Martinkó Károly kötetét mutatták be a kommunizmus áldozatainak emléknapján
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Szinte üres bőrönddel érkezett Hódmezővásárhelyről Gyula városába Martinkó Károly újságíró, jogász, nyomozó, nyugalmazott rendőr alezredes, így akik azzal a szándékkal jelentek meg az író-olvasó találkozón, hogy könyvet is vásároljanak tőle, nem jártak sikerrel. A Hittel, szívvel és fegyverrel című kötetet, amelybe a szerző az 1956. évi forradalom máig ismeretlen hőseinek történeteit gyűjtötte össze, mind elkapkodták az előző helyszínen.
Jóllehet a könyvnek nincsenek gyulai vonatkozásai, nagyon sok tanulságot tartalmaz, mondta köszöntőjében Dézsi János könyvtárigazgató, és ezt maga Martinkó Károly is megerősítette. A szerző ezt követően több érdekes részletet emelt ki legújabb kötetéből, és aláhúzta, ezek összegyűjtésében az is inspirálta, hogy rendőráldozatokról is hírt adnak.
Az író elsőként azt az 1956-os jászberényi esetet vázolta fel, amely máig az egyik legfőbb szívügye. Felidézte: a forradalom kitörését követő napokban a jászsági városban állomásozó szovjet páncélos zászlóalj parancsnoka utasítást kapott arra, hogy a vasárnapi mise után nyisson tüzet a katolikus templomból kilépő hívekre. A tiszt azonban ezt megtagadta, a szovjet egység katonái ezért kivégezték. Holttestét előbb a laktanya területén hantolták el, majd egy évre rá betették az egyik névtelen katonasírba.
Martinkó Károly azt állítja, rengeteget tett azért, hogy a több száz emberi életet megmentő szovjet katonát rehabilitálják, kérelmei azonban nem vezettek eredményre. Az ügyben az orosz elnöknek, Vlagyimir Putyinnak is írt, ám tőle sem jött még válasz.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
A könyvbemutatón annak a mezőkövesdi kislánynak, Tóth Máriának a történetét is meghallgathatták a jelenlévők, aki 1956. november 4-én útját állta a fővárosba tartó szovjet harckocsiknak. A szerző azt nehezményezi, hogy az egykori hős még egy emléktáblát sem kapott a településen, pedig szerinte ennek megléte fellendíthetné a hely idegenforgalmát.
Az egri úszóolimpikonnal, Kádas Gézával sem bánt kegyesen a sors, vélte Martinkó Károly. A sportolót nyolc év börtönbüntetésre ítélték a forradalom leverését követően, amit igencsak megszenvedett. A rendőr író közbenjárására azonban kapott a helyi sportmúzeumban egy szobrot, és szintén az ő húsz évvel ezelőtti felvetésére egy utcát is elneveztek róla a hevesi megyeszékhelyen.
Ugyancsak Egerhez kötődik az Ausztráliában élő Kolozsy Alex szobrászművész megalázása. Az alkotó még gyermek volt, amikor belesodródott a forradalom harcaiba, és szemtanúja lett annak, hogy három társát lelőtték. Ezt formába is öntötte Eger számára, a plasztikát fel is állították, azt viszont nem voltak hajlandók kiírni mellé, hogy egy hajdani szabadságharcos műalkotása, mutatott rá a nyugalmazott nyomozó.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Az író Dózsa László színművész többszörös halálára és csodával határos megmenekülésére, is utalt, hisz ezek mindenike szintén az 1956-os forradalomhoz kötődik, majd elpanaszolta, hogy sem a clevelandi Kossuth-szoborról készült rádiós riportját, sem a többit nem akarják már műsorra tűzni a közszolgálati adók, nagyjainkat, valódi értékeinket elfeledték.
Martinkó Károly negyven éven át volt a Magyar Rádió munkatársa, de dolgozott a Budapest Televíziónál is, nyomozásokban pedig még mindig kikérik a véleményét. Bejárta a világot és tizenhét könyvet írt, főként nagy nyomozásokról, bűnügyekről, gyermekmentő rendőrökről.