Fotó: internet
Édes, drága egyetlenem!
Holnap lesz egy hete, hogy elmentetek. Levelet még mindig nem kaptam, se tőled, se a többitől. Miért nem írtál? Nem volt időd, vagy miért nem? Mamádtól is már kérdeztem, hogy neki írtál-e. Neki bizony igen!, nekem meg nem. Megértelek, az otthon fontosabb, de azért rám is gondolhatnál. Én még mindig nem dolgozom sehol, csak lopom a napot. Kérlek, tájékoztass részletesen arról, hogy milyen az a kulimunka, mennyi az órabér, a vidék, az élet, a koszt, hogy van-e mit ennetek. Ám főleg az érdekel, neked van-e mit. Szeretnék ott lenni, veled lenni, de nem engednek elmenni. Ezen a nyáron nagy változás fog bekövetkezni az életemben, érzem, tudom. Ti csak dolgozzatok szorgalmasan, én idehaza fogom továbbra is lógatni a lábamat, várni a fordulatot a hullámok között!
Kár, hogy be kell fejeznem, mert indul a kocsi, ami viszi a levelet.
Add át üdvözletemet a fiúknak is!
Ezer, ezer csók:
Böbéd
