Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
A Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont állandó tárlatának megálmodója, Szilágyi Gábor úgy tervezte, hogy a Török toronyba kortárs képzőművészeti kiállítások kerüljenek, mutatott rá köszöntőjében Fekete-Dombi Ildikó. Az Erkel Ferenc Kulturális Nkft. kiállítóhelyekért felelős ügyvezetője hozzáfűzte: az intézménynek is az a törekvése, hogy a legmodernebb alkotásoknak biztosítson bemutatkozási lehetőséget. Aláhúzta: külön öröm számára, hogy Szilágyi Rudolfot köszöntheti Gyula városában, hisz munkái Európa bármely kiállítóterében helyt állnak.
A tárlatot a művész barátja, Baji Miklós Zoltán „BMZ” nyitotta meg. Az alkotó elsősorban arról beszélt, hogy egy eléggé megtépázott időszakban, Gubis Mihály tragikus halála után ismerte meg Egerben Szilágyi Rudolfot, aki bár tizenhét évvel fiatalabb nála, művészete már az első pillanattól kezdve megérintette.
BMZ
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
A kiállítás értelmezése során BMZ arra a kérdésre kereste a választ, mi történik velünk akkor, amikor belekerülünk az eseményhorizontba, majd a fekete lyukba, vagy ennek a közelségébe, ahonnan már nincs visszaút. Mi történik ilyenkor a lélekkel. Egyik hozzá intézet levelében Szilágyi Rudolf erről neki így nyilatkozott: a hétköznapi életben is nagyon sokszor járunk a pokol horizontján, és gyakran küzdünk azért, hogy ne nyeljen el bennünket a sötétség. A feladás Szilágyi Rudolf szerint nem lehet megoldás.
A Török torony közepén most egy fa áll, amely felvisz az égbe, mondta BMZ. Mi egyéb is lehetne ez, mint a mesékből is jól ismert világfa, amelyen a táltos közlekedik, hogy megszerezze a gyógyítást, felmásszon az égi szintig. Ilyenkor nem csak pozíciót, hanem tudatot is vált, átkerül egy másik világba, hangsúlyozta BMZ.
Az életfa úgy vezet fel bennünket az égbe, hogy közben törött a törzse, folytatta méltatását BMZ. Az tehát, amit a toronyban látunk, egy buherált fa. Egy halott fából előteremtett új világ, új dimenzió. Ha belenézünk a repedésébe, azt tapasztaljuk, hogy nem is áll ez a fa, hisz fény jön át rajta. Mégis van benne egy fészek, van benne biztonság. Hogy a kompozíciót miért veszik körül testkontúrok, lélektelen anyagok a végtelenített szövegekben, arra is elhangzott magyarázat: azért, mert nagyon fontos, hogy az eseményhorizont végén legyen elengedés. A kiállításban ez megtörténik.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
BMZ végül Lama Ole Nydahl szavaival ajánlotta a közönség figyelmébe a tárlatot. A buddhista szerzetes ezt írta: senki sem tisztul meg attól, hogy tovább hempereg a sárban, és hosszasan kesereg jelenlegi vagy múltbéli gyengeségein. Ez a viselkedés egyrészt önmarcangoló magányhoz vezet, másrészt eltakarja előlünk az „itt és most” nagyszerű lehetőségeit.
A megnyitónak voltak közreműködői is: a The Devil’s Trade zenélt, Baji-Timkó Sára Róza énekelt.
