Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Úgy tűnik, az Úr is képtelen meglenni idétlen és útszéli tréfák nélkül alcímmel nyílt tárlat

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • G. K. E. • KULTÚRA • 2017. július 04. 09:15
Úgy tűnik, az Úr is képtelen meglenni idétlen és útszéli tréfák nélkül alcímmel nyílt tárlat
Dr. Árvai József első egyéni kiállítása tekinthető meg a gyulai művelődési házban

Mémoires Des Mémoires a címe dr. Árvai József első önálló kiállításának, amely az Erkel Ferenc Kulturális Központ földszinti galériájában nyílt meg július 3-án a képzőművész jelenlétében. A gyulai tárlaton 26 kép tekinthető meg díjtalanul július 30-ig. 

Dr. Árvai József kiállítása az Erkel Ferenc Kulturális Központ földszinti galériájában

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Beszterczey Attila színművész Reményik Sándor Vissza című versével köszöntötte a tárlatnyitó közönségét hétfő délután a galériában. A kiállítást Durkó Károly, Gyula város önkormányzata oktatási és kulturális bizottságának elnöke ajánlotta az egybegyűltek figyelmébe.

– Vannak emberek, akik tudnak valamit, amit mi nem. Akik felülről és szabadon szemlélik az életet. Látnak, megélnek, megismernek valamit, valakit, és ha önmagukba bezárkózva is, de értéket örökítenek át az utókornak. Ilyen dr. Árvai József is – fogalmazott méltatásában Durkó Károly.

Dr. Árvai József Kispesten született 1932-ben. Itt, Orosházán és Szegeden járt iskolába. Tanár akart lenni, de végül jogot végzett. Gyulán ifjúságvédelmi területen dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Tudományos munkát is folytatott, tanulmányokat, főiskolai tankönyvet írt. Munkatársaival baráti viszonyt ápolt, a humor volt köztük a legfőbb kapocs. Két fia és három unokája van. Fiai hozzá hasonlóan jogi egyetemen diplomáztak.

 

A tárlatot Durkó Károly nyitotta meg 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Dr. Árvai József életét a művészet, és az ezzel párhuzamos kapcsolatok alakították. Édesapja koreográfus volt, ő pedig már 6 éves korában zongorázott. Szegeden dzsessz tanszakra is járt, a Vigadóban és az egyetemi klubban többször fellépett. Ma is szeret komponálni, ezzel unokájának, Kristófnak szerez rengeteg örömöt.

A képzőművészettel saját bevallása szerint nem tervezett közös életet. Jóllehet már a kispesti polgáriban felismerték rajztehetségét, hiába javasolták, hogy induljon el ebbe az irányba. Ő sem nagyon, de az édesapja sem akart hallani arról, hogy a napi 3-4 órás zongoragyakorlat mellett művészeti tevékenységre is áldozzon drága idejéből.

Aztán a sors úgy hozta, hogy a második világháború alatt a család Tótkomlósra került. A falu romantikája, a segítőkész emberek szokásai, a babonák, a gyógyító öregasszonyok, és az átcsavargott nyári éjszakák varázsa teljesen lenyűgözték a kamaszodó kisfiút. Emellett az is hatással lehetett rá, hogy két festőművész barátja, Szokolay Sándor és Lehoczky András állandóan akvarellezett, rajzolt a piacon és a strandon. És persze Izbék is inspiráló volt számára.

 

Dr. Árvai József

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Pályájára nézve meghatározó volt még Ezüst György, Süle István és Bozsó János barátsága Kecskeméten, Bálint Endre kiállítása, találkozása Bényi Lászlóval, és a nagypapa-kölyök féle szentendrei kapcsolat Czóbel Bélával. Abban a városban, amelynek festőként mindent köszönhet. Soha el nem múló szeretettel emlékezik továbbá Dömötör János múzeumigazgatóra, aki az 1980-as években arra bátorította, hogy fesse le élményeit, majd az ebből induló érzelmeit. Ennek a biztatásnak köszönhetően kerülhetett be a Paraszt mítosz című képe az egyik országos tárlatra. Somogyi Zsigmond gyűjteményébe is jutott festménye, a műről Németh József hódmezővásárhelyi művész fogalmazott meg értékes és támogató mondatokat.

A gyulaiak közül szeretettel gondol Koszta Rozáliára, aki arra kérte, kerülje a szép képeket. Meskó Annára, a fehér színek mesterére, és Domokos Imrére, aki felhívta figyelmét a szürke színhatások erejére. De emlékszik József Dezsőre is, aki nem azt mondta egy képére, hogy rossz, hanem finoman és elegánsan csupán ennyit jegyzett meg: merész. Jelen pillanatban Székelyhídi Attilát várja vissza Gyulára.

Simonyi Imréhez és Kohán Györgyhöz izzó kapcsolat fűzte. Simonyinak egyszer visszajuttatta elkobzott verseskötetének kéziratát, most pedig neki ajánlja a Mémoires Des Mémoires – Úgy tűnik, az Úr is képtelen meglenni idétlen és útszéli tréfák nélkül című kiállítást. Annak ellenére döntött így, hogy a Kékszakállú című tabló, amely elsősorban hozzá kötődik, nem szerepel a tárlaton (az idők során ugyanis valahol elmaradt).

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Dr. Árvai József Kohánról is sok történetet őriz. A művészről, akivel állítása szerint nehéz volt beszélgetni. Sosem felejti el azt az esetet, amikor Kohán térdelve készített vázlatokat egy hatalmas bikáról, ő pedig 30 méterre tőle futásra készen állt. Miután a rajzokat befejezte, felállt, összecsomagolt, és elsétált. Nem féltél?, kérdezte később tőle Árvai. Ugyan, válaszolta Kohán, két magányos bika sosem bántja egymást.

A művelődési ház kiállítója részt vett már csoportos kiállításokon, egyénit viszont még nem rendezett, mutatott rá Durkó Károly a megnyitón. Húsz-huszonöt éve többnyire már csak grafikákat készít, kizárólag az érzelmei alapján alkot, és nincsenek tematikus választásai. Művészetére nagy hatással van az irodalom, A zsidó Jézus című könyv is. Főművei közé sorolja A lehajló Krisztust, amely értelmezésében az ártatlanul szenvedők emlékezetének képe. A holokausztot idézi, amelyből az édesanya kiemeli gyermekét, Jézus pedig letépi kezét a keresztről, hogy megölelje. Magához vegye, mert ő mindenkié.

Dr. Árvai József legközelebb Lakatos Tiborral és Steigerwald Istvánnal szeretne közösen kiállítani. 

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)