Radóczy András gyulai 56-os forradalmárt 99. születésnapja alkalmából Becsyné dr. Szabó Márta címzetes főjegyző és dr. Görgényi Ernő polgármester is felköszöntötte a Kastélykert Idősek Otthonában. A polgármester személyes ajándékul annak a dolgozatának a másolatát adta át, amelyet mintegy húsz évvel ezelőtt a gyulai forradalmi eseményről írt és Radóczy András neve is szerepel benne.
András bácsi 1914. október hó 14. napján született Derecskén. Édesapja és édesanyja cukrász családból származott és maguk is cukrászattal foglalkoztak. Édesapja az I. világháborús katonai szolgálata során megbetegedett és 1919-ben meghalt. Egy fiútestvére volt Béla, édesapjuk halála után édesanyjuk egyedül nevelte őket.
Az anyai nagyszülők Nagyvárad mellett, Biharpüspökiben éltek. Egy szerencsétlen véletlen folytán, amikor 1920-ban hirtelen lezárták a trianoni határt, a gyermek a nagyszülőknél rekedt. Édesanyjának csak 1927-ben sikerült visszacsempésznie Magyarországra. Kezdetben nagyszülei, majd az ő haláluk után nagynénjei, nagybátyjai gondoskodtak róla.
Hadiárvaként Győrbe került hadapródiskolába, majd a Magyar Királyság Honvédség lóállományának felcseri gyógyítására, gondozására patkolókovácsi kiképzésben részesült. Az iskola elvégzése után kezdetben Győrben, majd folyamatosan Gyulán teljesített már hivatásos katonai szolgálatot, patkolókovácsi státuszban. A II. világháború során részese volt a Délvidék visszafoglalásának, majd az Árpád vonalnál teljesített szolgálatot. A Magyar Királyi, majd a III. Köztársasági Honvédség ujjászervezése után Makón teljesített hivatásos katonai szolgálatot, majd 1948-ban a népi demokratikus hadsereg felállításával végleg leszerelt. Gyulán helyezkedett el kezdetben egy kovácsmesternél, majd a Gyula-Dénesmajor között járó kisvasúton gépészethez értő mozdonyvezető munkakörben. Innen a Gyulai Vízgépészeti Vállalathoz ment át és mint kovács dolgozott ott.
Bandi bácsi, mint a honvédelemért felelős személy tagja volt a Gyulán 1956. október 27-én felálló forradalmi önkormányzati városvezetésnek, mint a honvédelemért felelős személy. A forradalom leverése után előzetes letartóztatásba került, majd a népi demokratikus államrend megdöntése iráni szervezkedés vádjával büntető eljárás indult ellene. A büntetőperben jogerősen szabadságvesztés büntetésre elítélték.
A büntetésének letöltését követően mellékbüntetésként kitiltották Gyuláról, ezért a 1960-as évek elején Budapestre költözött és egy állami építőipari vállalatnál helyezkedett el, mint kovács és lakatos. Két házassága volt, az első házasságából 3 gyermeke született: Csilla 1943-ban, Anna 1945-ben és András 1952-ben. Hat unokája, hat dédunokája van és szerencsére minden leszármazottja életben van. A forradalomban való részvételéért Göncz Árpád köztársasági elnöki magyar állami elismerő oklevélben részesítette.
Az ünnepelt vallja, hogy a hosszú élet titka a sokoldalúságban rejlik és abban, hogy sosem szabad tunyulni.
