A XX. század első évtizedeiben egy bohém katonatiszt gyermekéből – a Gyulára került Markovits Lászlóból – a trianoni időszakban, a jeles egyéniségű polgár, Sztonajovics Szilárd egyenes jellemű magyar embert faragott, érettségijével bezárólag. Budapesten, 1931-ben született gyermeke, Markovits Kálmán, a honi vízilabdasport egyik kiemelkedően jeles egyénisége magyar válogatottként, kétszeres olimpiai aranyos (1952-ben és 1956-ban), valamint háromszoros Európa-bajnok, majd a válogatott szövetségi kapitánya. Legendásan udvarias, talpig becsületes, igazi úriember volt, élmény volt nyíltszívűségét és társaságát élvezni. A margitszigeti uszoda falán, a bajnokok márványtábláján nem írhatták fel grófi rangját az „átkos” időszakban, majd jogos kérésére később pótolták a mulasztást. Hiszen Őt, nemcsak a grófi rang illette meg, hanem kétszer is olimpiai aranyéremmel koronázták a pólósok királyává!
A karácsonyi ünnepek előtt nagy részvéttel búcsúztatták Kálmán bácsit Budán, a Farkasréti temetőben, aki mindenkit szeretett, és bizonyosan még többen tisztelték is, közöttük pedig mi, gyulaiak is, idősen itt élő rokonaival együtt.
