Most, mikor az EU befenyített, s leölése után a disznó nem nagyon tojik szaloncukrot a vidéki portákon, legfőbb ideje volt, hogy Gyulán is helyrepofozza a magyar publikum ízlését Bödőcs Tibor Böllérbalett című bő egy órás műsora, melynek aromája a jófajta pálinkáét idézi: azonnal érzi az ember, hogy üt, de nem hörög tőle, nem guvadnak a szemei, inkább csettint, hogy fú, de erős. Lehetett ízlelgetni a címbéli összetett szót, böllérbalett, elmés paradoxon, vajon mire számítsunk, a nyers, rögmagyar valóra, Ady és Illyés Gyula ugarjára, megfűszerezve Kosztolányi eleganciájával? És lehetett ízlelgetni utóbb, igen, ezt kaptuk, de ahogy megszokhattuk, s vártuk is, a legmagyarabb cseh, Hrabal nyelvén elővezetve. Hanyatlóban a hagyományos magyar kultúra, de van neki például stand-up comedy-je, még ha az, kicsi túlzással, one man show is. A jó formában lévő humorista ezt bizonyította október utolsó napjaiban az Erkel Ferenc Művelődési Központ színháztermében.
A Böllérbalett tökéletesre csiszolt mű: hosszúra engedett, kacskaringós, de saját medrét szépen megtaláló anekdotával indul, a dédelgetett sasfiókáról, mely szabadon engedése után visszatér („Elvitte a kakast”, imígyen panaszkodik a csalatkozott gazda), majd nagy távlatokat befutva, Amszterdamtól Erdélyen át Moszkváig, jön a kijózanodás, s akár a megidézett ragadozó, újból a magyar puszták bús düledékein találjuk magunkat. A visszataps utáni finálé az unokát kistraktorostul a kocsmába csábító, egyre ingerültebb nagyapa megunhatatlan nagyjelenete, pazar zárás. Szép ecsettel festett szép táj, lehet keresgélni rajta, merre ólálkodnak a fröccshiénák, hol épül Suttyó-Dubai, s az is kiderül, hogyan gondolkodnak a szellem óriásai a vidéki talponállókban.
Mindeközben nem csupán Keresztapa-paródiát hallunk a kukoricagóré kapcsán, s nem csak külhonból zoomolunk haza és fordítva, megannyi remek karikírozással, nyelvi-kulturális völgyeket és magaslatokat egyaránt megjárva, a politika is megkapja a magáét. Nem kormánypárti humor a Bödőcs Tiboré, de hát a kormánypárti humor amúgy is ritka, mint a jobbikos slammer – ugyanakkor finoman szólva nem ellenzékpárti. Ha ellenzék volnék, Bödőcs Tibor előadása alatt mélyen a székembe süppednék. Leginkább se-párti: megkerülhetetlen politikai vonatkozásai ellenére nem politikai kabaré a Böllérbalett. Mindenesetre, ha igaz a lózung, miszerint az erősebb kutya könnyebben jut a konchoz, számolnia kell azzal is, hogy előbb kapják lencsevégre a humor Gerald Durrelljei.
A hálás és értőn reagáló gyulai közönség se bukott meg a vizsgán. Gyanús, hogy egy stand-up-osnak állandó küzdelmet kell folytatnia a videómegosztó portálokkal, de megkérdőjelezheti ennek a hidegháborúnak az értelmét, hogy bár a nézők számára nyilvánvalóan nem volt ismeretlen egy-egy rádiókabarés poén, érzékelhetően úgy várták a csattanót, mint Tankcsapda koncerteken A legjobb mérget a rajongók.
Békés megye ezekben a napokban jól járt. Harmadjára látva a műsort, azt éreztem, a szegedi helykeresés és a békéscsabai hely-megtalálás után a Böllérbalettnek most, a gyulai előadás alkalmával forrt igazán a mustja, úgyhogy csak irigykedhetünk a másnapi orosházi fellépés közönségére. De várhatunk is, mondjuk, a következő turnéra, az új műsorral. Nem is kell sokat, és ezt jó tudni.
