A köztársaságkori római hadsereg büntetőgyakorlatáról tartott előadást Szilágyi Sándor
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Szilágyi Sándor személye önmagában biztosíték arra, hogy a hallgatóság ne kókadozzon el az előadáson. Felkészültségét, lendületes előadásmódját már nem egyszer bizonyította a gyulai közönség előtt. Ezúttal sem okozott csalódást. Mondanivalóját a következőképpen foglalta össze: „Nem volt énbennem semmi katonai zseni. Az csak mese, magyar legenda, mint annyi más. Rendet tartottam a katonáim között, ez az egész, és a fickók derekasan viselték magukat néhányszor. A többi lárifári”. Ezt Görgei Artúr nyilatkozta Móricz Zsigmondnak, ám Szilágyi Sándor szerint a köztársaságkori római hadvezetést is ez a hozzáállás jellemezte.
A fiatal gyulai történész kétórás értekezéséből terjedelmi korlátok miatt csak a legfontosabbakat emelhetjük ki. Hisz nemcsak hogy átfogó képet nyújtott az említett időszak római hadseregének büntetőgyakorlatáról, de számos részletekbe menő példát is hozott arra, kik voltak azok a hadvezérek, akik gondolkodás nélkül tizedelték meg katonáikat, és kik azok, akik ésszel tették mindezt, azt a „nemes” célt követve, hogy a sakkban tartott beosztott bizonyítási kényszert érez, így jobban teljesít.
A római parancsnok egyébként is élet-halál ura volt a hatalmas birodalomban. Joga volt beleszólni az állam életébe, s mint minden időben, sokszor vissza is élt abszolút hatalmával. Nem véletlen tehát, hogy a beosztottak néha halálra kövezték felettesüket, nem törődve tettük következményeivel. Persze az is előfordult, hogy a „bekattanás” ennek az ellenkezőjét váltotta ki, s öngyilkosságba hajtotta a katonát. Ha túlélte, leszerelték: ezt vagy fel tudta dolgozni, vagy nem.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Rossz napok vártak azokra is, akik dezertáltak, lázadoztak, elárulták a közösséget, a hazát, amiként ez az illető korszakot feldolgozó filmekből is kiderül. Őket kínzásokkal küldték át a másvilágba, ráadásul az újoncok előtt, hogy ők is láthassák, mi a jutalma annak, aki engedetlenkedik. Nem egyszer vadállatokkal eresztették össze a szabályszegőket, vagy addig ütötték, verték őket, amíg bele nem haltak. A „gazembereket” a keresztrefeszítéstől sem kímélték.
Amennyiben sorozatos lopáson érték tetten ugyanazt a személyt, lesújtottak rá, eltüntették. A homoszexualitást tiltották, a melegeket előállították, és bár hihetetlen, a prostitúciónak sem voltak a hívei. Mert a római köztársaság polgárának erkölcsösnek kellett lennie. Az viszont megtörtént, hogy akitől meg akartak szabadulni, arra ráfogták, hogy hazaáruló, s lefejezték.
Enyhébb bűnökért fizetésmegvonás vagy gyenge koszt járt. Az akkori katonát ugyanis megviselte, ha magvakat, „biokosztot” kapott enni. Annak sem örült, ha lefokozták, szégyenbélyeggel elbocsátották. Mert a római katona büszke volt, nem tudta elviselni a megaláztatást. Elgondolkodtatta az is, ha egész nap teljes felszereléssel meneteltették, például a tűző napon. Mégis boldog lehetett, ha ennyivel megúszta.
A Szent László Baráti Kör péntek esti rendezvénye folytatása volt egy korábbi előadásnak, és remélhetően előzménye a következőnek.
