markó istván
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Markó István beszédét a harminc évvel ezelőtti, a frissen alakult MDF által szervezett gyulai megemlékezés történetével kezdte. Mint mondta, 1989 a kommunizmus utolsó éve volt, a pártállam falai már ingadoztak, napról napra nőtt a politikai változást igénylők száma.
Megalakultak Gyulán az ellenzéki pártok: elsőként az MDF – amelynek Markó István volt a vezetője –, majd az SZDSZ és a FIDESZ. Később a többi párt is zászlót bontott, létrejött a KDNP, megalakult a Független Kisgazdapárt.
Az ünnepi megemlékezést is a helyi MDF kezdeményezte: részletes forgatókönyvet készítettek, utánajártak a helyi történéseknek, így felkeresték Mány Erzsébet rokonságát, megismerték Farkas Mihály életét, valamint az 1956-ban szerepet vállaló emberektől tájékozódtak az akkori dolgokról.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– Elhatároztuk, hogy kopjafát állítunk, koszorúzunk és éneklünk. Lesznek felszólalók is, majd a végén mindenki gyertyát gyújt és így emlékezünk a forradalom hőseire – mondta. A szervezésben – többek között – tevékeny szerepet vállalt Lipták András, Pocsay Gábor, Kereskényi Miklós, Erdész Ádám, Bálint Erzsébet, Sárosi Erzsébet és Hanzéros Jánosné is.
Markó István elmondta, hogy amikor elérkezett a megemlékezés napja, a felszólalókat egy tehergépkocsi platójára szerették volna felállítani, de nem sikerült megfelelő járművet találni, így egy konyhaasztal lett a pódium, amelyet az egyik MDF-es tag hozott le az otthonából.
– Hárman szólaltunk fel: elsőként Lipták András beszélt forradalmunk világtörténeti jelentőségéről, majd a FIDESZ képviseletében Durkó Károly szólt, kiemelve lengyel barátaink szolidaritását, bátor kiállását a magyar forradalom mellett. Utoljára jómagam olvastam fel Nádházi János, az 1956-os gyulai Forradalmi Bizottság elnökének egyik hatásos felszólalását, amelyet a városháza erkélyéről mondott el október 27-én.
A harminc évvel ezelőtti események összefoglalása után Markó István úgy fogalmazott: az 1950-es évek hamis ideológiájából csak hazugság, nyomorúság és elkeseredés sarjadzott, de a forradalom végül megmutatta magát az egész világnak.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Elmondta azt is, hogy 1956-ban csupán nyolcéves volt, családja osztályidegennek számított a kommunista érában, amelynek a kitelepítés előli bujdosás jutott osztályrészül, így kitörő örömmel fogadták a forradalom hírét, szüleit sosem látta boldogabbnak, mint azokban a napokban.
– Az a november negyedikéig eltelt tizenkét boldog nap Isten naptárjában minőségi idő volt – hangsúlyozta. – Sok fiatal vért adtunk érte, de történelmünk során soha még nem szerette egymást ilyen önzetlenül magyar és magyar, soha még nem volt ilyen nyilvánvaló, hogy mi szabadságra születtünk és ezért életünk feláldozása sem drága.
Markó István kiemelte: a szabadságra harmincnégy évet kellett várni, de eljött, a mi felelősségünk pedig az, hogy megőrizzük és továbbadjuk gyermekeinknek, unokáinknak, egyben azért is tennünk kell, hogy a mai fiatal generáció valóságos ismereteket szerezzen 1956 forradalmáról, annak céljáról és üzenetéről.
Az emlékbeszéd után Nemcsák Károly és Andrádi Zsanett színművészek adtak ünnepi műsort, amelyben közreműködött a békéscsabai Tabán Táncegyüttes. Az ünnepség a koszorúk elhelyezésével zárult.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
