kiss lászló és orcsik roland beszélgetésével indult az előadássorozat
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Orcsik Roland már sokadik alkalommal érkezett Gyulára, és most is – ahogy mindig – egy új kötet, a Fantomkommandó bemutatása volt az apropó. A mű a kilencvenes évekbe, a délszláv háborúba kalauzolja el az olvasót, ahol a kamasz főhősök elszenvedik a harcok borzalmait, miközben zenekart szeretnének alapítani.
A téma kiválasztása nem véletlen, hiszen a szerző Óbecsén, a Vajdaságban született, amelyet épp a harcok miatt kellett elhagynia. Ahogy azt Kiss László megjegyezte, a közelmúltban számos ilyen és ehhez hasonló témával foglalkozó könyv jelent meg. Orcsik Roland szerint ennek ahhoz is köze van, hogy ami a valóságban taszít, az az irodalomban vonzó lehet.
Mint mondta, sosem tervezte, hogy ezt a témát taglaló könyvet ír, egyszerűen ezt hozta az élet. Még gyerekként találkozott először a háborúval, hiszen a nagyapja a második világháborúban harcolt, addig apja a korábban említett harcokból vette ki a részét. Amíg előbbi hallgatott a történetekről, addig édesapja mesélt neki, ezeket részben meg is írta a Fantomkommandóban.
Kiss László kiemelte, hogy ő a kötet címét szerette volna az este címének is megadni, de a szerző a Kentaur kommandó mellett döntött. Orcsik Roland ezt azzal magyarázta, hogy így egyszerre utalnak a könyv címére is, valamint a „kentaurtapasztalatra”, amely a több kultúrához való tartozást jelenti, nem mellesleg jól leírja a kisebbségi létet is.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az idő rövidsége miatt további szó csak a Mahler letöltve című kötetről esett, amelynek borítóján egy Maurits Ferenc-grafika látható. Az író ezt azzal magyarázta, hogy amikor Mahler zenéjét hallgatja – aki rendszeres ihletforrás is – akkor automatikusan Maurits alkotásai ugranak be neki, és fordítva. Készülő regényéről Orcsik Roland nem szeretett volna túl sokat mondani, de annyit elárult, hogy „köze van a hullámokhoz”.
Az este egy könyvbemutatóval folytatódott, majd Fodor György nyelvész, az Erkel Ferenc gimnázium tanárának előadása következett, amelyben azt a kérdést fejtegette, hogy nyelv vagy nyelvjárás-e a székely? Az előadást röviden össze lehetne foglalni azzal, hogy a kérdőjel csak még nagyobbra duzzadt a fejünkben, de akkor igazságtalanok lennénk, mert egy színes és érdekes összefoglalást hallhattunk a székelyekről.
A székelyek egy magyar tudatú, magyar nyelvű népcsoport, akiknek eredetéről nagyon keveset tudunk. Ugyan rengeteg elképzelés van a származásukról – többek között eredeztetik őket az avaroktól, kunoktól, kavaroktól és türköktől is – de a legtöbb elképzelésre nincs igazi bizonyíték.
Fodor György a mostanában zajló katalóniai helyzethez hasonlította a székelyek helyzetét is, akik rendelkeznek saját zászlóval és himnusszal is, csak éppen saját területük nincs, ám többször próbálták kivívni a függetlenedést. Az önrendelkezési kívánalmuk 2006-ban csúcsosodott ki, amikor kiadtak egy 12 pontból álló kiáltványt, amelyben többek között a Székely Köztársaság elismerését szerették volna elérni.
Az előadásban szó esett a rovásírásról és a székelyek tipizálásáról is – valószínűleg mindenkiben egy kalapos, bajszos, idősödő férfi ugrik be, a kezében bicskával, ha a székely szót hallja – valamint olyan székely szavakat is hallhattunk, amelyek elméletben magyarul vannak, de mégsem értjük őket. Az előadásban felvetett kérdésre tehát választ nem kaptunk, de talán mindenkinek felkeltette az érdeklődését a téma iránt.
fodor györgy
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Péter
