NAGY ATTILA VEGYÉSZPROFESSZOR hozta el verseskötetét a Mogyoróssy János Városi Könyvtárba
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Nagy Attila Gyula városából indult el, Szegeden tanult vegyészmérnöknek, majd Budapesten szerezte meg doktori címét. Innen került az Amerikai Egyesült Államokba, ahol több évtizeden át a rákkutatásban dolgozott.
Verseinek jelentős hányadát még egyetemistaként írta, mint mondta, automatikusan. Gyakran előfordult, hogy önmaga sem értette, mi került a papírra. Belső utasításnak engedelmeskedett, így jegyzett le bizonyos gondolatokat. Azt sem tudta, mit jelent mindez. Tanácstalan volt a tekintetben, költő-e, ezen az úton menjen-e tovább, vagy maradjon meg a gyógyszerkutatásnál. Végül utóbbi mellett döntött. Úgy érezte, tennie kellene valamit az emberekért. József Attilának is van egy verse, amelyben azt írja, hallgatja a híreket, miket mélyéből énszava hoz. Ilyesmi történt vele is.
Magyarországra 2004 decemberében tért vissza, azt követően, hogy megkapta az amerikai állampolgárságot, és közvetlenül azelőtt, hogy ki akarták nevezni „full” professzornak. Ugyanis mindeközben keresztülment egy nagy változáson, amit megvilágosodásnak nevezett el. Míg korábban sokszor istennek hitte magát, rájött, mindnyájan azok vagyunk. Ellenállhatatlan töltéssel jelent meg számára, hogy haza kell jönnie, vissza kell térnie a gyökereihez, Gyulára, mert csak itt férhet hozzá ahhoz az energiához, amelyre szüksége van. Azóta legfőképpen önmagával foglalkozik, önmaga megismerésével, ezt javasolja jó szívvel másoknak is. A költészet iránti érdeklődése is itt éledt újjá. Így kerültek elő versei a fiókból.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Dézsi János kérdésére Nagy Attila az olvasmányélményeiről is beszélt. Ezek a Nobel-díjas íróktól, Szolzsenyicintől Stephen Kingen át az erdélyi költőkig, Szilágyi Domokosig, Kányádi Sándorig, Farkas Árpádig, a hazaiakat nézve Orbán Ottóig terjedtek. Filozófiai műveket is tanulmányozott, egyet különösképpen, azzal a megjegyzéssel, hogy ez egy ateista szerzőnek a vaskos könyve volt, amely több évig meghatározta mindennapjait, rendet teremtett az elméjében. Egészen a megvilágosodásáig.
Arra a kérdésre, mennyire jellemző rá a pesszimizmus, az est meghívottja azt válaszolta, érzelmei nagyon hosszú ideig hullámoztak, ezért is adta első kötetének a Hullámver(é)sben címet. Szenvedett attól, milyen a világ, nem értette, miért olyan, amilyen, miért gondoljuk azt, hogy nincs benne varázslat, és hogy a felnőtteknek nem szabad hinniük a mesékben. Fájdalmait öngyógyító költeményekben írta ki magából. Az Aranyhídon című második részbe már számos szerelmes verset is beleszerkesztett.
Nagy Attila kiemelte: rájött arra, valójában játszani jöttünk a világra, de meg kell értenünk, hogy vannak játéktörvények, amelyeket be kell tartanunk. Véletlenek viszont nincsenek. Bár mindig csak az okozatot látjuk, ok is áll minden mögött. Úgy vélte, a legfontosabb, hogy megtanuljuk elfogadni azt, ami adatik, ami van, amit kapunk. Ha ez sikerül, sokkal könnyebben boldogulunk majd, megváltozik körülöttünk a világ. Ebbe annak a tudása is beletartozik, hogy kizárólag önmagunkat tudjuk megváltoztatni, a másikat sohasem. Strófáit ezek a revelációk határozzák meg.
Az író-olvasó találkozó dedikálással zárult. Nagy Attila kötete Gyulán az IQ Könyvesboltban, a Jókai utcai Egészség Centrumban és a Tescóban lévő Líra-Móra üzletben vásárolható meg személyesen.
