A „Nemzetértelmezési kísérletek a kortárs vallási mezőben” címet viselő kutatás keretében vizsgáltam a radiális jobboldali csoportok viszonyát az egyházakhoz és általánosságban a valláshoz. Kelet-Európában az államszocialista rendszer összeomlása után, a radikális jobboldali ideológiák előtt új politikai tér nyílt meg. A radikális jobboldali csoportok kihasználva az új társadalmi és gazdasági rend veszteseinek elkeseredettségét és ellenérzéseit a globalizáció diktálta átalakulásokkal szemben, egy „nemzeti” köntösben megjelenő alternatívát igyekeztek kínálni az egyre elégedetlenebb tömegek számára. Magyarországon is hasonló folyamatok mentek végbe, aminek eredményeképpen a radikális jobboldali MIÉP 1998-ban bejutott a parlamentbe és 2002-ig a „hivatalos” politikai mezőben próbálta meg érdekeit képviselni. A magyarországi szélsőjobboldali mozgalmak aktivizálódását és a szélsőjobboldali ideológiák széleskörű terjedését 2002-től, a MIÉP választási bukásával és a Magyar Szocialista Párt győzelmével datálhatjuk. Az új kormány legitimitásának mérsékelt jobboldali körökből történő megkérdőjelezése és egy burkolt kormányellenes „népmozgalom” – az úgynevezett „polgári körök”– életrehívása teremtette meg azt a hátteret, aminek a bázisán új, szervezett radikális jobboldali csoportok kaphattak erőre. Az információs társadalom magyarországi fejlődésével párhuzamosan, a radikális jobboldal is megjelent a cybertérben és kialakította hálózatát: hírportálok, fórumok, könyvek, ideológiai segédletek váltak elérhetővé.
A magyarországi radikális jobboldal a társadalmi háttér tekintetében rendkívül heterogén képet mutat. Fő támogatóit a rendszerváltásban csalódott, a társadalmi státuszát és a hagyományos értékrendet féltő polgárok, a romló gazdasági helyzet következtében a nemzetközi cégekkel szemben ellehetetlenülő vállalkozók, munkanélküliek és növekvő számban ezek gyermekei, fiatalok, diákok képezik.
Ha a magyar radikális jobboldal és általánosságban a vallási mező kapcsolatát vizsgáljuk, azt kell látnunk, hogy a főárambeli vallási csoportokkal - a történelmi egyházakkal – nem ápolnak hivatalos kapcsolatot. A magyarországi történelmi egyházak hivatalosan élesen elhatárolódnak a szélsőjobboldali csoportok által elkövetett cselekményektől, ideológiájukkal közösséget nem vállalnak. Több eseményt is felkapott az elmúlt években a magyar média, azonban az egyházi személyek, akik neve szélsőséges csoportokkal került összefüggésbe, sem nyílt támogatást sem védelmet nem kaptak egyházaiktól. Általánosságban kijelenthető: radikális jobboldal keresi a kapcsolódási pontokat a keresztény történelmi egyházakkal azonban hivatalosan semmiféle támogatást-bátorítást nem kapnak magyar egyházi körökből. Az ennek ellenkezőjét tanúsító nyilvánosságot kapott esetek, elszigetelt történések csupán, amelyek jellemzően egyéni ideológiai preferenciák kinyilvánításai.
Érdekes összevetési alapot kínál a román, a harmincas-negyvenes évek fasiszta Vasgárdájának szellemi örökségét ápoló, Noua Dreapt? (Új jobboldal) helyzete, akiknek ünnepségein, megmozdulásain rendszeresen részt vesznek a román ortodox egyház képviselői, illetve néhány kérdésben - ilyen például a „destruktív szekták” elleni küzdelem vagy az abortusz – egy platformon vannak. Fontos megjegyezni, hogy ez a román radikális jobboldali csoport bevallottan erősen vallásos szellemiségű ortodox keresztény, és az etnikai azonosság mellett a vallási identitás határozza meg ideológiájukat. Mindez a magyar radikális jobboldali csoportokról nem mondható el. A keresztény mivoltuk hangoztatása csupán az antiszemitizmus egyfajta spirituális hátterének megalapozását szolgálja, lehetőséget adva például az évezredes antijudaista toposz az „istengyilkosság” vádjának rendszeres idézésére. A kereszténységre, a magyar kereszténység hagyományaira való hivatkozás egyfajta legitimáló faktorként lép be az ideológiai rendszerükbe. Valójában a kereszténység a mi/ők dichotómiájának, mint általános narratív keretnek a fenntartása szempontjából szükséges. A magyar radikális jobboldaltól idegen bármelyik egyházhoz való lojalitás azon módja, amit a Noua Dreapt? esetében tapasztalunk, sőt gyakran jelenik meg az egyház (jellemzően a katolikus egyház kapja ezeket a kritikákat) mint az idegen rend kiszolgálója, aki „lepaktált” a zsidókkal vagy éppen a radikalizmus hiányát kérik számon rajta.
Mivel a kereszténységnek csak bizonyos elemeit sikerül beépíteni ideológiai rendszerükbe, a radikális jobboldali csoportok a kereszténység előtti hagyományokig kénytelenek visszanyúlni az ideológiájuk legitimálása érdekében, egyfajta „ősiség” auráját kölcsönözve gondolataiknak. Ezek a kereszténység előtti hagyományok, a magyar pogányság eredeti hagyományai, nem kínálják azonban modern követőik számára az általuk elvárt kulturális nagyság vagy kiválasztottság érzetét. Egy nomád nép hagyományai ezek, amelyek jól tipologizálhatóak más nomád kultúrák hagyományaival egyetemben, úgy , hogy azoktól nem mutatnak jelentős eltéréseket. Szükséges tehát eme hagyományokat újrakonstruálni és rendszerré szervezve létrehozni egy „nemzeti kánont”, amely történeti – spirituális bázisa lesz a jobboldali nemzeti ideológiának. Ennek konkrét formája a nemzet szakralizálása, a magyarság és a magyar államiság – és ehhez kapcsolódóan a „Szent Korona-tan” - vallási tartalommal való megtöltése.
Ami bizonyosan állítható az előzetes kutatási eredmények alapján az, hogy a heterogén politikai, vallási és kulturális elemekből összetevődő radikális jobboldali ideológiai „mainstream” egyre kevésbé tekinthető marginális tényezőnek, politikai és kulturális téren dinamikus terjeszkedése figyelhető meg.
A politikatudományi megközelítés mellett, kifejezetten vallástudományi szemszögből vizsgálva, a magyarországi jobboldali radikális irányzatok-mozgalmak követőinek és támogatóinak körében hangsúlyosabb egy szinkretisztikus (neopogány/keresztény) vallási orientáció a hagyományos értelemben vett keresztény elkötelezettség valamint egyházias vallásosság faktoránál (Szilágyi 2010). Esetenként kijelenthető, hogy a (jellemzően keresztény) vallási hovatartozás felvállalása csupán másodlagos tényezőként, egyfajta külsődleges háttér-identitást adó elemként van jelen, és az antiszemitizmus egyfajta spirituális hátterének megalapozását szolgálja. Nem elhanyagolandó a vallásosság ellenkultúraként való megélésének motívuma sem. A jelenlegi uralkodó globális politikai-kulturális irányvonallal szemben, amely a radikális jobboldali narratívákban rendszerint bukásra ítélt történelmi konstrukcióként jelenik meg, a kereszténység (és egyes „őshonos” pogány vallások) mint az időtlenség, az örök értékek képviselői bukkannak fel. A vallások premodern komponenseik (tradicionalizmus, konzervativizmus, autokratizmus) révén, sokak szemében a legautentikusabb szimbólumai az „előírt” modern életstílussal, politikai nézetrendszerrel, társadalmi értékrenddel szembeni ellenállásnak. A vallásosság így maga is ellenkultúraként vagy esetünkben egy szélesebb értelemben értendő ellenkultúra meghatározó elemeként funkcionál.
Annak ellenére, hogy a magyar radikális jobboldal meghatározó erői magukat egyértelműen keresztényként jelölik meg és ideológiai szinten is hangsúlyos a keresztény értékorientáció, az ún. „történelminek” nevezett keresztény egyházakkal való viszonyt illetően megfigyelhető egyházi részről egy erős távolságtartás illetve számos esetben a radikálisokkal egyértelműen szembehelyezkedő magatartás. A radikálisok az elmúlt évek során igyekeztek megtörni ezt a status quo-t, azonban elszigetelt esetektől eltekintve nem történt hivatalos közeledés egyházi körök és a radikális csoportok között. Ebben a tekintetben a magyarországi helyzet viszonylag speciálisnak tekinthető Kelet-Európában, mivel a térségben számos példa tanúskodik arról, hogy radikális csoportok támogatói éppen egyes nemzeti egyházak közül kerülnek ki.
Amikor a magyar helyzet speciális voltára utalok, akkor a vallási és a politikai mező olyan további sajátosságait is ki kell emelnem, amelyek más kelet-európai országoktól eltérő formákat öltenek. Ezek a sajátosságok az ismert nemzetközi folyamatokkal és jelenségekkel összehasonlíthatva rajzolják ki a magyar radikális jobboldali ideológia karakterét.
A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
