az új nemzedék már ott volt
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A kiállítás megnyitójának baráti jellegét és a ritka alkalom szellemiségét remekül tükrözte, hogy a város összes fotóművésze jelen volt, és igyekezett lencsevégre kapni az eseményt. 11 szerző 84 fotóját (ebből 12 fekete-fehéret) helyezték el a falakon. Képzettség szerint a teljesen amatőr élményvadásztól a profi fotósokig. A képek minősége és tanúságtétele azonban egészen mást mutat. Egytől egyig jól megkomponált alkotásokról van szó, amelyek olyan életképek, amelyekhez kiváló, szemlélődő és a pillanat múlandóságának szépségét is megörökíteni vágyó tehetségek szükségesek.
A szemlélődésről id. Bánfi Barnabás fotóművész szólt bölcsen a megnyitóbeszédében: „Akinek fényképezőgép kerül a kezébe, az először a családot, közvetlen környezetét veszi célba. Később többet kattintgat, majd lassan elkezd folyamatosan csak úgy fotózgatni, és kezd kialakulni egy érzékeny, vibráló látásmód, majd egyedi szemlélet.”
A fotográfia megtanít látni, felfedezni, átszűrni, értelmezni, újrateremteni. A fotós elmondhatja véleményét, értékítéletét, a megfelelő pillanatban lenyomott exponálógomb segítségével évtizedes emlékeket idézhet fel. A fényképezés ma már olyan művészet, amelyhez nem elég gyorsnak lenni, kell a gondolkodás képessége és a tehetség is. Hiszen aki közöl, annak van felelőssége azon az éles határvonalon táncolni, amely a valóság és képzelet határán egyensúlyozva feszül. Ehhez kell a tapasztalat. Korniss Mihály fotóművész szavain keresztül: „A »fényképez« szónak szerencsés szinonimája a magyar nyelvben: »megörökít«. Érzékelteti a múló idő megragadásának, a tünékeny világ megőrzésének szándékát. Idő és fényképezés elválaszthatatlanok. Az exponálás egy pillanatot búcsúztat: a jelenből a gombnyomás pillanatában múlt lesz. A képen annak lenyomatát őrizzük – ami volt.”
...és ő az utolsó gyulai reneszánsz ember, a pista
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Szerencsére ezzel a kiállítással a két évtizedes emlékek újra előbukkannak és hálásak lehetünk, hogy betekinthetünk a QT kulisszatitkaiba. Olyan természeti csodák vagy emberi teremtett értékek sorjáznak szemünk előtt a falakon, a keretekben, amelyekre méltán lehetünk büszkék. 21 év tanúságtétele, csillagtúrái, Gyuláról egy nap alatt bejárható dimbes-dombos történelmi magyar területek elevenednek meg: Székelyudvarhely, Kassa, Orfű, Pálháza, Salgóbánya, Gyula (mert itthon nyaralni is különleges), Mór, Esztergom, Eger, Szarvas, Torockó, Eszék, Komárom, Toroczkó 2.0, Jád-völgy, Köröstárkány, Domokos, Aggtelek, Boga-völgy, Al-Duna. Csak egyetlen alkalommal maradt el létszámhiány miatt, a 17. évben, különben minden utazás 70-80%-ban ugyanazokkal a barátokkal, 10-20%-ban pedig új emberekkel indul – tehát a jókedv, az összeszokottságból fakadó emelkedett hangulat eleve elrendelt. A felsorolásból kitűnik, hogy mindig van valamilyen személyes indíttatás a helyszínek kiválasztásában.
Jómagam a Domokos névnél figyeltem fel először (a 18. évben), és emlékszem is, amikor Pista elhatározta, hogy ezt az utazást a középső gyermekének megkésett névadójává és a felnőtt lét megkezdésének ünnepévé szenteli. A területek egy része szándékosan az alföldi ember vádliizomzatát átalakító és ellazító hegyvidék, ahol mindig közbe jöhet valamilyen meglepetésfaktor. Ilyenkor Kukár mester csak megemlíti: „Édesanyám neve Dalmadi Róza, őhozzá kell fohászkodni!” Humorban, össze- és kitartásban sosincs hiány, minden résztvevő hatalmas elánnal számolt be a túrákról, miután Beszterczey Attila tárlatgazda egy kis borozásra és pogácsafogyasztásra invitálta a jelenlévőket. Közben kattogtak a fotók, szélesedtek az emlékező mosolyok és röpködtek a bölcs gondolatok. Egy picit mindannyian egy QT részesei lehettünk, ugyan busz, hegyek és napsütés nélkül.
itt pedig két kollégánk, Szabolcs és brigi, a fényképezőgép mögött (és a falon) pedig csuszi
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Talán a fényképezőgép az egyetlen eszköz, amellyel az ember képes megállítani az időt. Örömünkre szolgálhat, ha megtekintjük e kimerevített emlékhalmazt.
