Gyulai Hírlap - Szerelmünk, az irodalom!

A békéscsabai Kemény Gitárklub csalogató térzenéjére gyűlt össze csütörtök délután a 90. Ünnepi Könyvhét és a 18. Gyermekkönyvnapok hivatalos megnyitójának közönsége. A Kossuth téren elsőként városunk polgármestere, Görgényi Ernő köszöntötte Gyula város önkormányzata nevében az egybegyűlteket.

Mint mondta, roppantul kedves a szívének, amikor egy jó történet kapcsolatot létesít a várostörténet és a szépirodalom között. Az idei Ünnepi Könyvhéten két olyan kötetet is bemutatnak, amelyek épp ezt teszik: Gyula történelmének fontos pillanatait elevenítik fel a széppróza eszközeivel. Ujkéry Csaba Sólyom a viharban című regénye Gyula 1566. évi ostromát dolgozza fel, míg Ambrus Lajos Várostérkép című műve félszáz olyan esszét tartalmaz, amelyek mindenike valamilyen formában kötődik Gyula városához: a szerző utcánként járja végig a települést, az ősidőktől kezdődően az 1950-es évekig, mutatott rá ünnepi gondolataiban a polgármester.

A városvezető kiemelte: van azonban a két könyvnek két közös pontja is: egyfelől mindkettő személyes emberi sorsokra épít, és olyan figurákat állít középpontba, akik nekünk, gyulaiaknak rendkívül fontosak, másfelől mindkettő a gyulai önkormányzat támogatásával jelent meg. A testület ugyanis kiemelten odafigyel arra, hogy a gyulai kultúra ebben a formában is megjelenjen, híre elterjedjen az országban. Görgényi Ernő aláhúzta: már csak a két említett bemutató miatt is érdemes lesz részt venni a könyvhéten.

A kilencvenedik eseménysort hivatalosan Ferdinandy György nyitotta meg, aki ezúttal, saját megfogalmazása szerint, rendhagyó gondolatokkal járult hozzá a magyar könyv ünnepéhez. Miután megjegyezte, hogy a Karib-térségben élt le közel fél évszázadot, tehát földrajzilag távol, lélekben nagyon is közel az anyaországhoz, egyetlen javaslattal kezdett, amit kérdés formájában így közvetített hallgatósága felé: mit kellene lefordítani a magyar irodalomból a nagyvilág olvasóinak?

Válaszában kijelentette: semmiképp sem a nyugati mintákat majmoló utánérzéseket. Inkább olyan történeteket, amelyeket csak mi tudunk megírni itt, a Kárpát-medence égboltja alatt, mindazt, amit nekünk kell elmondanunk a nagyvilág népeinek. A meghívott két példát hozott. Felidézte, hogy évtizedekkel ezelőtt fordításra javasolta Szenttamás történetét, Gion Nándor trilógiáját. Aztán egy Gabriel García Márquez nevű úr megírta a latin-amerikai Szenttamást, a Száz év magányt. Ő azóta Nobel-díjas, a mi Gion Nándorunk viszont máig nem jelent meg méltó formában világnyelveken, hangsúlyozta Ferdinandy György.

Emlékeztetett arra is, hogy Dés Mihály több mint húsz éven át élt Barcelonában. Spanyol nyelvű folyóiratában ugyanennyi éven át volt ablaknyitogatója irodalmunknak. Volt rálátása, pontosan tudta, mely magyar műveket kellene lefordítania. Ám senki sem figyelt rá. Amikor hazatért, a Szépírók Társasága még csak fel sem vette tagjai sorába, hiába hozta magával Esterházy Péter ajánlását.

A József Attila-díjas író, költő úgy vélte: minden baj oka irodalmunk kettészakadása, a szekértáborosdi. Hisz ebben a játszmában mindenki csak a maga jelöltjét képviseli, nem vesz tudomást másokról. Ideje lenne ezért felismerni, mekkora felmérhetetlen károkat okoz nekünk, mindnyájunknak ez a hozzáállás. Végszóként megjegyezte: bízik abban, hogy túllépünk a megosztottság meddő korszakán, és a jövőben egymásra fog találni szerelmünk, a magyar irodalom.

A könyvhét este a Mogyoróssy-könyvtár Simonyi termében folytatódott, ahol Ferdinandy Györggyel a gyulai író, Kiss László beszélgetett.