Krisztován Sándor (nyugalmazott iskolaigazgató):
– Én azok közé tartozom, akik nem csupán időnként adakoznak, hanem évtizedek óta rendszeresen segítem a rászorulókat. Az egyik formája az ökumenikus segélyszervezeten keresztül történik, évente kétszer küldik a csekket, és én befizetem a családom nevében is. Az Intersparban és a Tescóban a Vöröskereszt szokott tartós élelmiszert gyűjteni, akkor veszek nekik például 5 kg lisztet és cukrot. Van annyi a nyugdíjam, megengedhetem magamnak, hogy évente 10-12 ezer forintot a rászorulókra áldozzak. A volt munkahelyemen alapítványt is létesítettem, amely többek között a sportot, egyházat, idősek otthonát támogatja. Idén 210 ezer forintot osztottunk szét a sarkadkeresztúri nyugdíjasklubok között.
Balogh Lajos (képviselő):
– Nem minden emberből jön ki a segíteni vágyás. Én már gyermekként sem sajnáltam odaadni a fele uzsonnámat vagy a fél almámat a másiknak. Ez a tulajdonságom felnőttkoromra is megmaradt. Az utóbbi időben észrevehetően sok ember szorul segítségre. Én sem élek nagy lábon, ezáltal talán jobban rálátok a rászorulók helyzetére, akik nap mint nap a fennmaradásért küzdenek. Tél van, fűteni kell, hamarabb sötétedik, ezáltal a jövedelmek nagy részét a rezsiszámlákra összpontosítják. Nagyon sokan a minimálbér alatti jövedelemből élnek, sokuknak mindennapos küzdelem az a harminc nap, amíg újra pénzhez jutnak. Sokan nem tudják megvenni a gyógyszereiket, nem tudnak megfelelő minőségű élelmiszert vásárolni, kulturálódni, kikapcsolódni. Helyileg nekik szervezek ételosztásokat. Jó lenne gyakrabban, de a lehetőségeim egyenlőre ezt engedik meg.
