leginkább lóversennyel. „minden pünkösd harmadik ünnepén összegyűlnek a lovas legények a környékből, versenyt futtatnak egymással, aki ez alkalommal győztes marad, annak szabad ivása van a város minden kocsmájában, annak lovait minden gazda tartozik őrizni… Továbbá szabad bejárása van minden vendégségbe és lakodalomba, és ha egyszer-másszor jókedvéből ki talál rúgni, azért őt testi büntetéssel illetni nem szabad…” – Jókai Mór különösen gazdag képét rajzolja meg regényében e népszokásnak, melyből az is kiviláglik, milyen „hatalommal” rendelkezett a király egy évig, vagyis a következő választásig. A pünkösdi királylány eladósorban lévő leány vagy pedig fiatal kislány lehetett. Ha leány, akkor a pünkösdölők falut körbejáró lakodalmi menetében ő játszotta a menyasszony szerepét, ha kislány, akkor rózsakoszorúval fején maga vezette a menetet, s a házaknál kosarából rózsaszirmokat hintett szét. E játékok, s a lakodalmas menet a fiatalok, legények és leányok, felnőtté válásának kapuját is jelentették, ugyanakkor férfi és nő nászát, szimbolikus eggyé válását is. Az új élet kezdetét jelzi a pünkösdi mondókák szövege is: Nem anyámtól lettem, rózsafán termettem, piros pünkösd napján, hajnalban születtem. A tavaszköszöntéshez hozzá tartozott, hogy a házak ablakaiba, kerítéseire még kora hajnalban virágokat, zöld hajtáságakat tűztek, a leányok pedig napfelkelte előtt harmatban vagy piros alma vizében megmosakodtak, hogy szépségüket egész esztendőn át megőrizzék. A májusfa-állítás is elterjedt szokás volt. A kiválasztott legények, leányok számára nagy megtiszteltetést jelentett a kerítésoszlophoz rögzített sudár fa szalagokkal, vagy akár étellel-itallal való feldíszítése. Kidöntését gyakran ünnepély és táncmulatság kísérte.
Pünkösd hajnalához, az ébredő naphoz kötődő másik hiedelem, hogy a felkelő nap első fényességében megpillantható Szűz Mária. Legkiemelkedőbb példája e csodavárásnak a csíksomlyói pünkösdi búcsú, ahol a szép számmal érkező emberek közül sokan átvirrasztják a péntek éjjelt s várják az ébredő fény első sugarait. Csíksomlyón már a 15. században virágzott Szűz Mária tisztelete a székely nép körében, akik Somlyón gyűltek össze minden esztendőben a környező vidékekről ünnepelni. IV. Jenő pápa 1444. évi körlevelében arra buzdítja a népet, hogy adjanak segítséget a ferenceseknek egy templom építésében. Viszonzásul - a kor szokása szerint - búcsút is engedélyezett a jótevőknek.
1567-ben újabb fordulat következett be a búcsújárásban. János Zsigmond erdélyi fejedelem a katolikus Csík, Gyergyó és Kászon népét karddal és vérrel akarta az unitárius vallás felvételére kényszeríteni. A nép azonban István, gyergyóalfalvi plébános vezetésével fegyvert fogott kezébe, hogy hitét megvédelmezze. A gyülekező pedig Csíksomlyón volt, pünkösd szombatján, ahol Isten kegyelmébe ajánlották magukat és Szűz Mária segítségéért könyörögtek, majd elindultak a Hargitára, hogy tanúságot tegyenek rendíthetetlen hitükről, melyet életük árán is védelmezni kívántak. Az idősek, az asszonyok és a gyermekek Somlyón maradtak a csata idején s együtt imádkoztak a győzelemért, családtagjaik visszatértéért. Az ima meghallgatásra talált, a székelyek elszántsága diadalt aratott. A férfiak visszatérte után a családok újra egyesültek közösen adva hálát Szűz Máriának a védelemért. S fogadalmat tettek. Minden esztendőben, pünkösd szombatján elzarándokolnak Csíksomlyóra, hogy együtt emlékezzenek és imádkozzanak. Együtt, egyszerre az idők végezetéig. Ezen ősi fogadalmat teljesíti, szívében őrzi és hagyományozza utódaira örökül ma is Mária népe.
– A csíksomlyói búcsú azonban nem csak a katolikusok ünnepe, hiszen az elmúlt húsz esztendőben a magyarság összetartozását a legnagyobb létszámban demonstráló eseménnyé alakult át. A Kárpát-medencén túl, a világ minden tájáról érkeznek a búcsúra magyarok – beszélt a somlyói pünkösdről Christián László, aki több mint egy évtizede szervezője a gyuláról induló katolikus közösség csíksomlyói zarándokútjának. A búcsú megújulása a rendszerváltozás utáni időkben kezdődött, addig Romániában tiltották megrendezését. A rendszerváltozás első éveiben Gyuláról Németh László káplán vezetésével ment ki egy kisebb csoport a búcsúra, tíz esztendővel ezelőtt pedig az én kezembe került a zászló, a szó valóságos és jelképes értelmében is. A csíksomlyói menetben ugyanis a kereszt mellett minden település viszi névtábláját és zászlaját. A gyuláról induló csoportnál sincsen ez másképp. Így vonul fel a sok százezer ember, és ezt a tradíciót jó szívvel folytatjuk tovább mind a mai napig.
1990 óta minden évben százezrek zarándokolnak Somlyóra és vesznek részt a Szűzanya tiszteletére tartott körmeneten, szentmisén. A katolikus vallásúak mellett ma már a más vallású keresztény hívek is otthonra találtak a búcsújárásban. Az utóbbi másfél évtizedben a Nagy- és Kissomlyó közötti térség, az úgynevezett Nyereg fogadja magába a zarándokokat, mert létszámuk annyira megnövekedett, hogy a kegytemplom és a körülötte lévő térség nem tudta befogadni őket. 1993-ban Oltáremelvényt építettek a nyeregben, s azóta ott tartják meg az ünnepi szentmisét.
– A Gyuláról induló csoport mindig egy négy napos utazáson vesz részt – folytatta Christián László. Péntek hajnalban indulunk, és minden évben más és más irányból igyekszünk megközelíteni Csíksomlyót, illetve Csíkszeredát. Azok az állomások, ahol útközben pihenőket tartunk, mindig valamilyen történelmi helyszínt is jelentenek egyben, melyeket célzott formában látogatunk meg. Ilyen például Segesvár, ahol Apor Vilmos püspök született és a település mellett pedig lezajlott az a csata, melyben Petőfi Sándor örökre eltűnt. A meglátogatott emlékhelyeken mindig elhelyezünk egy-egy koszorút is. Idén Gyulafehérvárra látogat el a csoport, visszafelé pedig Székelyudvarhelyen és Korondon időznek majd, utóbbi település népművészeti szempontból lesz az utazóknak érdekes helyszín. Évek óta készítünk magnófelvételeket, az úti célokhoz kapcsolódó történelmi, művészeti ismertetők a buszon vagy a helyszínen hangzanak el a látványhoz társul szegődve.
Csíksomlyón szombaton van a népünnepély, a szó tiszta és nemes értelmében, amely a magyarság összetartozásának demonstrációja. A Nyeregben, amit mintha Isten is arra teremtett volna, hogy ezek az események ott helyet kapjanak, Ahol torokszorító érzések fogják el az embereket. Felekezeti hovatartozás nélkül a hívők és a nem keresztények egyaránt különleges békességben, nyugalomban, mély átérzéssel zarándokolnak fel a Nyeregbe. Folyamatos tradíció ez, és ameddig tehetjük, megyünk, ott leszünk. Tovább örökítve a hagyományt.
Nehéz érzelmek nélkül beszélni az élményről, melyben Csíksomlyón a zarándok részesül. Amikor valamelyik családtagom, a feleségem vagy a fiamék, nem tudtak eljönni az ünnepre, a mobiltelefonomon keresztül ott lehettek velünk a székely Himnusz vagy a magyar Himnusz eléneklésénél. Ahol az sem számít, ha néha jégeső kapja el az embereket. Csak az együttlét, a rengeteg ember együttléte. Csodálatos és felemelő érzés.
