Hatvan éves barátság kötött össze „Fütyi”-vel (ez volt a beceneve).
Az együtt töltött 1960-as évekre gondolok. A strandra, a Kaszinóra (Új cukrászda), a mozi utáni beszélgetésekre, a közös beatzenehallgatásokra, könyvek olvasására, a házibulikra, a Jókai Kultúrotthonra, ahol az országos hírű Lélu and the Strangers együttes zenélt (amely az 1968-as Ki mit tud? középdöntőjébe jutott).
Ahol Te voltál a dobos.
A 60-as évek végén az együttes feloszlott, Te Eleken, majd Békésen, presszókban zenéltél, régi zenésztársaddal, Tabajdi „Cike” Ernővel.
Az 1970-es évek elején Budapestre mentél „szerencsét próbálni”, a fővárosban a jó nevű Kentaur, majd a Rival együttesekben muzsikáltál. Közben képezted magad, hiszen a nagy tekintélyű dobos, Kovács „Bolond” Gyula volt a tanárod.
Az 1970-es évek végén „hazahúzott a szíved”, ezért visszatértél Gyulára, és nyugdíjba vonulásodig száraztészta-készítéssel foglalkoztál. A zenélésnek vége lett, a barátságunknak (főleg a zene kapcsán) azonban nem.
A sportcsarnokban 2001 márciusában megtartott „Nagy buli” előtt már fél évvel ismét összeállt (igaz vendégzenészekkel kiegészítve) a Lélu and the Strangers együttes. Ebben az időben a próbákon és a buliban ismét ráéreztél a zenélés „ízére”.
A 2016-ban megjelent, Lélu and the Strangers együttesről szóló könyv (Kiskutya sétál az utcán) megírásához sok segítséget nyújtottál. Ismét előjöttek a régi emlékek.
Együtt szerveztük meg a könyv megjelenése után a kertedben évente megtartott „Lélu-találkozókat”. Jó volt mindig egymást újra látni.
Három hónapja még beültél a dobok mögé, ahogy Te mondtad, „püfölni”.
Egyre gyengébb lettél, de nem hittem, hogy elmész. Most már az „égi zenekarban” játszol a régi lélus társakkal: Hanusz Bélával, Illyés „Inci” Miklóssal, Nagy „Gyuri” Attilával és Tabajdi „Cike” Ernővel.
Jó zenélést, „Fütyi”! Legyen Neked könnyű a föld!
Barátod: Székely „Dotykás” Árpád
