Gyulai Hírlap - Görgényi Ernő: „Erkel Ferenc emlékezete jó kezekben van”

Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere a Szózat eléneklése után mondta el ünnepi beszédét, amelyben kiemelte: Erkel Ferenc emlékezete jó kezekben van, hisz Gyulán el nem múló odaadással hirdetjük és éltetjük életművét, újabb és újabb cselekedetekkel bizonyítjuk, tisztában vagyunk városunk talán legnagyobb szülöttének jelentőségével.

Az elöljáró szólt arról is, hogy az utóbbi közel egy évtizedben Gyula városa rengeteget tett az Erkel-kultusz életben tartásáért, erősítéséért. A tavalyi év különösen örömteli volt ilyen tekintetben, hisz kiállíthatták azt a különleges Erkel-kéziratot, amely egy erdélyi család közvetítésével került a gyulai Erkel Ferenc Múzeum tulajdonába, és bemutathatták az egyik legértékesebb Erkel-relikviát, az Arany-koszorút, amit a nagy zeneszerző ajándékba kapott ötvenéves karnagyi jubileumára.

A városvezető aláhúzta: az Erkel-kultuszt éltető események sorából a június 16-i esemény emelkedik ki, amelynek során a vidéki Magyarország első egész alakos Erkel-szobrát avathatják fel. Görgényi Ernő üdvözlő gondolatainak lezárásaként megköszönte Erkel Ferenc ötödik, hatodik és hetedik generációs leszármazottainak, hogy jelenlétükkel megtisztelték az ünnepséget.

Somogyváry Ákos, az Erkel Ferenc Társaság vezetőjeként és a zeneszerző szépunokájaként kifejtette: harmadik évtizede, hogy június középső hétvégéje egy teljes ünnepségsorozat időszaka. Mint mondta, Gyula, a szülőváros rendkívül meghatározó szerepet töltött be Erkel Ferenc életében, Budakeszi úgyszintén, ezért ott is Erkel-napokkal kezdődik a hétvége. Ezt Budapesten és Gyulán hangverseny szokta követni az Erkel-társaság szervezésében.

Idén a 175. évforduló teremtett különösen szép alkalmat az ünneplésre – hangsúlyozta a civil szervezet elnöke. Június 15-én az Erkel Ferenc által alapított Budapesti Filharmóniai Társasággal közösen adtak hangversenyt a Magyar Nemzeti Múzeumban. A felemelő pillanatokért Perlaki Attila karvezetőnek mondott köszönetet.

Somogyváry Ákos úgy vélte, a szoboravató az ünnepségsorozat megkoronázása. Ezt Kun Miklósnak, a Gyulai Várfürdő igazgatójának köszönte meg, akit így jellemzett: nagy civil kurázsiról tett tanúbizonyságot akkor, amikor kezdeményezte és végigvitte a projekt rendezését. Említést tett Szőke Sándor szobrászművészről is, aki első pillanattól kezdve ráérzett arra, milyen kompozíciót szeretnének látni a gyulaiak a várfürdő parkjában. Erkel-leszármazottként pedig azok irányába fogalmazta meg köszöntő szavait, akiknek fontos az életmű ápolása.

Kiss B. Attila, az Operettszínház főigazgatója, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja, Kossuth-díjas énekművész mindenekelőtt Erkel Ferenc szakmai életpályáját ismertette. Felidézte: életére és hivatására négy város volt mély hatással. Gyula, ahol megkezdődött a zenei oktatása, Pozsony, ahol folytathatta tanulmányait, Kolozsvár, ahol Brassai Sámuel polihisztor megismertette vele az erdélyi magyar népzenét, és ahol végignézhette az első sikeres történelmi tárgyú magyar színdalművet, Ruzicska József Béla futását. És nem utolsó sorban Budapest, ahol a zeneakadémia igazgatója és az operaház főigazgatója lehetett.

Kiss B. Attila beszélt arról is, hogy a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozata szinte minden évben talált alkalmat arra, hogy Erkel-művet tűzzön műsorra. A tavalyi emlékév kapcsán is több programmal készültek, több külső rendezvényt támogattak. Törekvéseiket így foglalta össze: szeretik Erkelt.

Személyes kötődései kapcsán emlékeztetett: több mint negyedszázada a Kolozsvári Magyar Opera fiatal szólistájaként a gyulai várban öltötte fel először Bánk bán jelmezét. A szerep élete részévé, második énjévé vált, a darabot évadról évadra színre vitte. A mesternek, Erkel Ferencnek megköszönte azt is, hogy a Hunyadi László címszerepét is eljátszhatta már.

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója ünnepi gondolataiban így fogalmazott: Erkel Ferenc keményen, vasakarattal, szobrot megérdemlő módon hozta létre a magyar romantikus operát. Amikor tizenegy gyermek édesapjaként öt fiával, Sándorral, Gyulával, Lászlóval, Elekkel és Lajossal hálózatos módon átfonta a magyar zenei életet, nem arra törekedett, hogy a családtagjait fontos helyekre bevigye, hanem hogy egy olyan elit alakulat tagjaivá formálja őket, akik nem szaladnak szét az első ágyúdörgésre. Az operaigazgató aláhúzta: Erkel Ferenc kirakós képének darabjait a fiai úgy vitték tovább, hogy ötven év alatt beérték Európát.

Mivel június 16-a a szabadság napja is, Ókovács Szilveszter hangot adott annak is, mennyire fontos volt a szabadság eszméje az Erkel vezette operatársulat életében. Az ő direktorsága alatt, és a folytatásban is, egészen 1915-ig ugyanis nem szólalt meg senki németül az operában.

Az ünnepség szónokai a beszédek elhangzása után közösen avatták fel Szőke Sándor padon ülő Erkel-szobrát, amelynek környezetében elénekelték a bordalt. A kompozíciónál Rónaszékiné Keresztes Mónika, a Magyar Zenei Nevelésért felelős miniszteri biztos is elhelyezte koszorúját. Az ünnepség résztvevői az Erkel Ferenc Vegyeskar, Áchim Erzsébet és Somogyváry Barnabás zenei összeállítását hallgathatták meg.

Az Erkel-szobornál, a zeneszerző társaságában mától kezdődően elkészíthetők a kívánt fotók, szelfik, csoportképek.