Gyulai Hírlap - Görgényi Ernő: a magyar emberből egyik diktatúra sem tudta kiölni a szabadságvágyat

– Petőfi Sándor váteszként látta az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseinek sosem múló, a nemzet szívében örökmécsesként lobogó lánggal, égő szenvedéllyel ápolt emlékezetét. A szabadságharc katonai vereségét követően 170 esztendő múltán is összegyűlünk mi gyulai magyarok itt, a Petőfi téren és egybegyűlnek a Kárpát-medence településein, vagy a világon bárhol szórványban élő magyarok, hogy felelevenítsék az 1848. évi dicsőséges március 15-e történéseit – kezdte beszédét Görgényi Ernő.

– Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc halhatatlan és megunhatatlan története a legszebbek közé tartozik, amelyet a magyarok minden nemzedéke úgy őriz kollektív és személyes emlékezetében egyaránt, mint a pásztorok a meséket, amelyeket a tűz körül estéről-estére megosztanak egymással: noha mindnyájan tudják a történeteket, de melengeti lelküket, amikor újra és újra átélik a valamennyiük által ismert eseményeket.

A polgármester kiemelte: a mindenkori hatalom csak akkor képes magáénak vallani a márciusi ifjak üzenetét, akkor képes valóban és szívből ünnepelni, ha lételeme a szabadság, a polgári jogegyenlőség és a testvériség, valamint képes küzdeni a nemzeti szuverenitásért. – Szerencsések vagyunk, hogy ma ilyen világban élhetünk. A rendszerváltozás óta törvényes nemzeti ünnepünk március 15., amikor a hivatalos Magyarország és a magyar néplélek egyaránt önfeledten ünnepel – fogalmazott.

Görgényi Ernő felelevenítette: Gyulán már a forradalom kitörésének első évfordulóját is méltóképpen megünnepelték. A híres gyulai kaszinó tagjai terjesztettek ez iránt indítványt a vármegye közgyűlése elé, melyet az elfogadott és utasította a városokat és községeket, hogy 1849. március 15-én hazafias ünnepet tartsanak. A fellobogózott gyulai utcákon már reggel óriási néptömeg hullámzott, a közeli községekből is sokan érkeztek városunkba. Az eseményen jelentős adományok gyűltek össze a honvédek, a sebesültek és bizony, a foglyok ellátására is. Ekkorra ugyanis már hadban állt Magyarország, sok ezer honvéd hullatta vérét a szabadságért és Magyarország nemzeti érdekeiért.

– Pedig a forradalom békésen indult – mondta a városvezető, hiszen a több évtizeden keresztül parlamenti eszközökkel küzdöttek a magyar érdekek érvényesítéséért a Habsburg Birodalmon belül, ráadásul olyan államférfiak, mint Széchenyi István, Kossuth Lajos, Eötvös József, Deák Ferenc, Batthyány Lajos és Szemere Bertalan, akik az elnyomó hatalommal szemben ők valóban a magyar népet képviselték.

A polgármester felidézte a 12 pont kinyomtatásának történetét, majd azzal folytatta, hogy Magyarország nem a csatatéren, hanem a törvényhozásban kívánta megvalósítani forradalmi programját. Az áprilisi törvények történelmi léptékű változásokat hoztak. Az országgyűlés eltörölte az úrbéri szolgáltatásokat, azaz a jobbágyságot, törvényt fogadott el a közteherviselésről, a népképviseletről, a sajtóról, a független, felelős magyar minisztériumról és más sarkalatos kérdésekről.

– Egy új világ kezdődött, ám ezt az új világot még be kellett volna lakni. Erre a történelem sajnos akkor nem hagyott esélyt, nem adott időt. Ám voltak érdekes esetek, melyek megmutatták, hogy a szabadság nem csupán lehetőség, de felelősség is. A szabadság adta lehetőségekkel meg kell tanulni élni, ki kell alakítani a szabadság rendjét, mert a szabadság csak akkor jótékony adomány, ha kialakítjuk és megtanuljuk gyakorlásának rendjét.

Görgényi Ernő beszédében elmondta Németgyula és Magyargyula egyesítésének kálváriáját, majd a korabeli európai helyzetre tért át: mint mondta, az osztrák csapatok katonai győzelmet arattak az észak-itáliai felkelők felett, így már nem kellett kétfrontos háborút vívniuk. Megmutathatták igazi arcukat: Bécsben úgy döntöttek, hogy elérkezett az idő az áprilisi törvények egyoldalú, ha kell, erőszakos módosítására, a katonai erő alkalmazására. Elkezdődött a magyar nép szabadságharca, amelyből a magyar- és németgyulai polgárok is derekasan kivették részüket.

Hangsúlyozta: A Habsburg Birodalom végül nem tudta katonai győzelmét politikai győzelemmé változtatni, hiszen az 1867-es kiegyezés során mégis kénytelen volt elfogadni a 48-as követelések nagy részét.

– A magyar nép lelkében azóta is mélyen él a szabadság és a nemzeti függetlenség feltétlen tisztelete. A magyar emberből egyik diktatúra sem tudta kiölni a szabadságvágyat. Történelmünk során pedig megtanultunk világos különbséget tenni az elnyomás és a szabadság között – fogalmazott, majd hozzátette: a hatalomra éhes szájak hiába kiáltanak önkényuralmat a szabad világra, tudjuk, hogy ezt csak azért teszik, mert nem őket támogatja a demokratikus többség, mert nem az ő szájuk íze szerint történnek a dolgok.

Kiemelte: a szabadság és a nemzeti függetlenség feltétlen tisztelete nemzedékről nemzedékre öröklődik, így ahogyan anno ők, úgy a mai óvodások is elsétálnak a Petőfi-szoborhoz és elviszik oda nemzeti színű zászlócskáikat, melyeket a szobor körüli virágágyások földjébe tűznek.

– A nagy koszorúk körül a kis zászlók azt üzenik, hogy a jelen és a jövő nemzedékei egyaránt közösen vallják az egykori márciusi ifjakkal: legyen béke, szabadság és egyetértés – zárta beszédét Görgényi Ernő.

A beszéd után a Kaláka együttes adott ünnepi műsort, amelyben közreműködött Lázár Balázs színművész, a Calliope Színjátszó Kör és a Körös Táncegyüttes. Az ünnepség a koszorúk elhelyezésével zárult.