Talán fél év telt el azóta, hogy a bibliotéka Schriffert-Tóth Eszter könyvtáros ötlete nyomán – kedvcsinálóként – megszervezte az első gyulai slam(szerű)partit. Akkor Csider István Zoltán, Závada Péter, Hartay Csaba és Kiss László olvasta fel szövegeit, ezúttal pedig Pion István költő, újságíró és Simon Márton volt az este díszvendége. A Gyulai Kék Lámpa Egyesület és a könyvtár Ifjúsági Kultúra Kávéház elnevezésű programsorozatához kapcsolódó rendezvény egy rendhagyó kiállításmegnyitóval vette kezdetét. A Karácsonyi János Katolikus Gimnázium diákjai – Papp Zanett, Rokszin Anett és Kliszek Antal – által készített fotókat Simon Márton tavaly megjelent, Polaroidok című kötete ihlette. Számozott pillanatképek az életről – míg a fehér vásznon a fotók váltogatták egymást, a költő egy nyitóbeszédnek szánt szöveget olvasott fel. Nincs rossz megoldás – mondta elöljáróban, majd a textusban is ugyanoda, vagyis a viszonylagoshoz lyukadtunk ki: „ami nekem egy kavics, az másnak a kamaszkora vége”.
Az est első slamjét Pion István olvasta fel. A költő az első Országos Slam Poetry Bajnokság harmadik helyezettje, bemutatkozó kötete, az Atlasz bírja tavaly jelent meg. A könyv kuriózuma, hogy ez az első olyan hazai verseskötet, amelyben slamszövegek is olvashatók. Pion Istvántól bevezetőként a napokban született A légtornászlány című vers hangzott el, majd Miley Cyrus és interaktív, rózsaszínű Móni pónik repültek felénk a végtelen szöveguniverzumban. Az új generáció értékvesztett közegét tematizáló, ironikus könyörgés értő fülekre talált, és osztatlan sikert aratott a hallgatóság körében. Versek és slamek váltották egymást, a humor és a társadalomkritika az esten és a Pion-szövegekben is jól megfért egymás mellett.
A Polaroidok fülszövegének tanúsága szerint Simon Márton hat centi híján két méter magas, és egyszer hónapokig majdnem látszott az ablakából az Atlanti-óceán. Az slammer szövegeiben olykor olyan metaszövegrészekre is rábukkanhatunk, amelyek a műfaj mibenlétét próbálják meg meghatározni. Ezekből az önértelmező textusokból az olvasható ki, hogy a slam poetry egyeseknek csupán egy piercing az anyanyelvben, másoknak viszont az új punk és a szólásszabadság maga. Simon Márton úgy véli, a műfaj egyszerre nagyon tiszteletteljes és tiszteletlen, e kettőt váltogatja érdekesen. Mindez a nyelvezetben is megnyilvánult: a trágárságnak is teret engedő szövegekben különböző nyelvi regiszterek keveredtek egymással. A költő szájából egyebek mellett hallhattunk Weöres Sándornak írt levelet, Petőfi-parafrázisnak tekinthető slamszöveget és Tybaltnak írt monológot is.
A bemelegítés után a gyulai slammereknek mutatkozhattak be a közönségnek szövegeikkel. A könyvtár által meghirdetett slamversenyre összesen tizenegyen jelentkeztek. A verseny klasszikus szabályok szerint zajlott le: a nevezőknek három percük volt arra, hogy előadják szabadon választott témában megírt slamjüket. A versenyzőket Simon Márton és Pion István mellett a közönség soraiban helyet foglaló Papp Zanett, Rokszin Anett és Kliszek Antal pontozta.
A jobbára középiskolásokból álló mezőny alaposan kitett magáért. A nemegyszer társadalomkritikát megfogalmazó, aktuálpolitikai témákat is érintő szövegekben az internetgenerációt érintő problémák is felszínre kerültek. A versenyt Vári János Hunor nyerte. Az ifjú slammer győzelme nem okozott meglepetést, hiszen az első gyulai slamparti után a másodikon is sikerült lehengerelnie a hallgatóságot. A második helyen Kopcsák Róbert, a harmadik helyen Szabó Dávid végzett.
Az eredményhirdetés után az IKK-ban részt vevő fiatalok éjszakába nyúló műhelybeszélgetés keretében kérhettek szakmai tanácsot a vendégslammerektől. Úgy tűnik, a Gyulai Slam Party is olyan, mint a Barátok közt…
