szabó istván honvédelmi államtitkár mondott beszédet a megemlékezésen
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Szabó István beszédében elmondta: Kossuth Lajos „magyar Golgotának” nevezte Aradot az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után. Golgotát szimbólummá tették az eltelt évszázadok: egyet jelent a szenvedéssel, az igazságtalansággal és azzal, hogy a jót megbuktathatják, de amit képviselt, az túléli kivégzőit.
– 1849. október 6-a a bosszú, a megtorlás napja lett. Az osztrák császár példát akart statuálni, miután a magyar honvédsereg augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert az oroszok előtt.
Hozzátette: a katonai törvényszékeken elkezdődtek a koncepciós perek, a halálos ítélet már a tárgyalások előtt borítékolható volt. Sortűz végzett Batthyány Lajossal, Magyarország első alkotmányos miniszterével, Aradon pedig kivégezték a tizenhárom honvédtisztet.
– A szemtanúk szerint az elítéltek bátran álltak kivégzőik elé, a végső percekben is egymást erősítették.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Hangsúlyozta: Magyarországnak szinte nincs olyan történelmi korszaka, amelybe ne íródott volna be Gyula városának neve, így volt ez az 1848-49-es események idején is, amelynek eszméjét a gyulaiak szavukkal támogatták, tetteikkel segítették.
– A szabadságharc befejezésekor szomorú események helyszíne lett a település – fogalmazott Szabó István. – Az aradi tizenhárom vértanú közül kilencet, egyes kutatások szerint tízet, szállásoltak el fogolyként Gyulán.
A honvédelmi államtitkár szerint az osztrákok győztek, de emberi méltóságukban nem győzhették le a vértanúkat, a kivégzés napján több ezren zarándokoltak el a vesztőhelyre. A történelmi és politikai helyzet vértanúkká avatta az aradi tizenhármakat.
– Szabad, alkotmányos, polgári Magyarországot akartak, a magyar függetlenség kivívására tettek kísérletet, a vállalt ügyhöz életük árán is hűek maradtak, ellenfeleiknek példát adtak tisztességből, helytállásból és becsületből.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Aláhúzta: a vértanúkban kevés közös volt, hiszen más nyelvet beszéltek, más nemzetiségűek voltak, rangban és vagyoni helyzetben is különböztek, egyek voltak viszont a törekvésben, hogy megmentsék a magyar népet az elnyomó hatalomtól.
Mint mondta, az 1867-es kiegyezésig csak titokban emlékezhettek meg az emberek a vértanúkról, attól kezdve azonban október 6-a az ország gyásznapja lett.
– A gyász a mindennapokban egyet jelent a veszteséggel, ez a gyász azonban túlmutat a veszteségen, hiszen tovább éltette és erősítette a magyarok szabadságvágyát, függetlenségi óhaját.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– Arad azt üzeni számunkra: a becsület, a küzdelem és az összefogás, szemben a megalkuvással és behódolással, esélyt ad azon ügyek győzedelmeskedésére, amelyek elsőre talán kivitelezhetetlennek tűnnek – mondta Szabó István.
Az ünnepi beszéd után Dóczy Péter színművész és Tolcsvay Béla gitáros, zeneszerző adtak műsort, majd következett az őrségváltás, a megemlékezés pedig a koszorúk elhelyezésével és a Szózat eléneklésével zárult.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
