Fotó: Gyulai Hírlap
130 évvel ezelőtt, 1894. júliusában a református egyház templomában díszes órát helyeztek el, amely Dadai József nagyváradi műlakatos és toronyóra-készítő műhelyéből került ki. A kész órát és annak helyére tételét helyi szakértők vizsgálták meg: Herbert Alajos gépész és Kiss István lakatos. A szerkezet készüléke kitűnő és kifogástalan volt, a vaseszközök tökéletes állapotúak és a szerződésnek teljesen megfelelőek voltak. A toronyóra a Graham-rendszer alkalmazásával három főrészből állt: a járó vagy mutatókat vezető és irányító, továbbá a negyedeket, végül az egész órákat ütő szerkezetből, amelyek főkerekeit az e célra készített különleges ágyúércből alkották meg. Az alkalmazott acélorsók, valamint a kerekek acélozott tengelyei szintén ágyúércből készített perselyekben voltak elhelyezve, és a felhúzást könnyítő, a legcélszerűbb módon alkalmazható, külön-külön felhúzó, mozgó órákkal volt ellátva. Az órainga szabályozókkal is el volt látva, az egyéb részek vertvasból készültek. Tíz évi jótállást adtak az óra mellé, melynek munkadíja, beleszámítva az óragépezet üveges festett tokkal való beállítását és a kétszeri festést, ezer forint volt.