Sorozatunkban legutóbb a Korona fogadóban berendezett kávéházról esett szó, de a vendéglő sokkal gazdagabb kínálattal szolgálta a gyulai nagyérdeműt. Egykor ez volt a város legnagyobb „urasági” korcsmája, a bérbe adó Wenckheimek grófi címeréről nevezték Arany Korona fogadónak. A gyulai vendéglőkben, a Koronában, a Lebukiban, a Sasban, az Aranysasban, a Kulcsban és a Napban egész éven át, este 10 óráig engedélyezték a nyitva tartást.
A Korona a hasonló intézmények közül kiemelkedett. ’48-ban a megye Pilvaxaként emlegették: itt gyűlt össze a megyei intelligencia, hogy a politikai újító nézetekről vitázzanak. Gyakorta rendeztek itt nagy sikerű bálokat, jótékonysági esteket. Ám az igazi specialitása az volt, hogy a Gyulára látogató színtársulatok hosszú ideig itt játszottak. Télen a Korona nagytermében lehetett csak előadásokat tartani. „Ez pedig, ha megtelik, a színészek mindig örülnek, de nem úgy maga a közönség, kivált a gyenge nem, mert ha rákezd a férfi közönség dohányozni, lehetetlen kiállni ez iszonyú füstöt” – olvashatjuk az egykorú tudósításban. Ezt orvosolandó, 1878. augusztus 19-én a rendőrkapitány a dohányzást a színkörben megtiltotta. Ez azonban nem mindenkinek volt az ínyére – hasonlóképpen a mai „dohányzásra kijelölt hely” vitákhoz –, s a tilalmat harmadnapra vissza kellett vonni.
Nyáron a vendéglő udvarán felállított fa arénában játszottak a színészek. A legemlékezetesebb évadok Gyula színháztörténetben Follinusz János aradi direktor társulatának itteni vendégszerepléseihez kötődnek. Ők 1870–71-ben szerepeltek a faszínházban. Nagy drámák nemcsak a színpadon játszódtak: az 1880-as évek végén a Korona egyik szobájában Molnár Antal kiváló tehetségű fiatal színész egy itt vásárolt revolverrel agyonlőtte magát. A tragédia megrázta az akkori gyulai közvéleményt. A legendás épületbe 1889-ben a Pénzügyigazgatóság költözött. 1910. július végén elkezdték a Korona lebontását, ekkor már közel két évszázada állt fent, s ezzel egész Békés megye egyik legrégibb fogadóját vesztette el. Az udvaron lévő arénát Szalonta városának adták el. A fogadó helyén épült az állami polgári leányiskola, a későbbi 1-es iskola, amely lassan két éve tartotta utolsó évzáró ünnepségét.
