Gyulai Hírlap - Káprázatok és jelenések

– Hány képből építette fel az Ami sötétben villan: káprázat, ami fényben villan: jelenés című kiállítását?

– Egészen pontosan nem tudom. Talán harmincötből? Néhány fotó ugyanis nem került fel. Azt hiszem, három, mivel nem volt több hely. Tehát akkor harminckettőből.

– A harminckettőt hány fényképből válogatta ki?

– Sajnos erre a kérdésre sem tudok válaszolni. Egy több évet átfogó anyagot próbáltam folyamatosan leszűkíteni, figyelni arra, hogy a kiválasztott képek hangulatukban feleljenek meg egymásnak. De nem számoltam össze, hány fotóból dolgoztam. A maradékból biztosan kijönne még két kiállítás.

– Meglesz ez a két kiállítás, számíthatunk rá?

– Nem a közeljövőben. Az ember azért nem csinál minden héten kiállítást. Vannak tervek a fejemben, de azok egészen más jellegűek. Például tervezek egy olyat, hogy saját képekből állítsak össze képpárokat. Hogy a képek párokba szedve válaszoljanak egymásnak. Egy sorozatra is van ötletem. Nehéz lenne kifejtenem, mire gondolok, maradjunk annyiban, hogy majd úgyis kiderül. Inkább egy kamarakiállítás lenne ez, egy kisebb teremben.

– Legalább tematika szerint pontosítsuk: mihez fog kötődni?

– Inkább megmutatom. (Ezt követően Sándor László megmutatja a fotókat a mobiltelefonján.) Az lenne a címe, hogy Elysium – Történetek az eseményhorizont széléről. Az eseményhorizont maga a fekete lyuk, ami mögött nem tudjuk, mi történik.

– De gyanítom, Sándor László, ha nem is tudja, sejti.

– Én sem tudom. Az eseményhorizontnak csak a széléig juthatunk el, nem tovább. Emellett Erdődi Ferivel is van egy projektünk. Egy olyan tárlatot szeretnénk összehozni, amely a felhőkről szól.

– Ehhez Erdődi Ferenc is fotókkal járulna hozzá?

– Nem. Ő csak az ötletgazda. Ő találta ki az egyik Kukár-túrán. Azzal kezdte, mi lenne, ha… Mi lenne, ha lenne egy olyan kiállításom, amely csak a felhőkről szólna.

– Visszatérve a jelenlegire: milyen időintervallumban készült az anyag?

– Körülbelül az elmúlt két év termését fogja át.

– A helyszínek tekintetében mennyire széles a paletta?

– Gyulától Izlandig sok helyen fotóztam.

– Melyik napszakhoz köthetők leginkább a kiállított képek, és úgy általában a munkái?

– Nincs preferált napszakom. Nincs olyan, hogy most reggel van, akkor gyerünk, menjünk fotózni. Amikor téma van, akkor fotózok. Benkő Imre viszont, aki egyébként nagy kedvencem, hisz óriási fotográfus, csak akkor fényképez, ha nem süt a nap. Nem véletlen, hogy van egy Szürke fények című albuma.

– Délidőben, amikor merőlegesen süt ránk teljes erővel a nap, Ön akkor is dolgozik?

– Persze. Mert az árnyékok is érdekelnek.

– Milyen géppel, optikával készülnek a képei?

– Teljesen mindegy, hisz a gép csak egy eszköz. Ha szabadna, visszakérdeznék: az írótól megkérdik, milyen írógépet használt?

– Telefonnal is fotózik?

– Előfordul. Most nemrég egy egészen jó képet „lőttem” a telefonommal a Keletiben. (Sándor László erre előveszi a mobilját, és megmutatja a fotót.)

– Ki fogja állítani?

– Nem tudom. Egy biztos: ilyen tekintetben nem teszek különbséget kép és kép között.

– Hány fotó készül el naponta?

– Lényegtelen, nem a mennyiség számít. Nem úgy történik, hogy akkor most elindulok, és csinálok húsz képet. Vannak olyan napjaim, amikor egyetlen fotót sem készítek.

– Jól érzi magát ilyenkor?

– Szeretem, azért készülnek.

Sándor László harmadik önálló gyulai kiállítása szeptember 25-ig tekinthető meg a művelődési ház földszinti galériájában, díjtalanul. A megnyitón a művész színes képeiből is láthattak a jelenlévők egy válogatást Pfeff Márton zenéjére. Ugyanitt és ugyanekkor a Kultúr Cafe facebookos nyereményjátékának eredményeit is kihirdették. Az eseményről hiányzó érintettek, Ilyésné Karsai Zsuzsanna, Pilinszky Mária és Óré András a kiíró közösségi oldalán tájékozódhatnak a részletekről.