Gyulai Hírlap - Háromszáz évvel ezelőtt települtek Gyulára a németek

A gyulai németek betelepülésének 300. évfordulója alkalmából több előadással is várták az érdeklődőket október 18-án az Erkel Ferenc Művelődési Központban a helyi német nemzetiségi önkormányzat háromnapos rendezvénye keretében.

Szélné Rapport Erika Teréz, a nemzetiségi önkormányzat elnöke köszöntőjében elmondta: október 17–19. között számos programmal, többek között könyvbemutatókkal, előadásokkal, régi tárgyak kiállításával, fotóvetítéssel emlékeznek őseikre, de a régi szüreti hagyományokat is felelevenítik a programsorozatot záró sváb bál keretében.

Görgényi Ernő, Gyula polgármestere megnyitóbeszédében úgy fogalmazott, az 1724-ben Gyulára érkező az első német telepesek „arra vállalkoztak, hogy újjáépítik a várost, újjászervezik az életet, megint művelhetővé teszik a földeket, és ipart teremtenek”. Hozzátette: a betelepültek „részt vállaltak abból a heroikus munkából, amelynek eredményeként a magyarokkal és a románokkal együtt felvirágoztatták városunkat”.

Felidézte, a gyulai vár 1695-ben szabadult fel a török megszállás alól, tízéves ostromzár után, amely alatt teljesen elpusztult a város környéke, a katonák és a nyomukban járó martalócok felégették a községeket, elüldözték a lakosságot. Nem maradt, aki művelje a födet, a Körösök és más vízfolyások visszavették az uralmat a békési tájon, a vidék elmocsarasodott, elvadult. A török kiűzése után a várban maradt rác katonák módszeresen kirabolták, legyilkolták a még megmaradt magyar lakosságot és a harcok után visszaszállingózó magyar családokat, emellett a Rákóczi-szabadságharccal együtt járó hadműveletek is pusztuláshoz vezettek – elevenítette fel.

Miután lezárult a szabadságharc, és elmentek a rácok, 15-20 református és 20 katolikus magyar család költözött vissza a városba, és itt maradtak a korábban a rácokkal együtt élő román családok is – tette hozzá.

Kitért rá, hogy a gyulai uradalom új birtokosa 1720-ban Harruckern János György báró lett, aki Németországban keresett munkaerőt, mivel belföldön nem talált elegendő létszámban olyan népességet, amely a birtokán letelepedve újraindította volna a gazdálkodást. A Magyarországba érkező németek megkapták a szabad vallásgyakorlás és a szabad költözés jogát, emellett Harruckern robotmentességet, gabonakölcsönt, épület- és tűzifát, valamint további kedvezményeket is biztosított számukra.

Gyulára Würzburg környékéről, Baden-Württembergből és a Rajna bal partjáról, például Koblenzből és Trierből indultak útnak az első telepesek, akiknek a mai Németváros területén biztosított a báró házhelyeket, egy olyan részen, amely – szigetként – akkoriban még lakatlan volt – ismertette a településvezető. Scherer Ferenc várostörténeti monográfiáját idézve azt is megjegyezte: az itt élő magyar lakosok „nem valami szívesen” fogadták a németeket, de megszokták egymást.  

A németek szőlőtelepítésre alkalmas földeket kaptak a mai Törökzug területén, szántóföldjeik pedig a város déli határában, Józsefbenedeken és Szlányiban, illetve Elek közelében voltak. A telepesek „szorgalmasak, pedánsak voltak, hamar termőre fogták a szántókat, és szépen művelték a szőlőket, emellett iparosaik és kézműveseik is hozzájárultak a gazdálkodás újraindításához” – hangzott el.

A polgármester kiemelte, a gyulai németek, megőrizve nemzetiségi kultúrájukat és hagyományaikat, igazi jó magyarrá váltak, támogatták az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot, hazafiként éltek.

Emlékeztetett, a második világháború végén „a német közösséget is elérte a végzet”, 550 gyulait hurcolt el a szovjet hadsereg munkatáborokba „egyfajta bosszúállás gyanánt”, származásuk miatt, noha többen már anyanyelvüket sem beszélték, sokan magyarnak érezték magukat. A kényszermunkára hurcoltak közül 66 sosem tértek haza, neveiket a közösségi emlékezet őrzi.

A városvezető beszédében Erdmann Gyula Németváros történetéről szóló könyvét is idézte. A Békés vármegyei levéltár nyugalmazott igazgatója a szovjet megszállást követő időszakról szóló fejezetben leírja: a városban és a tanyavilágban sorozatosan erőszakoltak meg nőket a szovjet katonák, sok állatot, mozdítható dolgot, élelmet, szeszes italt raboltak. Elnéző, sőt támogató segítségükkel 1944 végén és 45 elején, amikor még csak alakulóban volt a közigazgatás, lumpenproletár helyi kisdiktatúra jött létre Gyulán, több verőbrigád állt össze, amelyek sorra látogatták a „nép ellenségeit”, becsületes, tisztességes emberekkel szemben folytattak bosszúálló hadjáratot.

„Ilyen előzmények után a szocializmus évtizedei alatt sokan feladták német identitásukat, vagy nem merték azt megvallani, de mégse zilálódott szét a gyulai német közösség, mégis egyben maradt, amiben nagy szerepe volt a németvárosi templomnak és a hitnek” – mondta.

A polgármester arról is beszélt, hogy a rendszerváltozás után a német polgárok is újra szabadon alakíthattak szervezeteket. Az első gyulai német kisebbségi önkormányzat 1990-ben demokratikus választások útján jött létre, tagjainak köszönhetően tovább élnek a helyi németek hagyományai, kultúrája.  

A megnyitóbeszédet követően Szilágyi Sándor történész Jöttünk új hazát találni címmel tartott előadást, majd Fodor György magyartanárbeszélt a németvárosi emléktáblákról, végül Kiss László író olvasta fel Apácák, tisztelendők című írását. 

A nemzetiségi önkormányzat rendezvényének zárónapján a résztvevők szekerekkel vonulnak a Szent József-templomtól a városházáig, ahol a polgármester köszönti őket, majd a programok a Vigadóban folytatódnak, ahol szétosztanak egy 300 szeletes tortát, 19 órakor pedig megkezdődik a hagyományos sváb bál.