képünk illusztráció
Fotó: pixabay.com
Tisztelt Kertbarátnők és Kertbarátok! Napjaink hideg ideje megválasztja a fagytűrést az érzékenyebb növényeinknél. Elvileg szabad a metszés a fagyra érzékenyebb növényeknél, hiszen ami érzékeny, az már úgyis visszafagyott. Itt elsősorban a szőlőre gondolok. Városunkban már a török időkben is igen sok szőlőt termesztettek.
A szőlőtermesztés a Harruckernek idején idetelepített német származású lakosság által új fajtákkal és más termesztési szokásokkal bővült. A 19. században és még a huszadik század elején városunkban 400 hektáron termesztettek szőlőt az elődeink. Természetesen Weisz Mór, a brandykirály ezekkel a termésekkel kezdte el a lepárló munkásságát. Sajnos ma ez a csillag már nem fénylik az égen. A jó körösi hordalék talajú területek nagy részét beépítettük, lásd: törökzugiszőlők, paradicsomi kertek, az újvári kertek, az Aranyág stb. Ezeken a helyeken ezerszám teremtek a finomabbnál finomabb csemege- és borszőlők. Talán egyszer, ha lesz erőnk leküzdeni a lustaságunkat, és saját borunkkal szeretnénk megkínálni a fináncokat, akkor még lesznek szőlőskertek, és lesz finom helyi bor!
A szőlő metszése során a fajták sajátossága szerint metsszünk! Minden fajtának van saját metszési módja, ezeket a gazdag termés végett érdemes szem előtt tartani. Vannak olyan fajták, amelyek a szálvesszős metszést igénylik, vannak, amelyek a rövidcsapos metszést élik igazából, és vannak olyan fajták, amelyek a félhosszú vesszejű metszést szeretik, illetve ezzel a módszerrel terem jól egy-két fajta.
