...és a „publikum”
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A bál alkalmat teremt a harmadikos évfolyam végzősöktől való búcsújára, amelyet a tanórák és kiemelkedő személyek paródiája, közös tánc bemutatása, a frissen megválasztott diákigazgató beszéde és a bálkirálynő és -király nyitótánca jellemeznek. Ez követően hajnalig tartó, igényes, élőzenés, klasszikus bálazás kezdődik. Immár 3. éve a felhőtlenebb szórakozásnak az Erkel Ferenc Művelődési Központ Vigadója adott otthont.
„Az Erkel bál a nagy szerelmek találkozásának és felbomlásának estéje, ahol bőven van lehetőség táncolni, öltözni, vetkőzni, elázni, megfázni, mentőzni”. Higgyük el, hogy így van, hiszen az idézet jómagamtól származik, és én tapasztalatból beszélek. Mindig előre figyelmeztetem a diákjaimat – az osztályomat különösen, hiszen még csak elsősök, tudniuk kell, milyen egy tisztességes Erkel bál. 15. alkalommal a hátam mögött sem éreztem magam vénnek. Hogyan is tehetném, ha minden szereplőt ismerek, minden évben várom, mivel rukkolnak elő a harmadikosok. Ez évben egy remek tanóra-paródia került a színpadra, amelynek különlegességét az adta, hogy minden személyhez és szituációhoz a megfelelő zenét játszották szintetizátoron, a végén pedig egy kreatívan megírt slam foglalta össze az elmúlt három és fél esztendő tanulságait. A tanórát egy paródiavideó követte, amelyben a legjellegzetesebb karaktereket láthattuk a humor szemüvegén keresztül. Előkerült a dohányzás, a szerelem, a gyúrás, a sport, a késések, a tanulósok, a nem tanulósok, tökéletesen elkapott tulajdonságok. A képi anyagot a LEG-ek átadása egészítette ki, amely tulajdonképpen az elsős szecskabál után egy kerete a négy esztendőnek – az a menő, aki mindkét alaklommal kap oklevelet, mert valamivel kivívta a felsősök, később az alatta járók tiszteletét. LEG-nek számított az az élő táncshow is, amelyet egyelőre nem báli ruhában, hanem a megfelelő osztályok kampánypólóiban adtak elő a harmadikos lányok. Mivel a bált közvetlenül egy nappal a diákigazgató-választás előzte meg, így idén Braun Dánielnek (12B) adatott lehetőség, hogy a színpadon köszöntse a jelenlévő osztálytársakat, és megoszthatta gondolatait, terveit a jövőre nézve. A 12B mindent vitt, akár két éve a 13E, hiszen ebből az osztályból indult az a két bálszépe jelölt, akiket a legtöbben szavaztak meg: Ali Aida és Bozó András indíthatták a bált a kezdőtáncukkal, amelyet mindenki lelkesen követett.
...VOLT EGY TÁNC; a bálszépe: Ali Aida és Bozó András
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Elsőként az egykori és jelenlegi erkelesekből álló, gyulaiak számára már ismerős névként csengő Get over it zenekar szolgáltatta a ritmust a tőlük elvárható magas színvonalon. Őket – szintén hagyományosnak mondhatóan – a Hevesi Hapyy Band követte. A formáció ezúttal is hatalmas bulit csapott, nem csak az ereinkbe tért vissza a vér, hanem a városból is időben visszaérkeztek az éhezők viadalát megvívó, görbe utat tévesztők. A hangulat 11 és éjfél között érte el a csúcspontot. Töményen és projektszerűen fogyott a NaturAqua, halomban álltak a megfáradt báli cipők a tánctér több pontján, fényesebben virítottak a rúzsok és sminkek, fogasra kerültek az álszemérmet őrző kiskabátok, kialakultak a keringőhöz a klikkek, és a kinti kerengőn is jól mentek a flipek – akadt azonban olyan, aki nem kabáttal játszott. A klasszikus báli szókincsbe az est tanulsága után érdemes felvenni a következőket: Erkel-feeling, rongyláb-effekt, finomhangolás, csókcsaták, Edda-kör, álomruha, D-Art Dzsé Vader, de legfőképpen: a CÉG.
Minden ellátogató nevében írhatom, hogy ennek a rendezvénynek olyan varázsa volt, amely üde színfolt nem csak az Erkel Ferenc Gimnázium tanulóinak, hanem minden bálozónak az életében. Ennyi csodálatosan szép ruhakölteményt és hölgykoszorút, ennyi feszült ingben lazuló, sármos fiatalembert, ennyi kortalan pedagógust, ilyen igényes hangtechnikát kívánok jövőre is. Addig pedig Boldog, Békés Karácsonyi Ünnepeket és Áldott Új Esztendőt!
