Mindenekelőtt érdemes megvizsgálni az adócsalás helyébe lépő bűncselekményt. Ezen újításra még a korábbi Btk. idején került sor, 2012. január 1-i hatálybalépéssel. Számos bűncselekményt vontak össze mind bevételi, mind kiadási oldalon. Míg az előbbi esetében olyan bűncselekmények kerültek „összeolvasztásra”, mint az adócsalás, áfára elkövetett csalás, vagy a jövedékkel visszaélés.
A kiadási oldalon pedig említést lehet tenni a jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének, vagy az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértésének a költségvetési csalásba történő integrálása. A jogalkotó ezt a megoldást azzal indokolta, hogy ezen bűncselekmények elkövetési magatartásának és közvetlen jogi tárgyának magasabb szintű absztrakciójával jelentősebb védelmet tud biztosítani és az esetleges jogszabályi megkerüléseket meg tudja akadályozni, minthogy külön-külön szabályozna ezeket a jogellenes cselekményeket.
Ezen jogdogmatikai tisztázás után a vizsgálat tárgya a Btk. 396. §-a, azaz a költségvetési csalás. Maga a bűncselekmény 3 alapesetet határoz meg, melyből az első az általános költségvetést kárósító cselekményeket rendeli büntetni, a második a jövedéki termékeket védelmezi, míg az utolsó alapeset azokat a jogellenes magatartásokat határozza meg, amelyek a költségvetésből származó pénzeszközökkel követhető el.
Jelen cikk az első alapesetre koncentrál, mivel az adócsalás ennek feleltethető meg. A törvényszöveg szerint a deliktumot három elkövetési magatartással lehet megvalósítani. Első lehetséges elkövetési magatartás során az elkövető költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja. Fontos tisztázni, hogy mit is értünk ezen elkövetési magatartásokon. A tévedésbe ejtés egy aktív magatartás, amelynek során a valótlanság valónak van feltüntetve és ennek következtében alakul ki a téves tudati állapot a megtévesztettben, valamint a megtévesztés felismerhetősége, vagy a megtévesztett hiszékenysége nem változtat a jogi megítélésen.
Ezekkel szemben a tévedésben tartás során a valóságtól eltérő tudati állapot az elkövető cselekménye előtt kialakult az érintett személyben és ezt erősítette meg, vagy nem oszlatta el az elkövető. Fontos megemlíteni, hogy tévedés el nem oszlatását csak az valósíthatja meg, akinek jogi kötelessége a felvilágosítás. A következő elkövetési magatartás során az elkövető a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt jogtalanul veszi igénybe. Számos adó- és vámkedvezmény van, amelynek az igénybevételével megvalósítható a deliktum, ezeket minden esetben az adott ágazati szabály részletesen szabályozza, ugyanakkor a jogtalan igénybevétel fogalma alá tartozik, ha a jogszabályba előírt vagy a jogszabály alapján kialakított pályázati feltételeknek nem felel meg. Végezetül pedig az első alapeset utolsó lehetséges megvalósítási módja a költségvetésből származó pénzeszközök a jóváhagyott céltól eltérően történő felhasználása.
A bűncselekmény megállapításához az is szükséges, hogy az elkövető magatartásának következtében a költségvetésben vagyoni hátrány keletkezzen. Azonban a jogalkotó mit is ért a költségvetésen és vagyoni hátrányon? A költségvetés magába foglalja a büntetőjog fogalomrendszerében az államháztartás alrendszereinek költségvetését, nemzetközi szervezet, továbbá az EU által vagy a nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat kell érteni. A vagyoni hátrány alapvetően a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt jelenti, azonban a jogalkotó a költségvetési csalás esetében ezt a fogalmat kiegészítette. Ennél fogva a vagyoni hátrány akkor is megvalósul, ha az elkövető a költségvetésbe történő befizetési kötelezettségét nem teljesítette és emiatt bekövetkezett bevételkiesés, valamint a költségvetésből jogosulatlanul igénybe vett vagy céltól eltérően használt fel pénzeszközt is.
A költségvetési csalás alapesetéért az elkövető 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha nincsen olyan körülmény, amely növelné a büntetési tételt. Ugyanakkor, ahogy számos egyéb bűncselekménynél, úgy itt is találkozhatunk minősített esetekkel. Más vagyoni hátrányt okozó bűncselekményekhez hasonlóan, úgy jelen esetben is az elsődleges minősítési ok a vagyoni hátrány nagysága. Így 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés annak a büntetése, akinek a jogellenes magatartása jelentős vagyoni hátrány okoz, azaz 5 millió 1 és 50 millió Ft közötti hátrányt jelent.
A következő szint a 2 évtől 8 évig terjedő büntetési tétel, amely megállapításához 50 millió 1 és 500 millió Ft vagyoni hátrányt kell okozni és ez a különösen nagy kategória a Btk. fogalomrendszerében. A legsúlyosabb szint, ha az elkövető 500 millió Ft-ot meghaladó értékben károsítja a költségvetést, azaz különösen jelentős vagyoni hátrányt okoz. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy ha deliktumot bűnszövetségben, vagy üzletszerűen valósítják meg, akkor is a súlyosabb büntetési tétel kiszabására kerül sor. Így például, ha a vagyoni hátrány nem haladja meg az 5 millió Ft-ot, de valamelyik másik minősítő körülmény fennáll a bíróság ebben az esetben is az 1 évtől 5 évig terjedő büntetést veszi alapul.
E két minősítő körülmény fogalmát is célszerű körbejárni. A bűnszövetség megvalósulásáról akkor beszélhetünk, ha két vagy több személy bűncselekményt szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy deliktum elkövetését megkísérlik, ugyanakkor fontos, hogy a bűnszervezet nem jöhet létre. Üzletszerű bűnelkövetésről akkor beszélhetünk, ha ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik az elkövető. A bűncselekmény büntetésének elemzésekor elengedhetetlen annak megemlítése, hogy annak az elkövetőnek korlátlanul enyhíthető a büntetése, aki a vádemelés előtt megtéríti az általa okozott vagyoni hátrányt. Ezen korlátlan enyhítés oka az, hogy nagyobb társadalmi érdek fűződik a költségvetés helyreállításához, mint a büntetés kiszabásához.
Annak ellenére, hogy maga az adócsalás már nem található meg a hatályos Btk.-ban a jogalkotó kellő védelmet biztosított a költségvetés megóvásához és egy meglehetősen komplex szabályrendszerrel találkozhatunk.
Forrás: Belovics Ervin – Molnár Gábor Miklós – Sinku Pál: Büntetőjog II. – Különös Rész. HVG Orac Lap – és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2019.
