A TELJES LAPSZÁM ELOLVASHATÓ A GYULAI HÍRLAP ONLINE ARCHÍVUMÁBAN. E-ELŐFIZETÉS 3500 FT/ÉV
A képviselő-testületi ülések akkoriban késő éjszaka vagy éjfél után, azaz másnap értek véget. A lap tudósítója is megjegyezte cikkében, hogy ez az ülés éjjel egy órakor ért véget. A szociális intézmények jövője borzolta a kedélyeket akkoriban Gyulán. „Hétfőn tartotta soros ülését a város képviselő-testülete dr. Pocsay Gábor polgármester elnökletével. Újra napirendre került a szociális intézmények átszervezésének ügye is. Több hozzászólás után Lebenszky Attila alpolgármester az SZDSZ-frakció és két fideszes képviselő nevében kért szakértői véleményt olvasott fel (…) A vitát követően titkos szavazás következett a képviselők többségének döntése alapján. Ennek eredményét dr. Lipták András, az ügyrendi bizottság elnöke ismertette, azzal, hogy a testület az A (összevonás) változatot fogadta el 17-9 arányban. Dancs László azonnal kérte jegyzőkönyveztetni: mivel minősített többség szükséges ebben az esetben, így a 17 igen nem elegendő, a köztársasági megbízotthoz kell fordulni. Dr. Horváth Mihály jegyző biztosította a testületet, hogy rövid időn belül megkéri a köztársasági megbízott állásfoglalását e kérdésben.”
A leköszönő jegyzővel Elek Tibor főszerkesztő készített interjút, aminek konklúziója az volt, hogy „a hivatal több megbecsülést érdemelne”. Dr. Horváth Mihály arra a kérdésre, hogy távozó jegyzőként mit kíván a gyulai önkormányzatnak, az válaszolta: „Remélem, hogy a higgadt lépések taktikáját követve az önkormányzat és a város továbbfejlődik, megoldja a legalapvetőbb szociálpolitikai problémákat, a legfontosabb kommunális gondokat (szennyvíz, csapadékelvezetés, úthálózat, telefonhálózat), és folyamatosan tudja biztosítani feladatainak ellátásához szükséges intézményeinek működését.”
A földekre vonatkozó visszaigénylések kapcsán erős kritikát fogalmazott meg a lapban Szakmándy László. „Magam is furcsának tartom azt a gondolkodást, amely a törvényalkotókat – tisztelet a kivételnek – jellemzi ebben az ügyben. Vajon ők nem esznek kenyeret? Nem hiszem, de tisztelettel közlöm, hogy a kalács is búzából készül.” A Gyulai Hírlapnak a téeszek akkori helyzetéről, gondjaikról és a jövőről Mihucza Géza, a Lenin Tsz és Prohászka Tamás, a Köröstáj Tsz elnöke nyilatkozott.
Egy fotó és egy rövid képaláírás a lapban az ünneplő MDF-ről. „A Magyar Demokrata Fórum gyulai szervezete megalakulásának hároméves évfordulóját ünnepelte november 24-én. Az Esze Tamás utca 2. szám alatt szép számmal megjelent tagok és hozzátartozóik előbb Markó István, majd dr. Lipták András évfordulós visszatekintését, mérlegvonását hallgatták meg, ezután baráti hangulatú beszélgetést folytattak, s aktuális politikai kérdéseket vitattak meg.”
A „Parlamenti jegyzet” rovatban Markó István országgyűlési képviselő az ország költségvetéséről és az adókról írt. „Adó és pénzügyi kérdések tárgyalásától hangos a parlamenti ülésterem. Beindult az év végi költségvetési nagyüzem. Most is, mint tavaly, időszűkében vagyunk. Pedig nagyon fontos döntéseket kell hoznunk. Döntenünk kell, hogy jövőre mire költsék az adófizetők pénzét. Egyfontos kérdés úgy néz ki, már eldőlt. 1992-ben is jelentős költségvetési hiányra számíthatunk. A kormány javaslatában hiányként 60–80 milliárd Ft szerepel. Ez a kiindulási alap, nem éppen szívet melengető.”
A Szabad Demokraták Szövetsége már a következő választások megnyerésére készült. „Az elmúlt hét végén országos küldöttgyűlést tartott a Szabad Demokraták Szövetsége Budapesten. Mint közismert, az elnöki tisztről lemondott Kis Jánost Tölgyessy Péter követi. A gyűlésen új ügyvivő testületet választottak, melynek tagja lett Kádár Péter, városunk országgyűlési képviselője is.” Az eseményen az SZDSZ gyulai szervezetét Laczkó Imre és Titz János képviselte, velük beszélgetett Pénzes Ferenc szerkesztő. „Fokozottabban kell jelen lennünk a helyi politikában, hallatni a hangunkat. A cél az – természetesen –, hogy megnyerjük a következő választásokat. Úgy hiszem, a párt válságát időben megoldottuk, van időnk felkészülni a következő választásokra. Az SZDSZ elsősorban a jelenlegi kormánynak az ellenfele – nem a demokráciának –, s minden erejével a klienspolitika ellen küzd, minden szinten” – mondta Titz János.
A Gyulai Hírlap Szellemi Kaszinó című rovatában Krasznahorkai Géza Simonyi Imréről értekezett. „Simonyi Imréről írok. Verssorok jutnak róla eszembe. Simonyiról, akinek életútját oly sok rágalom, oly sok félreértés, s oly kevés megértés kísérte évtizedeken át, most díszpolgár lett: Gyula város díszpolgára. (…) Simonyi Imréről, aki Blanár doktor s Apor báró disputáit hallgatta, aki '42-ben zsidókat mentett a bíróság előtt, aki '43-ban fennhangon s nyilvánosan kiabálta Hitlert őrült piktornak (s ezek nem voltak veszélytelen mulatságok akkoriban!), tehát Simonyi Imréről mindenki azt hitte '44-ben, hogy eljött az ő világa. Nem jött el.”
Az 1991. november 29-ai lapszámból azt is megtudta az olvasó, hogy gyulai művészek állítottak ki Ditzingenben. „11 alkotó, 41 munkáját itt láthatták testvérvárosunk lakói. A tárlaton a Gyulán élő alkotók közül Fábián Irén, Kiss László, Koszta Rozália, Lakatos Tibor, Oroján István, Steigerwald István, Székelyhídi Attila, a Gyulai Művésztelep tagjai közül Balogh Gyula, Bodor Zoltán, Marosvári György, Szakáll Ágnes 13 alkotással mutatkozott be.”
A tizennyolc éves Haász János publicisztikát közölt a lapban Nem érti az ember... címmel. „Az ember ma rengeteg információhoz jut. Pláne, ha 18 éves. Emellett sok mindent nem ért. Ő az, aki a legkevesebbet érti, szinte semmit. Leggyakrabban csak a felszínt látja, és azt is homályosan. (…) A kisembert (18-tól 98 évesig) az érdekli, lesz-e hús, vaj, kenyér, és ha igen, mennyiért. Továbbá az, lesz-e munkája, rendes keresete. Érdekli viszont miért van az, hogy többet dolgozik (aki még dolgozhat) és rosszabbul él. Nem érti...”
Az olvasók azt is megtudták, hogy átalakulóban a magyar húsipar. „Alapanyag-ellátási gondok, emelkedő árak, piaci verseny, privatizáció – mindez városunk legnagyobb vállalatát, a Gyulai Húskombinátot is érinti.” A húsbavágó kérdésekről Zám András vezérigazgató azt is elmondta, hogy „a Gyulai Húskombinát is még ebben az évben hozzákezd a részvénytársasággá alakuláshoz”. Dr. Csarnai József pedig azt írta a Gyulai Húskombinátról, hogy „legfontosabb feladatunknak a szárazkolbászok és a készítmények értékesítésének növelését tartjuk. Bár figyelmünk fókuszában hagyományosan Gyula és Békés megye áll, potenciálisan az egész országot >>vadászterületünknek<< tekintjük, igyekszünk új partnerekkel szerződést kötni, minél több új helyre betörni áruinkkal”.
A magazinoldalon egy kis tudomány is megfért a lapban, a gyulaiak már ekkor tudták, hogy a kukoricából egyszer műanyag lesz. „Az Egyesült Államokban évről évre hatalmas mennyiségű eladatlan kukorica halmozódik fel. Két kutató olyan eljárást fedezett fel, amely lehetővé teszi, hogy hasznosítsák a hatalmas termésmennyiséget.”
Rövid képes hírt közölt az újság arról, hogy Gyulán járt a Brit Nagykövetség kereskedelmi első titkára, Mr. S. Johns.
Bródy János nagy sikerű előadóestjéről is csak egy fotóval számoltak be. A 48-as klubban az S-Modell adott koncertet november 29-én este. A Petőfi Moziban a Kipurcant a bébicsősz, a kamarateremben Francois Truffaut Négyszáz csapás című filmjét vetítették. A Karaván Panzió pedig negyed oldalon hirdette, hogy hamarosan újra megnyílik.
