Görgényi Ernő
Fotó: Gyulai Hírlap
Az alábbiakban teljes terjedelmében, változtatás nélkül közöljük Görgényi Ernő írását.
„Jeszenszky Géza történész, az Antall-kormány külügyminisztere volt az Almásy-kastély vendége. Erdész Ádámmal beszélgettek történelemről, politikáról. Szívesen elmentem volna, mert érdeklődéssel olvasom és hallgatom Jeszenszky gondolatait, akit mindig tiszteltem és egyébként is nagyra becsülöm az Antall-kormány történelmi léptékű erőfeszítéseit. Most is tisztelem az egykori külügyminisztert, még ha az utóbbi években kifejtett véleménye egy részével nem is értek egyet. Azonban nem tudtam elmenni meghallgatni, ezért elolvastam a Gyulai Hírlapban Fodor György kiváló tudósítását.
Megnéztem az eseményről készült fotókat is. A sok ismerős arc között több olyan gyulait láttam, akik tudom, jól emlékszem rá, hogy a ’90-es évek elején szenvedélyes ellenzékiek voltak. Erős kifejezésekkel bírálták az Antall-kormányt, annak vezetőjét, tagjait és politikáját. Köreikben Jeszenszky Géza gyakran volt gúny tárgya. Például divatos volt akkoriban kétségbe vonni Jeszenszky diplomáciai felkészültségét – Bezzeg Horn Gyula, no meg a virtigli eruropéer eszdéesz, ők értenek csak a külpolitikához!-mondták akkoriban. Akkori ellenzéki körökben szokás volt terjeszteni, hogy Jeszenszky csak azért lett miniszter, mert Antallnak rokona. Most pedig ott ültek, figyelmesen hallgatták és megtapsolták a tapasztalt diplomatát.
Ez nem baj, hanem tanulság. Tudniillik értelmetlen gyűlölni, maró gúnnyal hitelteleníteni valakit csak azért, mert a politikai térfél másik oldalán áll. Igazán kár, sokszor jóvátehetetlen hiba megrontani baráti, rokoni kapcsolatokat politikai nézetkülönbségek miatt. Mert itt a példa: pár év, vagy évtized múlva lehet, hogy érdeklődéssel és tisztelettel hallgatjuk majd azt az embert, akit ma pocskondiázunk. Lehet, hogy akkor majd egyet értünk vele sok mindenben, vagy éppen mindenben. Lehet, hogy éppen azokkal együtt tapsolunk majd, akiket ma kommentben vállalhatatlan stílusban oktatunk ki, vagy támadunk.
Lehet, hogy mai nagyhangú ellenzékiekkel, akik szégyenteljes stílusban, gyűlölettel írnak, beszélnek, kommentelnek rólunk, fideszesekről, lehet, hogy majd éppen ővelük ülünk 20-30 év múlva az Almásy-kastély Stefánia-termében és egyetértőleg, nagy tisztelettel hallgatjuk Szijjártó Pétert, akit lelkesen megtapsolunk valamennyien.”
