Nehéz és bonyolult feladatra vállalkozott, hiszen köztudomású, hogy a katolikus egyházban napjainkig tabutéma a szexualitás, a születés-szabályozás kérdése. A Billings-módszer sem közismert a lakosság – olykor még a szakemberek, ill. a lelkipásztorok – körében sem. A könyv a család teológiájában helyezi el, és abból vezeti le a természetes családtervezés e módszerét. Fő fejezeteiben a házasság, a család helyét s szerepét tekinti át Isten tervében, ezt követi a nemiség és szexualitás kérdése, melynek bibliai, illetve teológia-történeti szemléletét, annak változásait egészen korunkig mutatja be a szerző. Érinti a fogamzás és a napjainkban is sokat vitatott magzatvédelem kérdéskörét, majd a születés-szabályozással kapcsolatos egyházi állásfoglalásokat, dokumentumokat tekinti végig közel száz esztendő időtartamában, napjainkig: ismertetve a pápai körleveleket, az ezt követő nemzetközi visszhangot, olykor a szembehelyezkedést sem elhallgatva, majd a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia állásfoglalását is. A bibliai, teológiai megközelítés mellett a természetes családtervezést orvosi, biológiai szemszögből is vizsgálja, ismertetve a Billings-módszert, nemzetközi és hazai történetének bemutatásával. A házasságra való felkészítés több mint egy évszázados története és mai egyházi gyakorlata zárja a monográfiát, melyben a gyulai plébánia is kiemelt helyet kapott, ahol 1996 óta a jegyesoktatáson dr. Megyeri Valéria ismerteti meg a leendő házaspárokkal a Billings-módszert.
– Kovács József plébános kért fel 1995-ben az egyházi esküvőt megelőző jegyesoktatásban való résztvételre, melynek része a családtervezés is. Kaptam tőle egy könyvet és egy kazettát a Billings-módszerről, akkor hallottam a természetes családtervezés e lehetőségéről először – beszélt a módszerről, oktatásáról és a könyv megszületéséről dr. Megyeri Valéria a Gyulai Hírlapnak. – Később, mikor másodéves lettem a teológián, a plébános úr javaslatára választottam a Billings-módszert szakdolgozatom témájául is, hiszen akkor már hosszú évek óta tanítottam. A szakdolgozat elkészítésekor, melyet két esztendei „várakoztatás” és két esztendőnyi kutatómunka előzött meg, az volt a feladatom, hogy a természetes családtervezés ezen módszerét belehelyezzem a teológiába, és erkölcsteológiai szempontból elemezzem.
Az egyháztörténelemben egészen 1968-ig csekély számú írást találunk, amely valamilyen módon érinti a születés-szabályozás témakörét. Az 1962 és 1965 között lezajlott II. Vatikáni Zsinat a Szent Ágoston-i elvekhez képest, (melyek szerint a házaspár akkor is bűnt követ el, ha nem gyermeknemzés céljából szeretkezik), rendkívüli módon nyitott. Kimondta, hogy az is erkölcsös és Istennek tetsző cselekedet, ha a pár úgy létesít szexuális kapcsolatot, hogy nem akar gyermeket. Hiszen a szexualitást, éppúgy, mint a termékenységet, Isten teremtette az emberbe, és örömforrásul ajándékozta azt. Tehát a zsinat elvileg nem vetette el a fogamzás-szabályozás lehetőségét, ugyanakkor az is merőben új megfogalmazás, hogy ehhez a szülői felelősségre és mérlegelésre apellál. A zsinat idején még XXIII. János pápa által erre a célra létrehozott Bizottságot utóda, VI. Pál pápa kiegészítette és állásfoglalást kért tőlük. A Bizottság modellenciklikát szerkesztett, mégis két esztendővel a Bizottság állásfoglalása után, azzal részben ellentétes tartalmú enciklikát adott ki VI. Pál pápa. Az Általa kiadott 1968-as Humanae vitae kezdetű enciklika az első és a mai napig az egyetlen az egyháztörténelemben, amely teljes terjedelmében a születés-szabályozással foglalkozik. A természeti törvényt alapul véve az enciklika kimondja, hogy férfi s nő csak akkor tudja testileg-lelkileg átadni önmagát a másiknak, ha megőrzi termékenységét. Átélni a szexualitás örömét erkölcsös cselekedet, akkor is, ha a pár nem kíván gyermeket, de mellette a termékenységet is meg kell őrizniük. Ez pedig csak természetes családtervezéssel lehetséges. Ami nem gátolja a termékenység jelenlétét a szexuális aktus során, mint például a fogamzásgátló tabletták, hanem kihasználja azokat a napokat, amikor egy nő a természettől fogva terméketlen. A nő terméketlen napjait pedig szintén Isten teremtette, s nyilván nem véletlenül. Az enciklika, melynek létrejöttében és elfogadtatásában II. János Pál pápa is kiemelkedő szerepet játszott, 40. évfordulója is inspirálta a kiadót Dr. Megyeri Valéria dolgozatának megjelentetésére. Mert a Billings-módszer, ha megfelelően használják, minden más természetes családtervezési lehetőségnél biztosabb. Alapja az a tudományosan ellenőrzött és igazolt felfedezés, hogy a méhnyakban termelődött nyák a fogamzó-képesség legmegbízhatóbb jele. E nyák minőségének megváltozása a tüszőrepedés bekövetkezését mutatja, valamint jelenléte nélkül a hímivarsejtek a nő szervezetében életképtelenek. A nők e módszerrel biztonsággal állapíthatják meg a fogamzóképes napokat, s kerülhetik el a nem kívánt terhességet, vagy alkalmazhatják a várt fogamzás érdekében. A méhnyak-nyák jelenléte az egyetlen specifikus jele a termékenységnek. Mert például a hőmérséklet-változás, amely alapja egy másik természetes családtervezési módszernek, sok esetben egyéb okokból is bekövetkezhet, és csak utólag jelzi az ovulációt. Azonban a méhnyak-nyák csak akkor termelődik, ha a nő termékeny, és „készülődik a petesejt” – hangsúlyozta dr. Megyeri Valéria.
– Sokan azért mondják, hogy nem jó a módszer, – ideértve egészségmegőrzéssel hivatás-szerűen foglalkozók egy részét is – mert nem jól használják, ill. a Billings-házaspár által leírtaktól önkényesen eltérnek. Ugyanakkor Kínában az egészségügyi miniszter rendeletére kötelező a nőknek megtanulnia a Billings-módszert, ami a fogamzás elkerülése mellett hatalmas segítséget jelent azoknak is, akik gyermeket szeretnének. És a könnyen megtanulható és alkalmazható módszerrel a nők e téren az ún. reprodukciós egészségüket is folyamatosan nyomon követhetik.
A könyvet számos melléklet és táblázat egészíti ki, segítve az eligazodást e kényes kérdésben. S bár a szakdolgozatnak nem tartozéka javaslatok készítése, így a szerző, – aki kutatómunkája során számos nehézségbe ütközött, és sokan próbálták meg lebeszélni a téma feldolgozásáról – tapasztalatai alapján, az általa szükségesnek vélt javaslatait is a mellékletben helyezte el.
A szakdolgozat témavezető tanára Prof. Dr. Tarjányi Zoltán a kiadó előszavában így fogalmaz: a szerző orvos, aki maga is többszörös édesanya és nagymama, a természetes családtervezés tudományos megalapozottságát, és annak keresztény erkölcsi fontosságát egyaránt látja és láttatni tudja.
A könyvet Harsányi Ottó Pál, a Pápai Ferences Egyetem Tanára, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia bioetikai tanácsadója lektorálta, s bár csak idén tavasszal jelent meg, már szeptembertől ajánlott irodalomként szerepel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Liturgika és Lelkipásztorkodástan tanszékének könyvjegyzékben.
A témakörében egyedülálló, tényfeltáró-összefoglaló mű nem csupán szakmai berkeken belül lehet hasznos és ajánlott olvasmány, a természetes családtervezés a Billings-módszer ismeretében sokak számára hozhatja el a boldogságot a vágyott gyermek megszületésével, ugyanakkor csökkentheti az abortuszok számát s borzalmát is.
