A ferences barátok kolostora és a hozzá tartozó ferences templom az 1420 és 1452 közötti időszakban épült, megépítése valószínűleg Maróthy János vagy fia, László nevéhez fűződik. A kolostorba a Maróthyak a ferences rend obszerváns ágának szerzeteseit költöztették, és a rendház egészen a 16. század második feléig működött. Egy korabeli oklevél tanúsága szerint 1535-ben huszonhárom szerzetes élt a kolostor falai között, akiknek még abban az évben engedélyezték, hogy a kertjükbe szőlőt telepítsenek. Akkoriban még állt a közelben az a hatalmas méretű plébániatemplom is, amelynek alapjai ma a törökzugi lakótelep tömbjei között húzódnak. A két egyházi épület közötti lakóházak, utcasorok alkották a középkori Gyula városának egy részét.
Először Bél Mátyás említette a 18. században
Ma a szóban forgó egykori ferences rendházból és temetőjéből már csak egy kicsiny terület hozzáférhető. Az Epreskert utcai romkert csupán a templom szentélyét és a hozzá délről csatlakozó kolostor egyes részleteit foglalja magában, az épületegyüttes többi része beépített telkeken helyezkedik el. A szerzetesek temetkezési helyének, a kolostor temetőjének területe kiterjed az Epreskert utca nyugati végén lévő füves térre is. A kolostor maradványai már a régészeti feltárásokat megelőzően ismertek voltak, a romot először Bél Mátyás említette a 18. század második felében. Gyula város történetének szerzője, Scherer Ferenc szerint a németvárosi templom építésekor, az 1860-as években a templom alapozásához szükséges kövek egy részét a közeli ferences templom és rendház akkor még látható maradványaiból kibontva nyerték.
A török idők alatt bekövetkezett pusztulást, majd a 18. század eleji újratelepítést követően a ferences kolostor romjainak területén az 1800-as években a németvárosi gazdák szőlőskertjei húzódtak. Akkor már senki sem emlékezett a csaknem kétszázötven évvel korábban ott magasodott templomtornyokra. Mogyoróssy János, a gyulai múzeum és könyvtár alapítója, valamint a Békés Vármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat egyik fő szervezője egy írásában megemlékezik róla, hogy 10-12 éves korában (1814-1815 táján) sokszor kijárt a Schrőder-féle szőlőbe gyümölcsöt szedni, és akkoriban a kolostor falai még kb. két láb (kb. 60 cm) magasan álltak. Mogyoróssyt ezek szerint már gyermekkora óta foglalkoztatta az ősi romok sorsa, talán ezért is szerette volna 1872-ben megvásárolni azt a szőlőtelket, amelyen a maradványok még láthatók voltak.
Kern Márton kincs után kutatott
A szőlő akkori tulajdonosa, Kern Márton viszont úgy hitte, hogy a szóban forgó területen, a romok alatt biztosan nagy értékű, elrejtett kincs van, ezért akarja azt Mogyoróssy megszerezni. A furfangos szőlősgazda megfizethetetlenül magas árat kért Mogyoróssytól a szőlőért, így az adásvétel meghiúsult. Kern Márton a rokonaival még abban az évben átforgatta a romokat a vélt kincs után kutatva. Sok helyen megtalálta a még valószínűleg egészen ép falakat, ám azok olyan vastagok voltak, hogy nem tudta szétverni őket, és egy „érc gyertyatartón” kívül semmiféle kincsre nem bukkant. Az ősi épület köveinek kitermelését ezért kiadta felesbe, így nagyon sok követ sikerült még akkoriban kiásniuk, meghiúsítva a kolostorépület régészeti feltárását.
Implom József végezte az első régészeti feltárást
A falak pusztulása az 1890-es években tovább folytatódott, tulajdonképpen az akkor dúló, a régi magyarországi szőlőültetvényeket megtizedelő filoxéra járvány eredményeképp. A nyakas gazda, Kern Márton szőlőjét is teljesen kipusztította a filoxéra, ezért elhatározta, hogy a telek egyik felébe új szőlőt telepítenek. Az új szőlőtőkék miatt a szőlőskertben a földet és a romokat teljesen átforgatták, az ott még bizonyos részleteiben megmaradt falrészleteket alaposan tönkretéve. A telek másik fele akkor már Kempf Józsefé volt, aki veteményesnek és lucernaföldnek használta, így ez a rész egészen jól megőrződött az 1930-as évekig, amikor Implom József az első régészeti feltárást végezte a lelőhelyen, az alapok nagyobb részét épségben feltárva.
Corvin Erzsébet és Frangepán Beatrix sírját kereste
Az ásatásra azért kerülhetett sor, mert a mai Ady Endre utca meghosszabbításával egy új utcát nyitottak. Ennek hírére Implom József megkereste Kempf Józsefet, akinek az új utcában épülő sarokház közelében volt a hereföldje. Kempf tudott arról, hogy a lucernásban régi romok vannak, amelyektől nem tud szántani, sőt azt is megmutatta, hogy a tapasztalata szerint hol kell az ekét felemelnie. Implom 1931-ben és 1934-ben kutatta a ferences templom és rendház maradványait, és az ásatások eredményeiről rendszeresen beszámolt a Békés Megyei Hírlap hasábjain.
Tudósításaiból kiderül, hogy teljesen tisztában volt a kolostor történeti adataival, és már a feltárás megkezdésekor egyértelműen azonosította a romokat a ferences templommal. Corvin János lányának, a 13 éves korában elhunyt Corvin Erzsébetnek, valamint Corvin János özvegyének, Frangepán Beatrixnak a sírjait Implom József tudatosan kereste az ásatáson, és azokat az egykori szentély területén meg is találta. A szentélyben csak ez a két, egy-egy koporsó befogadására alkalmas méretű, téglából rakott sírhely volt. Az ásató a sírokban sajnos csak összetört csontokat talált, más leletanyagot nem. Sikerült azonban csaknem teljesen feltárnia a közel 40 m hosszúságú templom alapfalait, illetve a hozzá kapcsolódó rendház épületeinek egy bizonyos részét.
Kempf József és Gróh Mihály telkén folyt az ásatás
A fent ismertetett előzmények szerint a romok több telken helyezkedtek el, így Implom József régészeti kutatását az is megnehezítette, hogy a terület aktuális tulajdonosától milyen engedélyt sikerült beszerezni az ásatáshoz. Implom ásatásának talán ez a körülmény volt a legnagyobb kerékkötője, hiszen nem volt lehetősége a romok teljes felületét megnyitni. Az eredetileg tervezett ásatási terület a Kempf-féle föld és Gróh Mihály telkén helyezkedett el. Ám a feltárás előrehaladásával kiderült, hogy ott csak az ősi templom szentélye állott, és a teljes templomépület ennél sokkal nagyobb volt, áthúzódva a szomszédos telkekre, amelyek özvegy Szikes Ferencné és Kiss Lajos tulajdonában voltak. A feljegyzések szerint ez utóbbi részeken az ásatónak pl. a templomhajó feltárására csak a meglévő szőlősorok közötti területen volt alkalma azzal, hogy megígérte, a szőlőtőkéknek nem esik bántódásuk. Ezt követően csak három évvel később, 1934-ben volt lehetőség az ásatást folytatni. Implom akkoriban született összegzésében a templombelső hosszát 40 méteresnek határozta meg.
A szentélyben sírhelyeket találtak
Leírása szerint a templomhoz négyszög alakban csatlakozott a több épületből áll kolostor, amelynek három összefüggő, nagyobb épülete már korábban előkerült, a templom homlokzatához kapcsolódó szakasz feltárása pedig Kiss Lajos szőlőjének kiszedése után történt meg. A templomnak a homlokzati oldalon valószínűleg nem volt tornya, csupán a szentély sarkánál állt egy kisebb harangtorony. Implom a gyulai ferences épületmaradványok rangját érzékeltetendő a szeged-alsóvárosi ferences templomot említette párhuzamként. Az ásatás végeztével már az 1930-as években megkezdődött a romok egy részének konzerválása. A szentélyben meglelt sírhelyeket cementtel megerősítették, a feltárt alapfalak körül pedig a talajszintet lesüllyesztették, és hírlapi tudósítások szerint az akkorra bekerített telket füvesíteni szándékoztak, még egy boltíves kapu építését is tervezték.
A romkertet övező telkek az 1940-es évek közepétől kezdődően teljesen beépültek, elfedve a templom és a kolostor nyugati részét, és hosszú időre lehetetlenné téve bármilyen további régészeti kutatást. A romkert ma látható arculatát 1962–1963-ban kapta, amikor egy csupán háromnapos – érdemi megfigyeléseket nélkülöző – hitelesítő feltárást követően a feltárt és meglévő falszakaszokat konzerválták, valamint a látogathatóságot lehetővé tették. A kerítésen belül ma is álló, a templom és kolostor alaprajzát megjelenítő emlékkövet is akkor állították. Azóta csupán egy egészen kicsiny felületen folyt ásatás a romkerten belül, illetve az Epreskert utca nyugati végén nyíló területen is zajlott egy rövid ásatás. Félő azonban, hogy a csaknem teljes beépítettség ebben az esetben nemcsak a részben feltárt maradványok elfedését, hanem azok részleges vagy teljes pusztulását jelentette. A kolostorépület és a templom által érintett telken jelenleg teljes építési tilalom van érvényben, némi reményt adva a még esetleg fellelhető, és ma még rejtőző régészeti adatok kutatására a jövőben. A filoxéra járvány által kipusztított szőlőtőkék miatt átforgatott romok pontos rekonstrukciójára viszont már biztosan nem lesz lehetőség.
