Nemcsak Gyulán, hanem Budapesten is, és ahova csak el lehet vinni, fókuszba szeretnénk állítani Kohánt és művészetét. Azt szeretnénk elérni, hogy az életmű műtörténészekkel, pályatársakkal, mértékadó képzőművészeti közvéleménnyel találkozzon. Ez lenne az elsődleges célja a centenáriumi kiállítássorozatnak. Másik szempont az, hogy minél több, eddig a nagyközönség számára ismeretlen Kohán-művet mutassunk be – hangsúlyozta Krasznahorkai Géza, a Mogyoróssy János Városi Könyvtár igazgatója, akivel Kohán György születésének 100. évfordulója, illetve a tiszteletére szervezett kiállítássorozat kapcsán beszélgettünk.
A centenáriumi kiállítás-sorozat első állomásán, Kohán György születésének évfordulóján zsúfolásig telt a Mogyoróssy János Városi Könyvtár előadóterme. Gyula egyetlen Kossuth-díjas festőjét Ibos Éva művészettörténész méltatta. Kifejtette, az a tény, hogy Kohánt vissza kell hozni újra a köztudatba, az inkább jó dolog, mint egy sajnálatos tény. Kohán ízig-vérig művész volt. Tetemes mennyiségű, zavarba ejtően sokféle rajzot hagyott hátra. Mivel nagyon kevés írásos dokumentum maradt utána és tárgyi meg szinte semmi, úgy is vehetjük, hogy ez az ő naplója, amit meg kell fejtenünk. Többféleképpen közelíthetünk az anyaghoz, hiszen egy részük kristálytiszta grafikai teljesítmény. Kohán mégsem úgy rajzol, mint a grafikusok, hanem mint a festők.
A grafikus számára a rajz a mű végső beteljesülése, ezért a fekete vonallal kell a gondolat megfogalmazásának, a mű befejezettségének állapotába jutni. A festő számára a rajz lehet értékes, de mégiscsak köztes állapot, amely a betetőzéshez, azaz a festményhez vezető utat kövezi. A könnyen kivitelezhető szabadkézi rajzzal rögzülnek az első ötletek, esetleg ötletfoszlányok, aztán további jegyzeteléssel körülíródnak. Így találja meg egy-egy figura a legkifejezőbb testhelyzetét, az alakok az egymáshoz való optimális viszonyt, ennek során érlelődik a kompozíció egyensúlya. De ez még mindig csak egy csoport, a rajzok ugyanúgy lehetnek skálázáshoz hasonló ujjgyakorlatok, a főcsapásról letérő intim, szellemi elkalandozások vagy a technika lehetőségeinek kiaknázásai. Minden jel arra mutat, hogy a dráma súlyát folyamatosan még önmaga sem bírja, ezért ezt újra és újra leteszi, hogy témáit egy másik, nem ritkán szelídebb optikán át is megszemléljük. A természetben élőket megmutatja, de nem röghöz kötöttségükben, hanem a tér-idő viszonyt és a konkrét szociológiai helyzetet elfeledve. Ez is csak az egyik fonal a többféle közül. Ismerünk jó néhány rajzát, amikor szinte Toulouse-Lautrec-i státuszú modellek, szépasszonyok fésülködnek, szépítkeznek a tükör előtt vagy heverésznek a pamlagon. Néhány ilyen jellegű tusrajza klasszikus példákra emlékeztet, dokumentumok híján megint csak következtetni tudunk. Kohánnak a kisebb lapokon a tus volt a kedvence. A monumentális képeknél viszont a krétát és a grafitot használta. Kohán nagyméretű grafikái komplett művek, a festményeihez hasonlóan gondolatilag kerek, befejezett alkotások. A forma és a tömeg térbeli következetessége valósul meg bőven adagolt matériában, míves, gondos festményigényű megfogalmazásban.
Ezen a tárlaton rajzok és képek láthatók. Hogyan tekintsünk rájuk? Semmiféleképpen sem egyféleképpen, hisz vázlatkép és rajz egymás mellett sorjázik, jól mutatva azt a zavarba ejtő többarcúságot, amely Kohán művészetével kapcsolatban még a monográfusnak is feladja a leckét. Kohánt csak visszafelé lehet olvasni és visszafelé lehet megérteni, kizárólag a műveiből kiindulva. Bennük rejlik az elfogulatlan és közvetlen információ, amelyek pontosabbak talán, mint a szépítő emlékezet. Ezekből nemcsak a művészetét, de a személyiségét is összerakhatjuk, hiszen a rajzai pontosan olyanok, mint a noteszlapok. Olykor lehet, hogy tömörek és szűkszavúak, viszont biztosan hitelesek és őszinték. Tekintsük ezeket a műveket egyfajta szótárnak, amelyek kulcsot adhatnak művészete jobb megértéséhez.
Ibos Éva művészettörténészi útmutatójával felvértezve kérdeztük Krasznahorkai Gézát a centenáriumi sorozat következő állomásairól. A könyvtár előadótermében látható anyagot várhatóan a Magyar Újságírók Közössége is kiállítja Budapesten. Május elején a KöröspArt Galériában a festő viasztempera alkotásaiból nyílik kiállítás, május 18-án a Corvin János Múzeum olyan művekből rendez tárlatot, amelyek többségét a közönség még nem látta. Júliusban és augusztusban a Kogart Galériában egész szintet elfoglaló Kohán-kiállítás lesz látható. A Kogart a legjobban fölkapott kortársközeli galéria, sokan elmennek oda, akik a művészeti életben számítanak. A Forrás Galériában a Teréz körúton szeptember 9-én nyílik kiállítás a művész viasztemperáiból, kisebb olajképeiből. Az eddigi tárgyalások szerint Brüsszelbe, az Európai Parlamentbe is kijutnak az alkotások. A sorozat zárásaként a festő halálának évfordulóján, december 16-án új, állandó kiállítás nyílik a Kohán Képtárban. A centenárium alkalmából a Kossuth Kiadó a művész életművét összefoglaló albumot ad ki. A kiadványt – a tervek szerint – az ünnepi könyvhéten, június 5-én ismerheti meg a nagyközönség.
