Békés megyében először pezsdítette a vért a Cimbaliband zenekar a Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. szervezésében. Másnap és azt követően Szarvas és Békéscsaba adott helyet koncertjüknek, a „Békés Tour” keretén belül.
Unger Balázs (cimbalom) Wertetics Szlobodánnal (harmonika) 2006-ban alapította a CimbaliBand-et, miután több éven át muzsikált a Dresch Quartet, a Fonó Zenekar és a Magyar Állami Népi Együttes cimbalmosaként. A különleges cimbalom-harmonika vezette formációjukat a többféle nációjú (szerb, horvát, magyar) és többféle műfajban tanult/tapasztalt (rock, jazz, klasszikus, valamint népzenék) művész és különféle instrumentumaik színesítik. További zenészek és hangszereik: Szita Eszter – ének, Boda Gellért – hegedű, Rodek Krisztián – tamburák, darbuka, vokál, Pataj Péter – nagybőgő, Unger Gergő - gitár, vokál.
Eklektikus zenéjük sokhelyütt értő fülekre talált már, például 2008-ban elnyerték a budapesti Fringe Fesztivál szakmai fődíját. Két lemezük jelent meg ezidáig, a Transbalkan express (2007) és a Feketetó (2008). Az egyszerre archaikus, lüktető és fordulatokban gazdag muzsikájukat ők maguk „új népzenének” nevezik. Többet is megtudhatunk a banda honlapjáról, amely számos nyelven tartalmaz róluk számtalan információt, és éppen ezért kissé túlzsúfoltnak tűnhet (www.cimbaliband.hu).
A koncert nem a nagyszínpadon, hanem az épület második emeleti előterének sarkában kapott helyet. A kialakított nyugati hangulatú – kisasztalos zenésbár – jelleg, ugyanakkor a „balkánérzéstől” sem idegen atmoszféra különleges módon adta környezetét ehhez a hasonlóképpen egyedi koncerthez. A banda fiatalos lelkesedéssel vetette bele magát a román bánáti és dél-román dúdolós dallamokba, majd a páratlan ritmusú, darbukás, bolgáros-szerb vagány „virgázásba”. Szükségünk is volt erre a lendületre, amely előbb-utóbb elfeledtethette velünk a nyirkos, hideg, sötét csütörtök estét.
Közvetlenül ezek után egy kolozsvári „sanzonban” brillíroztathatta több hangulatot is idéző hangját az énekesnő, majd csángó és moldvai román melódiák átiratai következtek. Az együttes a híres bukaresti énekesnő, Gabi Lunca dalaiból is hozott nekünk egy saját szájízükre átdogozott mixet, amelyet előző napon adtak elő élőben az M1 egyik műsorában. Az Oppadirida számuk refrénjének énekeltetésével még közvetlenebb, balkánosabb hangulat alakult ki a közönség kis lélekszáma ellenére is.
Miután a délkelet-európai zene jellemző módján megannyi sok minőségi hanggal, hangzattal tette tele fülünket, egy kis pihenőt adván nekünk, a cimbalmos Unger Balázs ének- és füttyszavát hallgathattuk öccse, Gergő gitárkíséretével. Amint a zenekar újra teljes létszámban használta hangszereit, az Emir Kusturica kultuszfilmből (Macskajaj) ismerős dallamokra találhattunk, amit saját, magyar szöveggel adtak elő. A szerb dallamokat feldolgozó Ciganskolo felkerült egy rangos francia kiadó Balkan Fever válogatására is.
A hangulat tovább fokozódott, amikor a szinte progresszív rockzenére emlékeztető váltások és kiállások csendültek fel, vagy például, amikor a magyar hegedűtehetség és a szerb harmonikás virtuóz unisonója válaszolgatott a cimbalmos fergeteges, ám tartalmas szólóira.
Akit esetleg az ezután felhangzó kalotaszegi legényes Kolozsvári swing sem győzte meg a Cimbaliband élénken sokszínű zenei humoráról és repertoárjáról, az még kapott egy olaszos hangzású Velencei álmot, avagy a Megyek az úton lefelé kezdetű szépséges moldvai dalt. Az előadás végén második lemezük nyitódalával, a Kanásszal adtak rövid, de annál méltóbb ráadást az est lendületének, amely lüktetése tovább erősítette az eddig megszokott légkört.
A nyugati/európai koncertekhez szokott hallgatónak talán kicsit korainak és hirtelennek tűnhetett az est befejezése, de azért senkiben nem hagyott hiányérzetet. Ahogy a balkán zene élénk, viharos és már-már harsány hullámai jellemző módon magasra csaptak a fejünk fölé, ahogy jöttek, váratlan módon el is csitultak.
