A Hold-radar-kísérlet tudományos jelentőségét tovább növeli, hogy a radarcsillagászat igen fontos szerepet játszott Albert Einstein általános relativitáselméletének igazolásában is. A Hold-radar-kísérleten túl a kiváló fizikus más munkái, találmányai is a műszaki fejlődés egy-egy mérföldkövét jelentik. Így az általa kifejlesztett elektronsokszorozó-csövek ma is sokoldalú felhasználással bírnak, éppúgy, mint a nagynyomású gázkisülési csövek, hiszen e téren elért eredményei alapján jelenleg is használnak, s fejlesztenek ilyen lámpákat. Természettudományos eredményei közül kiemelkedik az általa megalkotott fotoelektron-sokszorozó, melynek gyorsasága immár olyan pontosságot is biztosított, amellyel például a fizikusok számára lehetővé vált alapvető energia- és impulzus-megmaradási tételek igazolása.
Talán napjaikban sem tudja még mindenki, hogy Bay Zoltán nevéhez fűződik a méter ma használatos definíciója is, amely a hosszegységet a másodperchez és a fény vákuumban mért sebességéhez köti. Az 1983-ban hivatalossá vált „méter” a relativisztikus fizika téridő-koncepciójával is találkozik: – Bevezethetjük tehát az egyesített tér-idő mértékrendszert, amelyben a métert és a másodpercet a fénysebességgel tesszük édestestvérekké – mondta Bay Zoltán.
A nagyszerű fizikusról, csillagászról s jeles eredményeiről emlékeztek meg a Bay Zoltán Általános Iskolában, ahol az elmúlt héten mindenki s minden „a Hold körül forgott”: felnőttek, gyermekek és játékok, rajzok, vetélkedők, regények.
– Idén 15. alkalommal tartottuk meg a Bay-hét rendezvénysorozatát, s mivel névadónk 110 éve született, a programok összeállításakor arra törekedtünk, hogy e kerek évfordulón méltóképpen emlékezhessünk a kiváló tudósra. Ehhez biztos hátteret nyújtott a TÁMOP 3.1.4. pályázat keretében elnyert, és így rendelkezésünkre álló forrás, melyből a Holdat középpontba helyező témahét megvalósulhatott – mondta el lapunknak Böszörményi Julianna, a tagintézmény vezetője, hozzátéve, hogy ez a rendezvénysorozat is része annak a nyitottságnak, mely meghatározta az iskola elmúlt néhány évét, formálja jelenét, alakítja jövőjét. Az iskola megnyitotta „kapuit” a településrész, Gyulavári lakói előtt, programjaiba igyekszik bevonni éppúgy az ovisokat, mint az idősek otthonának lakóit.
A néhány esztendeje már a kistérség számos intézményét is megmozgató Bay-hét kivételes záróeseményének a gyulavári református templom adott otthont. Gali Teréz gitárral kísért csodaszép énekét Márki-Zay Lajos előadása követte, melyben Bay Zoltán életének és munkásságának a nagyközönség számára mindeddig ismeretlen részletei is föltárultak.
"Talán elérném a Holdat..."
Nem ok nélkül választotta előadása helyszínéül a gyulavári református templomot Márki-Zay Lajos. Nézzenek föl, kérte a hallgatóságot beszéde kezdetén, s míg mi mindannyian a csillagok borította mennyezetre ámultunk, így folytatta: Bay Zoltán gyakran hallgatta édesapját itt, a templomban, amint igét hirdetett. És biztos sokszor nézegette a mennyezeten a csillagokat. Úgy gondolhatta, ha itt közel látja őket, a valóságban sem lehetnek olyan messzire. S talán ez késztethette arra is, hogy megkérdezze a felnőtteket: elérném-e a holdat, ha felmásznék a toronyba.
Bay Zoltán Gyulaváriban töltött élete 11 évig tartott, de kötődését elfelejteni soha nem tudta. Amikor a nyolcvanas években Márki-Zay Lajos első leveleit elküldte a tudósnak, a templomtoronyból készített fotóit is mellékelte. Bay Zoltán válaszában nagy örömének adott hangot, hogy a régi emlékeket és a sok újdonságot is láthatja. Mint a parókia régi istállóját, melyet immár a nádtető helyett cserép fed.
– Hogy nádfedeles volt, azt biztosan tudom, idézte Bay Zoltán sorait Márki-Zay Lajos, mert onnan húzgáltam ki a nádszálakat sárkányok készítéséhez. A toronnyal és a sárkányokkal kapcsolatos egyik gyerekkori történetemet is felidézte emléke. Egyszer a jó erős tavaszi szélben a sárkány magasabbra ment, mint a torony hegye, s a zsinór beleakadt a villámhárítóba. Miközben ki akartam szabadítani, a spárga elszakadt, a sárkány pedig kikötve maradt a torony oldalában, és a szél játszott vele napokig a falu csúfságára. Míg a felnőttek tanakodtak, mit lehetne tenni, én nagy bűnbánatban éltem, míg egy este úgy mentem aludni, hogy Arany János sorait mondtam magamban a Toldiból: Kinek az ég alatt már senkije sincsen, Ne féljen: felfogja ügyét a jó Isten. Én pedig éppen az ő házát csúfítottam meg! Másnap a harangozó újságolta, a sárkányt elvitte a szél, megszabadultunk a szégyentől.
Márki-Zay Lajos színes, élvezetes előadásában egymás után sorjáztak a történetek, egyik a másikából kunkorodva rajzolta elénk Bay Zoltán alakját. A tudóst, akit családja orvosnak szánt, mégis fizikusnak ment, s kitűnővel végezte el az egyetemet. Aki csodálatosan zongorázott, s nemcsak szerette az irodalmat, értett is hozzá: gyönyörűen fogalmazott, remek levélíró volt. Számos íróbarátot is magáénak tudhatott, köztük Illyés Gyulát is, kiről Gyulaváriban az iskola utcája az ő szorgalmazására kapta nevét. Példaképének Eötvös Lorándot tekintette, akitől sajnos már nem tanulhatott, ám Berlinben Albert Einstein szemináriumait hallgatta. Németországból személyesen Klebelsberg Kunó, a kiváló kultuszminiszter „hozta haza” Szent-Györgyi Alberttel együtt. Később a két tudós, Bay és Szent-Györgyi között Szegeden kezdődő s egy egész életre szóló barátság szövődött. Szegeden, ahol az elméleti fizika tanszék professzorává nevezték ki, s ezzel Bay Zoltán lett Magyarország legfiatalabb tanszékvezető egyetemi tanára, aki még akadémikus korában is készítette unokaöccsének, szaladt vele, s húzta fel a sárkányt.
A holdvisszhang világhírnevet hozott számára – folytatta Márki-Zay Lajos –, az Amerikai Egyesült Államokban pedig mind a mai napig a legmélyebb tisztelet veszi körül emlékét, s a radarcsillagászat atyjaként emlegetik. Ide vezetett a gyermekkori álom: Bay Zoltán magyarországi Hold-radar-kísérletével vette kezdetét az emberiség történetében az űrkorszak aktív korszaka. – Óriási lépés volt ez, melynek jelentőségét az is érzékelteti, hogy az 1946-ban végzett Hold-radar-kísérlet leírása még ebben az esztendőben fölkerül az UNESCO Világemlékezet listájára – osztotta meg Márki-Zay Lajos a hallgatósággal elsőként e hírt, hangsúlyozva, sokkal nagyobb büszkeséggel kellene, hogy eltöltsön bennünket, hogy e kiváló tudós, e nagyszerű ember, Bay Zoltán itt született.
