Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - 1956 decembere Gyulán

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Erdmann Gyula • MAGAZIN • 2016. december 31. 12:19
1956 decembere Gyulán
Gyulán 25-en kerültek börtönbe, 27 embert internáltak, Váriban a két halálos ítélet mellé 12 börtönbüntetés és 6 internálás járult
1956. november 4-től a hó közepéig a szovjet tankok özöne és a Vörös Hadsereg gyalogosai mindenütt vérbe fojtották a magyar szabadságharcot. Ez azonban korántsem jelentett gyors kommunista hatalomátvételt (visszavételt). A november 7-én szovjet tankban Budapestre érkező hazaáruló, „muszkavezető” Kádár János 10-én elrendelte, hogy a forradalom előtti helyi vezetők térjenek vissza (zömük ugyanis elmenekült, háttérbe húzódott, egyes tanácsi, ill. pártvezetők a szovjet csapatoknál találtak menedéket október 23. után). Kezdtek is visszaszállingózni, elfoglalták vezető helyeiket, ám újabb döbbenet érte őket: a lakosság 90%-a a forradalmi bizottságokra hallgatott, azok kezében maradt a valódi vezetés, hiába rendelte el Kádár, hogy a forradalmi bizottságok csak tanácsadó szervként működhetnek. Békéscsabán pl. a kommunista Blahut Jánost, volt vb-elnököt a városi tanács nem engedte visszatérni. Számos helyen ugyanis bölcsen döntöttek, a visszatérő tanácsi végrehajtó bizottságok (vb) és a forradalmi bizottságok együttműködve, személyes átfedésekkel vezettek. December közepéig így az ország nagy részén a hatalom ténylegesen a forradalmi bizottságok (munkástanácsok, nemzeti tanácsok) kezében volt, hiszen mögöttük állt a nép túlnyomó zöme. Példaként: Csanádapácán a vb és a forradalmi bizottság együttesen küldte el a régi, rákosista vb-elnököt.
____Eredeti-forradalmi_nepgyules_gyulan.jpg

forradalmi népgyűlés gyulán

 

Gyulán november 11-én már Enyedi G. Sándor, a régi tanácselnök elnökölt a vb-ülésen, amely úgy döntött, hogy a működőképesség érdekében Nádházi Jánost, a forradalmi bizottság köztiszteletben álló elnökét nevezi ki vb- elnökhelyettesnek: nélküle akkor semmire sem mentek volna. Ugyanez történt Orosházán is, ott Nagy Lajos forradalmi vezető lett vb-elnökhelyettes. A párt- és tanácsi vezetés mindkét városban köszönetet mondott és elismerését fejezte ki a forradalmi bizottságok békés munkájáért. 1957 tavaszától már másként viselkedtek…

November közepétől jelentős volt a munkástanácsok szerepe is. Ezek működését Kádárék egyelőre engedélyezték. Így több helyen a forradalmi vezetők munkástanácsi vezetők (is) lettek. A munkástanácsok vertikálisan is szerveződtek. A községi, városi tanácsok küldötteiből megyei munkástanácsok fejlődtek, és működött a Nagy-budapesti Központi Munkástanács is szinte ellenkormányként Kádárékkal szemben, és szervezte a novemberben végig tartó sztrájkokat, főként a szovjetek távozását követelve. Gyulán november 12-én a városi munkástanács ülésen Nádházi János ismét (mint október 27-én) remek beszédet mondott kijelentve: a munkástanácsok vezessék az üzemeket, de „megalkuvás és bosszú nélkül”. Állást foglalt a szabad választások és a függetlenség mellett. A Vörös Hadseregre utalva igyekezett reményt kelteni: „A fegyverek csak ideiglenesen győznek, aki a lelkeket meg nem hódítja, véglegesen nem győzhet!” A Nagy-budapesti Központi Munkástanács december 11–12-re országos sztrájkot hirdetett, válaszul a terrorgépezetét már intenzíven építgető Kádár 9-én a szovjetekkel verette szét és oszlatta fel a számára életveszélyes Központi Munkástanácsot. Statáriumot hirdettek, de előtte még december 8-án megfélemlítésül eldördült a gyilkos salgótarjáni sortűz, mely több mint ötven fegyvertelen tüntetővel végzett.

 

____Eredeti-keritesfelirat_1956_november_0.jpg

üzenet egy gyulai kerítésen 1956-ban

 

Kádár már novemberben szervezte a karhatalmat, csupán a szovjet tankokra hosszú távon nem építhette a hatalmát. Főként volt kommunista pártvezetőkre, a forradalomkor leváltott vállalati, tanácsi vezetőkre számíthatott, akikben égett a bosszúvágy azok ellen, akiknek volt merszük október 23. után pár nap alatt a helyükbe lépni és zökkenőmentesen végezni a települések igazgatását. Az október végén feloszlatott ÁVH tisztjeinek jelentős része is „szolgálatra jelentkezett”. December elején Budapesten már 5 500, vidéken 5000 fő (Békésben 120) volt a karhatalom, az ún. pufajkások száma. Még kevesen voltak, de a szovjetek által állig felfegyverzetten megteltek szadista tettvággyal. Gyulán, december elején Nádházi Jánosék még meggátolták a helyi karhatalom szervezését, sőt az MSZMP munkahelyi szervezését is. Nádházi társaival ekkortájt részt vett a rendőrség állománygyűlésén, és megkérdezte: a nép mellett állnak, vagy sem? A rendőrök egyhangúan döntöttek a nép mellett! Így volt ez már októberben is, a rendőrök és katonák együtt meneteltek a tüntető tömegekkel. Egy kivétel volt, Tóth Gyula rendőrkapitány, aki a forradalom alatt is kétkulacsos volt, majd decemberben Csabán pufajkás lett. Pufajkás lett pl. Szilágyi István, Vári forradalomkor eltávolított vb-elnöke, a horthysta altisztből lett rákosista, embertelen tanácselnök, aki a szabadságharc idején Molnár Mihály forradalmi bizottsági elnök védelmét élvezte (számos vári lakosnak lett volna alapos oka nekimenni). 1957 tavaszától hálából a politikai, koncepciós perekben a vádak hazug tanúja lett. A karhatalmisták szadizmusa, kegyetlenségeik sora most nem tárgyalható, az egy másik – nem épületes – történet.

December volt az utolsó, de annál bátrabb és nemesebb forradalmi erőfeszítések ideje. A december 4-i budapesti sokezres, fekete fejkendős asszonytüntetés jelentette a nyitányt. Az asszonyok a szovjet kordont semmibe véve vonultak a Hősök terére, és virágokkal borították be az ismeretlen katona emlékművét, a forradalom elesettjeire emlékezve. Gyulán december 6-án jelent meg Nádházi János kiváló cikke a Gyulai Hírlapban, mely szerint Rákosi a nép nevében, de a nép kirekesztésével új osztályt hozott létre: a káderek parazita osztályát. Aznap délelőtt 8 ezer fős néma tüntetés zajlott városunkban. A gyárak szirénái jelezték a felvonulás kezdetét. Nádházi viszont nem maradhatott néma. Beszédében október 23. szellemét idézte, és kitartott a forradalom céljai mellett. Szovjet tankok közeledtek, így a tömeg még elénekelte a Szózatot, majd eloszlott. Délután viszont Gyulán is volt fekete kendős asszonytüntetés Sárdi Mártonné vezetésével. (Ő is szociáldemokrata volt korábban, mint Nádházi, M. Szabó András forradalmi polgármester és mások; a 30-as években sztrájkot szervezett a Harisnyagyárban, s ezért 3 hónapot ült. 1948-ban a kommunisták nem vették át a kierőszakolt pártegyesítéskor létrejött MDP-be.) A forradalom halottaira kegyelettel emlékezve koszorúzták meg a hősök emléktábláját a laktanya falán. Megemlítendő, hogy Békéscsabán, e napon 30 ezres tüntetés volt, a gyárak szirénázására állt le a munka mindenütt. Szovjet tankok között vonultak az emberek az I. világháborús oszlophoz, s ott tették le a forradalom mártírjait tisztelve és gyászolva virágjaikat. 6-án Váriban is tüntettek az asszonyok, kétezren voltak, Guti Zoltánné olvasta fel a forradalom egyik 12 pont-variánsát. 10-én ugyancsak Váriban meggátolták a régi tanácsi vb visszatértét, ugyanekkor Gyulán Nádházi szervezett 48 órás sztrájkot még a Nagy-budapesti Központi Munkástanács említett felhívását követve. A sztrájk a Kádár-kormány ellen 72 órás lett. 10–11-én Sarkadon is tömegtüntetések zajlottak, lefegyverezték a rendőröket, elzavarták a kommunista vb-elnököt, közben rendőrtisztet és ÁVH-st is megvertek. Szovjet tankok érkeztek, majd letartóztatások következtek… Battonyán és a szomszédos községekben már december 7–8-án nagy tüntetések folytak, új forradalmi bizottságot választottak, és követelték a karhatalom távozását. Battonyán háromezren tüntettek, határőröket fegyvereztek le, alaposan megvertek egy kommunista párttitkárt. Dombiratos az élen járt a térség mozgalmaiban, melyeknek a szovjet tankok vetettek véget.

____Eredeti-m_szabo_andras_1956.jpg

m. szabó andrás 1956-ban

 

December 13-án Gyulán délután 14–16 óra közt néptelenek voltak az utcák. Tüntetők adták ugyanis hírül, hogy aki ekkor az utcán lesz, az Kádár embere. Ez megtörtént Gyomán is, még 8-án. Az utolsó jelentős és tragikus kifejletű forradalmi eseményre december 17-én került sor városunkban. A szerveződő kádárista hatalom számára megbízhatatlan városi rendőrséget száz, Csabáról és a környékről érkezett karhatalmista vette körül, de volt ott szovjet páncélautó és géppuskával felszerelt teherautó is. Kisebb, majd egyre növekvő tömeg is a helyszínen és a sugárúton volt. A rendőrségen tartottak fogva néhány gyulai fiatalt, és őket akarták kiszabadítani. A karhatalmisták riasztólövéseket adtak le a tömeg fölé, néhány gellert kapott golyótól azonban hárman megsebesültek. Ezután a pufajkások egész éjjel randalíroztak Gyulán, teherautókkal száguldoztak, lövöldöztek, magánházakba hatoltak be. Így pl. benyomultak dr. Titz József járási főorvos lakásába is, az orvost alaposan megverték, ütlegelték. A fő ütlegelőt háromheti laktanyafogságra ítélték a látszat kedvéért, de az eljáró Sajti Imre járási-városi ügyész kijelentette: teljesen érthető a karhatalmista felbőszülése Titz „népellenessége” miatt. (Sajti Imrét a gyulai ügyészségről október végén három ügyész társával – ügyészségi döntéssel – eltávolították. Mány Erzsébet és Farkas Mihály, valamint 14 társuk – még említendő – tárgyalásán 1957. január 8-án már katonai ügyészként vett részt, s jelen volt e minőségében Mány és Farkas kivégzésén is. Ő rendelte el a nyomozást a rendet és békességet szolgáló Nádházi János és társai ellen, s ő fogalmazta meg és ismertette a hazug, akkor életveszélyes vádiratot is. Több más politikai, koncepciós perben is része volt – a bosszúállás jegyében.)

Váriban a gyulai hírek izgalmat keltettek, csoportosultak az emberek. Mány Erzsébet és Farkas Mihály Gyuláról mentek ki Váriba, s hírül adták, hogy a karhatalmisták Váriba is kimehetnek. Kettejük részvételével számos fiatal fegyvereket szerzett a határőrségen (ahol ellenállás nem volt), majd szabályos lőállást vettek föl a Fehér-Körös hídjánál Farkas Mihály segítségével, aki leszerelt katonatiszt volt. A pufajkások nem mentek ki Váriba, a fiatalok pedig hallgattak az idősebbek szavára, és visszavitték a fegyvereket. A statárium jegyében azonban nyomoztak utánuk, és 16 főt tartóztattak le közülük. A kecskeméti katonai bíróság kollégiuma dr. Mátyás Miklós hadbíró őrnagy elnökletével ítélkezett. Példát statuáltak, amit Kádár belügyminisztere, Münnich Ferenc személyes csabai részvételével is szorgalmazott. Így került sor a már említett két fiatal – karhatalmisták általi – szitává lövésére 1957. február 2-án hajnalban Békéscsabán. (Mátyás Miklós volt egyébként Nádházi János és társai perében I. fokon a vezető bíró.)

 

____Eredeti-many_farkas.jpg

mány erzsébet és farkas mihály

 

A megtorlásokat ezúttal nem részletezhetjük, s így csak arra utalok, hogy országszerte mintegy 400–450 halálos ítéletet hajtottak végre, s hasonló volt a pufajkások által – mindenféle jogi eljárás nélkül – agyonvertek száma. Békés megyében közel 700 ítélet született a mintegy 300 politikai perben. Kettő volt halálos: Mány Erzsébeté és Farkas Mihályé. A megyei megtorlásokban jelentős szerepe volt Szilágyi Istvánnak, aki Vári már említett, a forradalomkor elzavart tanácselnökéből lett pufajkássá. Gyulán 25-en kerültek börtönbe, 27 főt internáltak. Váriban a két halálos ítélet mellé 12 börtönbüntetés és 6 internálás járult.

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)