Az égen vöröses színben ragyogó Mars április 8-án állt szembe a Nappal. Földünkhöz április 14-én, hétfőn lesz a legközelebb, kilencvenkétmillió kilométer távolság lesz a két bolygó között. A bolygó részletgazdagabb megfigyeléséhez minimum egy közepes méretű tükrös távcsőre, vagy esetleg egy tíz centiméter átmérőjű lencsés távcsőre van szükségünk. De annak sem kell csüggednie, akinek nem lapul a ház egyik sarkába sem egy ilyen távcső. Azoknak azt ajánlom, hogy látogassanak el egy bemutató csillagvizsgálóba áprilisban és kérjék meg az éppen ott tartózkodó csillagászt, hogy a távcsövet irányítsa a Marsra, hiszen nagyszerű élményben lehet részünk. Ha még ebben a hónapban van lehetőségünk távcsövön keresztül meglesni a Marsot, akkor az északi pólussapkát és a Mare Acidaliumot fogjuk látni, amely feltűnő módon emelkedik ki az északi félgömb sivatagos területeiről.
Ha csak szabad szemmel nézünk fel az égre, akkor is könnyen meg tudjuk találni a bolygót az esti égbolton, hiszen vöröses és színpompás ragyogásával felhívja magára egyből a figyelmet. Bolygó mivolta miatt fénye rezzenéstelennek mutatkozik a csillagokhoz képest. A csillagok fénye mindig enyhén ingadozik, ha felnézünk az égre, úgy látjuk, mint ha "pislognának". Ennek, az az oka, hogy a csillagok pontszerű fényforrásnak tekinthetők, s a kavargó légkörön áthaladva hol több, hol kevesebb sugárzás jut a szemünkbe tőlük. Viszont a bolygók sokkal közelebb vannak hozzánk, s ennek köszönhetően a különböző területeikről felénk érkező fénysugarak intenzitásának változása nagyjából kiegyenlíti egymást, ezért fényük állandónak mutatkozik.
A Mars jellegzetes színét elsősorban a felszíni réteg oxidált vastartalmának köszönheti, melyet finom por borít, és ha a 325 km/h sebességet is elérő marsi szelek felkapják, hatalmas porviharokat hozhatnak létre. A bolygón található néhány olyan kráter is, amelyek minden kétséget kizáróan akkor keletkezhettek, amikor nagyobb tömegű testek csapódtak az égitestbe. A marsi hósapkák a déli és az északi sarkok környékén találhatók, amelyek valójában szárazjégből állnak. Télen egészen leérhetnek a 60-65 fokos szélességi körig, míg nyáron a 80 fokos szélességi körig visszahúzódnak. Különösen érdekes ezeknek a hósapkáknak a peremvidéke, ahol több száz krátert részben, vagy teljesen fagyott, fehér anyag tölt ki. Ezt a fehér anyagot valaha fagyott víznek, zúzmarának tartották, ma inkább szárazjégnek vagy legalábbis jég és szárazjég keverékének vélik.
A Mars felszínén jelenleg nem található cseppfolyós víz, de számos bizonyíték arra utal, hogy a múltban volt valamennyi víz a bolygón. Ilyenek például a kiszáradt folyómedrekhez hasonló domborzati képződmények, és olyan csepp alakú törmelék-lerakódások, amelyeket általában üledéket hordozó erős sodrású folyóvizek raknak le az akadályt képező tereptárgyak körül. Elképzelhető, hogy régen, még az aktív vulkánok idejében voltak hirtelen és rövid ideig tartó áradások. A vulkánok árasztotta vízgőz nagyobb esőzéseket eredményezhetett, ezekből táplálkozhattak a felszíni vízfolyások. A napjainkban folyó marsi kutatások egyre másra támasztják alá ezt az elképzelést.
